TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Dragon Ball Duplavé

Z harcosok: (Goten), én-Goku, Andris-Bardock, Ati-Gohan, Boldi-Vegita, Viktor-Trunks, Gergő-Sátán, Yamcha, Tien, Kovács-Csáosz, Ricsi-Krilin.

Útban voltunk Dende palotájába (nem tudom, hogy ez-e a neve xD), ahol Károly mesternek volt egy jövőbelátó gömbje. Azt reméltük, itt választ kapunk rá, hogy mikor hol, és milyen formában jelenik meg az ellenség.

-Otthon-
- Jajj, de örülök neki, hogy Viktor ismét él! –lelkendezett Bulma.
- Igen, én is nagyon örülök, hogy mindenki ép és egészséges. Azért nagy kár, hogy Kovácsot már nem lehetett feléleszteni. –válaszolta Chi-Chi. Beszéltek Gergőről is, és arról, hogy ő hogyhogy újra tudott éledni, hiszen meghalt kétszer. A válasz az volt, hogy a ragacsszörny Gergő halott testét uralta, és ezért amikor Kovács szétrobbantotta, már nem ölhette meg mégegyszer. Ekkor kopogtattak az ajtón. – Nyitom! –mondta Chi-Chi, és úgy is tett. Az ajtóban ott állt Goten, felnőttként. Chi-Chi-nek könnybe lábadt a szeme, és a nyakába ugrott. Goten még fiatalon elment, hogy edződjön, ahogyan én tettem azt gyerekkoromban. Akkor azt mondta, hogy visszajön, amint úgy érzi, megerősödött.
- Hallottam a hírt, miszerint a Földet el fogják pusztítani. –mondta Goten. Az anyja behívta a házba, adott neki kakaót, és enni valamit, meg elmesélte neki mi történt.
Elmondta, hogy mi Dende palotájában vagyunk, hogy többet tudjunk meg az ellenségről. Goten is utánunk repült.

-Palota-
Leszálltunk a magas épületre. Dende már várt minket (olyan mint Gergő, csak alacsonyabb xD). Én, Ricsi, Ati és Boldi leültünk egy füves részt elkerítő padkára, a többiek követték Károly mestert a palotába. Tiennek azon járt az esze, hogy Kovácsot megölték, pedig ő érte áldozta fel az életét. „Ez hülye” –gondolta magában. Dende leguggolt mellénk, és begyógyította a sebeinket az erejével. Felálltunk, és mi is mentünk volna be a palotába, ekkor jelent meg Goten. Megfordultunk, és nem hittünk a szemünknek.
- Sziasztok! –mondta. Odarohantunk hozzá, kivéve Boldit, és kérdezgettük, hogy mi újság. Örültünk neki, hogy megjött, hiszen hasznát vehetjük majd a nagy harcban. Bementünk a palotába, ahol szintén mindenki üdvözölte Gotent, legjobban Andris, hiszen az unokája, és Viktor.
Egy lila terítős asztalon volt a gömb. Odaálltunk köré. Károly mester elkezdett körülötte matatni a kezével, mire a gömb egy víziót mutatott: Az űrben csomó hullócsillaghoz hasonlító tárgyat lehetett látni. Aztán a gömb mutatta a Földet, és ezek a fényes dolgok felé közeledtek. Aztán a földről nézett a gömb az ég felé, és ezek a fényes dolgok becsapódtak, már ezzel is épületeket ledöntve. Szinte az egész eget beborították. Aztán mutatták az egyiket, ahogy becsapódik, nem olyan széles, de mély krátert hagyva, és kimászott a kráterből egy Exodia, ahogyan a többiből is. Aztán elsötétült a gömb, és egy vörös szám volt látható rajta: 2. Majd a szám is eltűnt.
Nem tudtunk megszólalni a félelemtől. Károly mester volt az, aki megtörte a csendet: „Két év múlva megtámadnak a szörnyek.” Boldi is nyitott szájjal figyelte a gömböt, de aztán elmosolyodott, és azt mondta, hogy SSJ2 szinten legyőzi az összest.
- Ne bízd el magad ennyire. –mondta Károly mester, és újra a gömb felé fordult. Az bejátszotta azt a jelenetet, ahol normál alakban megverem a földi Exodiát. Majd az következett, hogy a Bezut bolygón milyen simán ver meg minket Exodia. Károly mester megkérdezte, hogy mi következik ebből. „Az, hogy a Bezut bolygón erősebb volt a szörny, mint a Földön.” –mondta Goten. Károly mester helyeselt, és belekezdett: „Úgy tűnik, minden civilizált bolygóra küldenek egy-egy Exodiát. Alkalmazkodnak a bolygón lévő erőkhöz, és olyan szintű szörnyet küldenek, aki pont megfelelő az élőlények elpusztításához. A Földre gyenge Exodiát küldtek, mert az embereket könnyedén le tudta volna győzni, de nem számoltak Mátéval. A Bezuton a kristálygömbök őrzői valószínűleg benépesítették a bolygót, mielőtt jött volna Exodia. Oda erősebbet küldtek, mivel az őrzők is erősek voltak. Most, hogy tudják, hogy a Földön is nagy erők vannak, ők is nagy erőkkel fognak támadni.” Boldinak ehhez nem lehetett szava. „Ez megmagyarázza azt, amit a varázsló mondott.” - válaszoltam. Tehát az őrzők az istenek küldöttei, akik át akarják venni a hatalmat a világok felett. Világossá vált a történet. A végszó ez volt: „Két év múlva itt találkozunk!” Kimentünk a palotából a nagy térre. Boldi körül megerősödött a kékesfehér fény, és elrepült. Viktor tétovázott, hogy mit tegyen, de aztán utána repült. Gergő egy másik irányba repült el, külön utakon szeretett volna járni. Ricsi, Tien és Yamcha megbeszélték, hogy együtt edzenek, ezért elköszöntek, és hárman elrepültek. Andris, én, Ati és Goten is együtt maradtunk.

-Edzések-
Boldi a jól bevált módszerét alkalmazta: Egy kapszulában edzett, amiben be lehetett állítani a gravitáció erősségét, és volt benne minden extra.
Rövid gatyában és trikóban bement a kapszulába. Viktor ott állt mögötte.
- Na bejössz, vagy nem? –kérdezte Boldi. Viktor odasietett, és bement az ajtón, ami becsukódott mögötte. Boldi odasétált az irányítógombokhoz, és beállította a gravitációt: 200G. A kapszula belseje vörösre változott, és egyre nehezebben tudtak talpon maradni. Viktor térdre rogyott, Boldi egy darabig ökölbe szorított kézzel erőlködött, aztán kihúzta magát, és mintha nehézségek nélkül állna. Halkan nevetett Viktoron, aki ezt megelégelte, és átalakult SSJ1-be. Ő is fel tudott állni. „Hát legyen” –mondta Boldi, és ő is átváltozott. Beállt harci pózba. Viktor tudta, hogy itt verekedés lesz. Boldi rátámadott egy rúgással, de Viktor kitért előle. A mozdulat közben azonban ismét térdre esett, és nem bírt felállni annyi idő alatt, amíg Boldi újra nem támadott: nekirúgta ő a falnak. Viktor a földre esett hassal. Teljesen odatapadt, és visszaváltozott normál alakba. Boldi kikapcsolta a G hatást, és Viktor fáradtan felállt.
- Mondd meg a nagyapádnak, hogy készítsen elő neked is egy kapszulát. –mondta Boldi. Viktor kiment, Boldi pedig folytatta az edzést.

Következő nap megreggeliztünk. Már eldöntöttük hova megyünk edzeni: a Grand Kanyonba.
- Biztos, hogy sikerülni fog? –kérdezte Ati.
- Ne aggódjatok! –válaszoltam. Megfogtuk egymás vállát, én a szokásos mozdulattal két ujjal megérintettem a homlokomat, és elkezdtem koncentrálni. Majdnem egy percig csináltam, Goten már beszélgetésbe is elegyedett Chi-Chivel, amikor sikerült elteleportálnunk. Ott találtuk magunkat a Grand Kanyonban. Elugrált előttünk egy béka.
- Hogy csináltad? –kérdezte Andris.
- A béka segítségével jutottunk ide. –válaszoltam mosolyogva. – Most pedig kezdjük!
Pár méter távolságba álltunk egymástól. Fújt a hegyvidéki szél.
- Kíváncsi vagyok rá, mit tudsz, öcsi! –mondta Ati, és Goten felé fordult.
- Na gyere! –jött a válasz. Ati rátámadt. Elkezdte ütögetni, de Goten elhajolgatott előle, majd felrepült egy sziklára. Ati utána repült, és rúgott, de Goten hátraszaltózva kitért előle, és leugrott. Ati megint utána eredt, de váratlanul felrepült hozzá Goten, és fejbe ütötte őt. Ati megpróbálta oldalba rúgni, de Goten kivédte, és még egyet behúzott neki. Letörölte a vért a szájáról, és átalakult SSJ1-be. Ez kicsit hátrébb taszította Gotent. Ati nevetett, és ott termett Goten előtt. Hasba verte többször, majd mögé ment, és két kézzel a sziklába ütötte. A por felszállt, Goten meg felállt. A pulóvere szakadozott volt, ezért ledobta. Felnézett Atira, majd átalakult ő is SSJ1-be. Szupergyorsan odarepült Atihoz, és fejbe térdelte, majd elkezdte ütögetni. Ati elrepült a sokadik ütés után, Goten ment utána. Visszafelé lövöldözött sugarakat, de Goten elteleportált, és Ati elé jelent meg. Mikor odafordult, Goten bemosott neki párat, és egy bal horoggal a földre küldte. Láttuk ezt Andrissal, egymásra néztünk és nevettünk. Átalakultunk SSJ1-be, és odarepültünk Gotenhez. Elkezdtük sorozni ütésekkel, Goten alig tudta kivédeni őket. Próbált támadni, de Andris kivédte, közelebb húzta magához, és leütötte. Goten már jött is vissza, de odateleportáltam elé, és hasba térdeltem, majd fejbe ütöttem. Aztán fentről lerepült Andris, és a földbe öklelte.
- Unokám, azt hittem többet tudsz. –mondta Andris. Ekkor oldalról behúztam neki. Elszállt, de visszarepült, és ő is behúzott nekem. Hasba akartam térdelni, de a saját térdével kivédte, és fejbe akart ütni, azt meg én védtem ki. Elkezdtünk verekedni. „Megyek én is!” –gondolta magában Goten, és felrepült volna, de Ati elkapta a lábát, és visszadobta a földre. Egyet pattant, de aztán talpra érkezett. Egymás szemébe néztek. Goten kacsintott egyet, és abban a pillanatban csomó sugarat kezdett lőni Atira. Meglepődött, de szintén sugarakat lőtt. Egyre hátrébb tolódtak a lökéshullámoktól(!). Ati egyre kevésbé bírta, és Goten sugarai elérték őt. Kénytelen volt abbahagyni a lövöldözést és szét lett lőve. Még mindig jöttek a sugarak, amikor Goten ott termett mögötte, és hátba rúgta, Ati meg beleszállt az érkező sugarakba, majd a földre esett. Ekkor Andris is mellé csapódott. Goten felrepült elém, és elkezdett ütögetni. Minden ütését kivédtem. Végül eltalálta a képem, de fordulásból én is az övét. 30 métert elrepült. Odalent felállt Ati és Andris, és néztek minket. Aztán Andris gondolt egyet, és odateleportált Ati elé, majd ütött egyet, de Ati ki tudta védeni, utána Andris kigáncsolta volna, de felugrott, és felrúgta az állát. Andris hátraszaltózva tette ugyanezt Atival, és mindketten a földön végezték. Goten megpróbálta ugyanazt, mint lent: sugarakat lőtt rám. Vártam, hogy odaérjenek hozzám, majd gyors mozdulatokkal visszaütögettem őket Gotenre, akinek nagyra nyíltak a szemei, és elrepült a sugarak útjából. Odarepültem elé, és visszafelé elütöttem, így megint keresztezte a visszajövő sugarak útját, amik elől elteleportált a másik oldalukra.
- Kinek van kedve most apát támadni? –kérdezte. Andris, miközben felállt, mondta, hogy neki van.
- Ez nem ér! –mondtam. Ketten rám támadtak, aztán jött Ati is. Andris ért oda először, de lehajoltam az ütése elől, és hasba ütöttem. Goten rúgással szállt előre, de megkerültem Andrist, és képen rúgtam Gotent. Ati odarepült elém, és ütött de megfogtam az öklét. Ütött a másikkal is, de azt is megfogtam, majd megfejeltem a fejét, hasba térdeltem és odadobtam Andrisékhoz. Egymásra néztek, és ordítottak egyet, amitől nagyobb lett körülöttük a fény. Én is ugyanezt tettem, és odarepültem eléjük. Andrist elrúgtam középről, de két oldalról jött két ütés. Gotené elől elugrottam, Ati eltalált. Fordulásból elrúgtam Atit, Goten meg engem rúgott el Andrishoz, aki le akart ütni a földre, de mögételeportáltam, és hátba rúgtam. Visszakézből ütött, de kivédtem, és az ő mozgásával ellentétes irányba mentem, így kicsavartam a kezét. Odaértek a többiek, ezért elengedtem Andrist, és feléjük fordultam. Elkezdtek ütögetni, egyre hátrébb toltak. Andris hátulról próbálkozott, de a kellő pillanatban elteleportáltam, és kiütötték egymást Gotennel. Ati meglátott, és repült felém, én egy sugarat dobtam rá, amit kivédett, és mire felnézett, már nem voltam ott. Hátrafordult, és kiütöttem.

-Zseniális teknős körzetében-
A tenger mélyén verekedett Ricsi, Yamcha és Tien. Yamcha rugdosta Ricsit, aki ütésekkel védte ki őket. Yamcha megpróbált egyszerre ütni és rúgni, kevés sikerrel. Tien megérkezett fentről, és leütötte Yamchát, majd hasba ütötte Ricsit, és elkezdte pofozgatni. Hasba térdelte, és leütötte Yamcha után. Annyira lent voltak a tengerben, hogy a látási viszonyok sem voltak tökéletesek, ezért Tien nem látta Ricsiéket. Ricsit Yamcha állította meg a lefelé repülésben, majd felrepült Tienhez, aki későn látta őt meg, így be tudtak neki húzni, majd mikor túlrepült rajta Yamcha, lefelé rúgott, de Tien megfogta a lábát, lehúzta és kiütötte őt. Yamcha lebegett a vízben eszméletlenül, ezért Tien kihozta őt a vízből, és Zseniális teknősnél megnézte, hogy lélegzik-e. Minden rendben volt, ezért otthagyta, és visszament Ricsihez, aki addig levegőzött a tenger felett. Tien a közelébe ért, és lőtt rá egy sugarat. Ricsi elugrott előle, és berepült a vízbe, Tien utána ment. Kergetőztek a tengerben, amikor hirtelen egy cápa oldalról nekirontott Ricsinek. Egészben le tudta volna nyelni, akkora volt a teste és a szája. Be akarta kapni, de Ricsi kifeszítette a száját, és nem hagyta, hogy a cápa összecsukja. Az egyik keze vérzett, mert a cápa egyik foga megsértette. A cápa gyorsan eltűnt a sötétségben, Tien csak egy pillanatra látta. Próbált utána menni, de nem tudta merre menjen. Felrepült, és kijött tengerből. Az égből pásztázta a vizet, hátha megpillantja.
A cápa össze-vissza tekergett, és egyre erősebben próbálta összecsukni a száját. Nem látta az utat, és belerohant egy sziklába, amit áttört, de ez Ricsinek is fájt. A vére vonzotta a többi cápát is, és miközben száguldott, megpillantott vagy 3-at, amik szintén felé vették az irányt. Az egyik kezével elengedte a cápát, így egy kézzel kellett tartania, nehogy bekapja. A tenyerével a cápa belseje felé célzott, és kilőtt egy sugarat, ami átlyukasztotta a cápát. Így sikerült megszabadulnia tőle. De máris körülötte úszkált vagy 10-20 nagytestű cápa.
A víz felszíne egy helyen egy kisebb szökőkúthoz hasonlóan feltört, és ezt meglátta Tien. Rögtön repült a helyszín felé. Ricsi nem mozdult, de már nézegetett fölfelé, hogy esetleg kirepüljön gyorsan. Hirtelen támadást indítottak a cápák. Ricsi felugrott, így elment alatta egy. Aztán jött a következő, majd a harmadik, negyedik stb. Mindegyik elől elugrott, de aztán a cápák sorra visszafordultak, így a támadások nem értek véget. Az egyik felöklelte, és egyenesen egy cápa szája felé repült. Ekkor jött meg Tien, és ráugrott a cápára, elvitte Ricsi útjából. Lefogta a cápát a nyakánál, és próbálta megszorítani. Kitörte a nyakát. Ricsi úszott fölfelé, de a cápák utána mentek. Egyre közelebb értek, Ricsinek sikerült kirepülnie a tengerből. A cápák még két métert emelkedtek, de nem érték el, és visszaestek. Pár másodperc múlva Tien is kiszabadult. Odarepültek ők is Zseniális teknőshöz, és ellátták Ricsi sebét.

Gergő az edzéseit egy réten tartotta. Sehol nem voltak láthatóak házak, emberek, semmi. Azt csinálta, hogy törökülésben leült a síkság közepére, és csukott szemmel meditált. Képes volt egész nap ezt tenni. Olyan erősen koncentrált, hogy villámok képződtek körülötte.
Egyik éjszaka hatalmas vihar támadt, dörgött az ég, és villámlott. Mivel Gergő sík terepen volt, minden villám őt vette célba. Ám a teste körül képződött villámok mindig nekimentek a fentről jövőknek, és kisebb robbanás után semlegesítették azt. Gergő nyugodtan ült tovább.

Pár méterre volt egymástól Viktor és Boldi edzőkapszulája. Az egyikben Boldi már 350G-n erősített. 3 gömb alakú tárgy lebegett a kapszulában. Boldi sugarat lőtt az egyikre, és elkezdték lövöldözni maguk közt. Boldi figyelemmel kísérte a játékot, majd hirtelen az egyik felé lőtte. Felrepült, és kitért előle. Most maguktól képeztek sugarakat, és mindhárman kilőtték rá. Az első kettő elől elugrott, a harmadik eltalálta, és a nagy vonzás miatt majdnem leesett a földre, de éppenhogy megtartotta magát. A falról visszapattant a másik két lövés, ami hátba találta, és kifeküdt. Köröztek fölötte a gömbök, és készültek sugarat lőni. Boldi összeszedte az erejét, és felállt –legalábbis majdnem. Az egyik kilőtte, Boldi pedig visszalőtt. A robbanástól hátravágódott. A gömbök elkezdték sugarakkal bombázni, ő pedig védekezett folyamatosan. Átalakult SSJ1-be, és kirepült a sugarak közül, de elkezdték követni, és a falról is pattogtak rá. Itt-ott elütött párat. Az egyik előtt megállt, így az elment előtte, visszapattant a falról, ezután nekirúgta az egyik gömbnek, ami éppen akkor akart felé fordulni. Szétrobbant. Repült a második felé, ami sugarakat lőtt rá, de megerősítette maga körül a fényt. Így is eltalálták sokszor, de tűrte, majd beleütött a gömbbe. Nekivágódott a falnak, és szétrobbant. Az utolsó felé fordult, és egy Big Bang-et lőtt rá, amitől az is szétrobbant. Még 5 másodpercig a levegőben maradt, aztán a földre ereszkedett, és nagyokat lélegzett.
Viktor bal kézzel fekvőtámaszozott a másik kapszulában, 100G-nél. A verejtékcseppek már pocsolyát formáztak alatta.
Minden nap nagyobb G hatás alatt edzett, és alig jött ki a kapszulából. Boldi agyonlövette magát a sajátjában, ezért ellátásra szorult: Bulma bekötözte a sebeit stb. Odament Viktor kapszulájának ablakához, és benézett. Viktor a levegőben ütögette a levegőt SSJ1 szinten, szaltózgatott és minden irányba repült. Boldi odapillantott a műszerfalra, és elállt a lélegzete: 750G-t mutatott. Ökölbe szorította a kezét, és nyitott szájjal figyelte Viktort. Váratlanul megállt a levegőben, és nem mozdult. Nézte a tenyerét. Megerősödött körülötte a fény, felnézett a plafonra, és nagyot ordított. A fény elárasztotta a kapszula belsejét, majd hatalmasat robbant, és szétszállt. Boldi elrepült rá a törmelékek. Viktor SSJ2 szintre lépett. Sokkal izmosabb lett, és a haja szétágazott. Boldi lelökte magáról a törmeléket, és nem hitt a szemének.

Minden nap kimentünk a Grand Kanyonba edzeni. Atira külön figyelmet fordítottunk, próbálta begyakorolni a mystic szintet. Eleinte el sem tudta érni, aztán sikerült, de hamar elfáradt. A 2 év alatt eljutottunk addig, hogy nagy nehézségek árán, de át tudott alakulni mystic Ativá (xD). Azonban ez a hatás csak fél óráig tartott, és utána nagyon legyengült, hosszú ideig tartott a regenerálódása.
Közel a nagy harc időpontjához, a Grand Kanyonban átalakult. Sem Andris, sem Goten nem bírt vele. Aztán jöttem én: átalakultam SSJ2-be. Egymás felé repültünk, és összeütöttünk. Kis kráter keletkezett alattunk, majd újra és újra összeütöttük az öklünket. Egyszerre elteleportáltunk egy helyre, és ugyanezt folyattuk. Felgyorsultak a teleportálások, és szinte minden 2. másodpercben máshol voltunk. Már vérzett mindkettőnk ökle. Ezt nagyon sokáig csináltuk, végül az ütése erősebb volt, mint az enyém, és képen vágott. A következő ütésem már gyengébb volt a beütése miatt, ezért azt kivédte, és fordulásból tarkón könyökölt. Belecsapódtam a földbe. Visszalőttem magam, és egy ütéssel érkeztem, de Ati elugrott, és hasba rúgott nagy erővel. Elrepültem messzire, ő utánam repült, és elkezdte ütögetni a hasamat, így tolt maga előtt. Két kézzel összecsaptam a fejét, ez leállította, és elkezdtem sorozni ütésekkel, majd beleütöttem a földbe. Szakadozott ruhával állt a földön, és a két kézfejét a homlokára tette, a tenyereit felém fordította. „Mazenkó” –ordította. Mielőtt elért volna a sugár, én is kilőttem egy Káméháméhát, és összecsaptunk. A két sugár kettőnk közt volt, és nem bírt egymással. Mindketten megfeszültünk, de Atié egyre közelebb jött hozzám. Már majdnem elért, amikor hirtelen elvesztette az erejét, és visszaalakult normál alakba. A sugaram, és az övé is közeledett felé, de oldalról Goten odaugrott, és elvitte onnan. Nagy robbanás volt, de megúszta. Én is visszaalakultam, és leereszkedtem a földre.

Mondtam a többieknek, hogy az elkövetkező napokon egyedül folytatom az edzéseimet. Sok sikert kívántam nekik, majd a harc előtt találkozunk. Hazateleportáltam őket, majd elrepültem.
Ati a maradék hetekben az erdőben edzett. Átalakult mystic Ativá, és próbálta minél tovább megtartani ezt az állapotot. Közben persze a fákon ugrált, és gyakorlatokat végzett. Andris elment Károly mesterhez, hogy ott tanuljon tőle mentálisan.
Odamentem Bulmáék házához. A kertben Boldi fekve súlyzózott, Viktor pedig az ő kapszuláját használta edzésekhez. Bementem a házba, és Bulma apja elvezetett a laborjába. Ott volt egy ajtó. Azt mondta, menjek be, nem fogok csalódni. Úgy is tettem. Bent egy tágas tér volt, négyzetes padlózat, téglalap alakú terem. Bezárult mögöttem az ajtó. Hirtelen megjelent előttem Cell. Hátrébb léptem, nem értettem mi ez. A teremben hallható, visszhangos hangon beszélt Bulma apja. Elmondta, hogy ez egy edzőterem, amibe be lehet programozni, hogy ki legyen az ellenfél. Elsőre hihetetlennek tűnt, de aztán Cell rám támadt. Elugrottam az ütése elől, de máris hasba rúgott, én meg elrepültem, és a föld tudott lefékezni. Sugarakat lőtt rám, én meg védekeztem, amíg abba nem hagyta. Aztán ott termett előttem, és a farkát belém akarta szúrni, de felugrottam előle. Rátekeredett a lábamra, és visszarántott rajta keresztül. Belecsapott a talajba, aztán a másik oldalra, majd ugyanoda. A 6. után eldobott, én meg nekivágódtam a falnak, és térdre estem. „Lehet, hogy igazat mondott.” –gondoltam magamban. Cell már jött is egy ütéssel, de átbukfenceztem alatta, és a falat találta el. Fordulásból gáncsolt, de hátraszaltóztam előle. Mikor leérkeztem, bemosott egyet, én meg a szemközti falnak csapódtam. Tüsszögtem, mert az orromat érte a találat.
-Akkor most egy régi technika! –mondtam, és elkezdtem erőlködni. Vörös fény vett körül, és lobogott körülöttem. Ez volt a kaioh-ken. Sokkal gyorsabb és erősebb lettem. Odarepültem Cell elé, és ütöttem, de lehajolt, és hasba akart ütni, de oldalra ugrottam, és ütöttem, de kivédte, majd ő ütött, de én védtem ki. Így fogtuk egymás kezét. Hasba térdelt, és nekidobott a falnak, majd belém ugrott lábbal, aztán felrúgott, és a plafonról visszaverődtem a talajra. Belém rúgott, és elrepültem. Összeszedtem magam, és láttam, hogy jön felém. Egy szempillantás alatt ott termettem előtte, és lendületből hasba könyököltem. Az ütés ereje szétáramlott az egész testében, és egy pillanatra lebénult. Összekulcsolt kézzel megütöttem a hátát, és arccal a falba csapódott. Felém fordult, és megcsillogtatta a fullánkját, majd elém teleportált, és megpróbálta belém szúrni, de elugrottam a próbálkozások elől. Véletlenül rosszul fordultam, és megsebezte az arcomat, majd leütött a farkával. A földre estem, de amint szúrta volna belém, már odébb is gurultam, majd állon térdeltem egy gyors mozdulattal. Fordulásból a másik lábammal a falnak rúgtam. Cell körül sárga fény jelent meg, majd odarepült elém, és elkezdett pofozgatni. Két lábbal mellkasba rúgott, aztán agyonlőtt sugarakkal. Estem volna el, de visszajött elém, és elrúgott, ismételten a falnak. Tudtam, hogy most már a kaioh-ken nem elég, ezért elmúlt körülöttem a piros fény. Helyette egy ordítás kíséretében jött a sárga fény, és a sárga haj. Átalakultam SSJ1-be, és egymásnak támadtunk..

« előző bejegyzés