TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Dragon Ball Duplavé

„Mi a fene.. Folyamatosan nő az erőszintjük. Ez hogy lehet?” –gondolkozott a távolban a főnök. Ránéztünk, ezzel máris kizökkentettük a gondolataiból. Adtunk egymásnak egy pacsit, majd rátámadtunk szélsebesen. A főnök levegőért kapkodott, az erőnk hatalmasra nőtt. Elrepült előlünk, mi követtük. A házak között repkedett. Hirtelen elévágtunk, és beleszaladt az öklünkbe. Fényjelenség keletkezett, majd egy robbanás. 40 métert repült az ütéstől az Exodia, és közben két házat ledöntött. Idegesen visszarepült hozzánk, és elkezdett ügetni, de körbe-körbe repkedtünk körülötte, és kezdett elszédülni. Hirtelen kigáncsoltam, vízszintes lett a talajjal, Andris pedig felülről érkezve beleütötte a földbe. – Ezaz! –mondta. Az Exodia felállt, leporolta magát. – Most, hogy felmértem az erőtöket, ideje törlesztenem! –mondta. Ezen meglepődtünk. Hirtelen köztünk termett, és két oldalra ütött. Kitértünk előle. Felém fordult, és két kézzel le akart ütni, de Andris megfogta hátulról a kezét, és nem engedte. Elkezdtem hasba ütögetni, amikor csinált egy hátraszaltót, és állon rúgott. Kicsit elkábultam, és egy 4 emeletes ház tetejére estem. Andrist átdobta maga felett, majd rálőtt egy sugarat, ami eltalálta, és a mellettem lévő házba csapódott. Elvesztettem a Kaioh-Ken fényét, és most SSJ1-ben voltam. Kicsit megráztam a fejem, és felálltam. – Remélem nem feledkeztetek meg arról, hogy még mindig én vagyok az Exodiák vezére! –találjátok ki, hogy ki mondta, és nevetett. Andris kijött a ház alól, meglátott, és felrepült hozzám. – Most mi lesz? –kérdezte. Nem volt ötletem. – Gyerünk, öljétek meg őket! –ordított a főnök. A többszáz Exodia elindult felénk. – Harcolunk a végsőkig! –mondta Andris. Átalakultam SSJ2-be.
Elindultunk két különböző irányba. Andris ökle körül fény keletkezett, a felerősített ütésével bevágott az Exodiák közé. De túl sokan voltak, és nem jutott át rajtuk, körbevették. Hátba rúgták, és beleszállt egy Exodia öklébe, majd oldalról is belerúgtak. Utat engedtek neki, és egy ház falának repült. Én egy rúgással próbálkoztam az első Exodia ellen, de egy kézzel kivédte. Máris ott voltak sokan. Hátulról megfogta az egyik a nyakamat, és hátba térdelgetett. Átszaltóztam felette, így elengedett, majd hátba rúgtam, és nekiszállt az előtte állónak. A kezemnél fogva visszarántottak, és fejbe vágtak, majd hasba, oldalba, megint fejbe, aztán lecsaptak a földbe, de lerepültek hozzám. Andris kiszedte magát, de repült ütéssel felé egy Exodia. Elugrott, így a házat ütötte szét. Andris fordulásból hátba rúgta, egy leszakadó törmelék meg leütötte az Exodiát. Következőleg már 4-en támadták, előlük elteleportált, de ahova érkezett, ott már várta a főnök, és visszakézből elcsapta. Egy Exodia hátba térdelte, roppant egy kicsit a dereka. Az Exodia megfogta, és eldobta. Háton feküdtem, és egy Exodia két lábbal beleszállt a hasamba, majd állon rúgott, én pedig pár métert csúsztam, de ott is várt egy Exodia, és visszarúgott. Egy ököl állított le, ami a hasamba tévedt. – Rossz ötlet volt szétválni! –mondta Andris. Kitért egy gáncsoló Exodia elől, és felém akart repülni, de az Exodia a földről megfogta a lábát, Andris pedig fejjel a földbe csapódott. Az Exodia felállt, és ráugrott Andrisra, és elkezdett rajta ugrálni. Csatlakozott hozzá még néhány, és felváltva ugráltak Andrison. Láttam ezt, és felidegesedtem. Körülöttem fény keletkezett, a lökéshullám(!) az ott lévő Exodiákat kicsit odébb lökte. Ezt észrevette a fő Exodia is. Repültem Andris felé, aki ebben a pillanatban vért köpött. A főnök a két tenyerét összetette, majd felém mutatta, és egy hatalmas fekete sugárnyalábot eresztett meg. Már majdnem odaértem Andrishoz, amikor oldalról eltalált a sugár, és nagyot robbant. Normál alakban értem földet, és füstölögtem. Andrist addig verték, amíg visszaalakult SSJ1-be, végül normál alakba. Aztán szépen lassan leszálltak róla, majd elkezdték passzolgatni. Velem is ez volt a helyzet, egyik ütésből szálltam a másikba. Végül megpörgettek minket, és elhajítottak. Sok méter repülés után egymásnak csapódtunk, és kifeküdtünk. A főnök a levegőben állva nevetett folyamatosan. Az Exodiák egyelőre nem támadtak. Már hallani lehetett az első nyögéseinket (XD).
– Szóljatok, ha készen álltok a halálra! –mondta a főnök.
- Ki kell találnunk valamit! –mondtam én, miközben vért köptem.
- Fuzionáljunk! –csillant meg Andris szeme.
- Megőrültél? Nem tudunk fuzionálni!
- Nincs más esélyünk! –zárta le Andris, és elmondta, hogyan próbáljuk meg. Kételkedtem benne, ahogyan ő is, de bíznunk kell magunkban, ezt mondta. Már jóideje feküdtünk a földön, a főnöknek kezdett elfogyni a türelme. Ekkor Andris hangosan felkiáltott: „Három!” –és mindketten felpattantunk, minden erőnket összeszedve, és két irányba rohantunk. A főnök nem értette, mit akarunk. Elfutottunk (de közelebb állt a sántításhoz) a két Exodia táborhoz, majd visszafordultunk. Nekem még egy ütés elől is ki kellett térnem. Egymással szemben rohantunk Andrissal, és kiáltoztunk, mint az indiánok. „Mit akarnak ezek?” –kérdezte magában a fő Exodia. Becsuktuk a szemünket, majd mikor közel értünk egymáshoz, felugrottunk, és közben „Jáá” –ztunk mindketten. Mikor egymásnak csapódtunk, belőlünk vakító fény áradt, ami elvakította az Exodiákat. Még sokáig nem láttak semmit, aztán a fény lassacskán elmúlt.
- Ez meg mi?! –kérdezte értetlenül a főnök. A fény helyén ugyanis egyetlen személy állt. Andris, meg az én keverékem, Bardock és Goku keveréke. A hajunk hasonló volt, mint régebben, csak most kétfelé is ágaztak a vastag hajszálak: mintha összenőtt volna Andris jobbra dőlő, és az én balra dőlő hajam. Andris jellegzetes vágása az arca bal oldalán ott volt a személy arcán is, csak most egy X alakú seb helyett egy vonal volt. A narancssárga ruhánk színe megmaradt, azonban az alatta lévő, eredetileg mindkettőnknél kék ruha fekete lett, ahogyan az övünk, a csuklóvédőnk és a csizmánk is. A szeme világoszöld volt.
A főnöknek nyitva maradt a szája. – Üdvözöld Antét! –mondta a személy, a kettőnk hangján egyszerre.
Anté normál alakban volt, és nézte a levegőben a fő Exodiát. Az hosszú másodpercekig nézte, majd utasította az Exodiákat: - Öljétek meg! –Az Exodiák minden oldalról támadtak, Anté az utolsó pillanatig kivárt, majd a magasba ugrott, és lefelé sugarakat lőtt, ahol az Exodiák találkoztak. Olyan erős sugarakat lőtt, hogy ki is fektetett vele pár ellenséget. Egy mögé teleportált, de mielőtt támadhatott volna, Anté hátrakönyökölt a mellkasába, majd fordulásból állkapcson ütötte. Az Exodia elrepült, pattogott egy kicsit az utcán, aztán kifeküdt. Lentről jöttek az Exodiák Anté mellé, és farkasszemet néztek vele. Hirtelen mindannyian sugarakat kezdtek lövöldözni közelről, de Anté nagy reflexről tanúbizonyságot téve elteleportált. Az Exodiák egymást lőtték szét. Anté feltűnt 20 méterre a katonáktól. – Vigyázzatok, ostobák! –kiáltotta a főnök. –Káméhámé-háá! –mondta Anté, és a normálisnál sokszorta erősebb sugarat eresztett meg. Az Exodiák nem tudtak hova menni, egyszerre tette őket földdel egyenlővé a sugár. Anté ránézett a főnökre, majd odateleportált elé. A főnök meglepődött, egy kicsit hátrahőkölt. Ütött egyet, de Anté lehajolt, és hasba térdelte a főnököt. Ő megpróbálta fejbe könyökölni, de Anté elteleportált mögé, és jobb lábbal fejbe rúgta. A főnök teljes révületben csapódott a talajba. Ekkor megérkezett egy újabb Exodia sereg, kb. 100 fő. Anté már látta őket, a nem is olyan nagy távolban, és ellőtt egy Káméhámé-hát. Sokan félre ugrottak, de páran így is megsültek. Az Exodiák sugárgömböket dobáltak Antéra, miközben közeledtek. Anté beállt harci pózba, és a sugarakat félreütötte/rúgta. A környező házakba, és a talajba csapódtak a lepattanó sugarak. Anté az én technikámat alkalmazva az Exodiák közé teleportált. Mire észrevették, már késő volt, ugyanis megerősítette maga körül a kék fényét, majd ordított egyet, és felrobbant a körzete. 30-40 Exodiát ért a robbanás, nagyrészük megsemmisült, néhányan a földre estek sebesülten. Anté lerepült hozzájuk, és egyenként kiütötte őket. A többi rögtön utána eredt. Anté berepült, egy, már lövésekkel dicsekvő emeletes ház mögé. Pár Exodia odaért elé, és készült átrepülni fölötte, de Anté egy sugarat lőtt a ház másik oldalába. A sugár kitörve eltalált 3 Exodiát, a ház törmelékei pedig szintén maguk alá temettek párat. 10-en átjutottak. Az egyik egy körívest ütött, de Anté kivédte, megfogta az ütőkezet, és hátracsavarta, majd a tarkójánál leütötte. Az Exodia a ház romjaiba csapódott, ahonnan a sebesült Exodiák kirepültek. (ugye, még változatlanul szívósak). Az egyik megfogta Anté kezét, de ő visszafordult, és az Exodia szeme közé ütött ököllel. Nem látott semmit, elengedte Antét, aki elugrott egy mögüle érkező sugár elől, ami azt az Exodiát találta el. A főnök kikászálódott a talajból idegesen. Látta, hogy a katonái sorra zuhannak a földbe Anté körül. „Nem igaz! Így elveri az istenek küldötteit?” –gondolta. Antéra támadt egy Exodia, de a bal tenyerével megállította, majd egy sugárral átlyukasztotta. Az Exodia a földre esett és felrobbant. Hirtelen egy ököl eltalálta Anté arcát, és egy házba csapódott. A távolban a főnök is megörült ennek, és a levegőbe emelkedett. A megmaradt pár katona, és a főnök is feszülten figyelte a porfelhős házat. – Gyerünk, mire vártok?! –ordibált a főnök. Az Exodiák elkezdték sugarakkal lőni a helyet, ahova Anté becsapódott. „Ez biztos végez vele!” –gondolta a főnök. Hirtelen egy nagy lendülettel érkező könyökös eltalálta a hátát. Szupergyorsan a földbe csapódott. Mivel a főnököt nagy ütés érte, 7 Exodia egyszeriben felrobbant. Már csak 13-an voltak, azok is abbahagyták a felesleges lövöldözést, és hátrafordultak. Ott állt Anté, sértetlenül. Odateleportált két Exodia közé, és elrúgta őket két oldalra. Két házba csapódtak. Jobbra fordult, és a két tenyeréből egy gömbsugarat lőtt ki, ami áthaladt 4 Exodián is. Mind felrobbantak. Aztán elteleportált, és egy Káméhámé-hával a többit is megsemmisítette. A főnök a hátát fájlalva felállt, és értetlenül állt az előtt, hogy egy katonáját sem látta talpon. Pár másodperc múlva visszanyerte a nyugalmát. Egymásra néztek Antéval. A főnök terpeszbe állt, ökölbe szorította a kezét, és megfeszítette az izmait. A torkán is rengeteg ér látszott ki. Elkezdtek kavarogni körülötte kisebb-nagyobb kövek. Pár kör után sebesen Anté felé vették az irányt. Neki elég volt csak maga köré koncentrálni az erőit, és a kövek mielőtt hozzáérhettek volna, porrá lettek. A főnök erőlködése tovább folytatódott, egészen addig, amíg nagyot ordított az ég felé. Körülötte fekete láng keletkezett, megdagadtak az izmai. Nagyokat lélegzett, ránézett Antéra, aki egy kicsit meglepettnek tűnt. Hirtelen odarepült elé. Anté alig bírt félreugrani. Váratlanul a főnök csuklóvédőjéből a lánc Anté bal lábára tekeredett. Mire észrevette, már késő volt: a főnök rántott egyet rajta és beleforgatta egy házba, újra meg újra. Anté próbált felülni, hogy megfogja a láncot, többszöri kísérletre sem sikerült. Végül meg tudta fogni, közben még kétszer találkozott a házzal. A másik kezében sugarat képzett, és beleütött a láncba, ám az nem tört el. 4-edjére sikerült elszakítani, a talajba csapódott. A főnök körül hevesen lobogott a sötét láng. Anté fokozatosan talpra állt. A bal oldala megviseltebb volt, hiszen ott csapódott bele sokszor a házba. A főnök rámutatott. Anté kíváncsian figyelte, mi lesz belőle. Hirtelen a főnök ujját vörös sugárnyaláb hagyta el. Anté félreugrott, de amerre ment, a főnök utána húzta az ujját, a sugárcsíkkal együtt. Anté elteleportált a másik oldalára, de a főnök követte az ujjával, ezért teleportálgatásokra kényszerült. A talaj teli volt már mély vágásokkal a sugártól. Anté cselekvésre szánta el magát, és a főnök mögé teleportált. Két kézzel tarkón akarta ütni. A főnök gyorsan abbahagyta a sugarazást, ugyanazt az ujját kidugta a hóna alatt hátrafelé, és lelőtte Antét. Lezuhant a földre, vérzett a jobb oldala, ott találta el. A főnök is leszállt, és elmúlt körülötte a láng.
- Túl sokat mutattam. Most egy kicsit visszaveszek. –mondta mosolyogva. Anté remegve felült.
- Kár, pedig most melegedtem be. –válaszolta Anté. Félig felült, fújt egy nagyot, majd odateleportált a főnök elé, és hasba ütötte. A főnök oldalba, Anté pedig egy házba repült, a főnök utána lőtt egy sugárnyalábot. A ház felrobbant, Anté kirepült a tűzből. A főnök felé fordult, és sugárgömböket lőtt rá. Anté kikerülte őket, pár méterrel odébb repült, és ő is visszalőtt párat. A főnök elteleportált, a sugarak a földbe csapódtak. Ott termett Anté mögött, és leütötte a földre. Talpra érkezett, behajlította a térdét, majd visszalőtte magát, és hasba fejelte a főnököt. Szembe állt vele, és ütött egyet, de a főnök kivédte, és oldalba akarta rúgni, de Anté felhúzta a lábát, és azzal védte ki. Megfogta két kézzel a főnök fejét, és megfejelte azt. De neki jobban fájt, és hátratántorgott. A főnök hasba vágta párszor, fordult 180°-ot jobbra, és a bal kezével képen csapta Antét, aki elrepült. Máris elteleportált, elkapta a repülő Anténak a lábát, és beledobta a földbe. Rádobott pár sugarat, aztán abbahagyta, és figyelt. Anté nagy nehezen kinyomta magát.
- Mi az utolsó kívánságod? –kérdezte a főnök a levegőben.
- Az, hogy jól figyelj! –mondta a kettőnk hangján Anté. Felállt. Kettőt lépett hátra, és hármat előre, míg visszanyerte az egyensúlyát. Beszívta a levegőt jó mélyen, majd mikor kifújta, ordított egyet. Körülötte tornádószerű sárga fény keletkezett, a haja az égnek meredt, és sárgára váltott. A szél átalakult sárga lánggá Anté körül. Mintha a sérülései semmiségek lennének, újra talpon volt. A főnök felhúzta a szemöldökét. Anté feltartotta, és megmutatta neki a bal öklét. Hirtelen odateleportált elé, és bal kézzel bemosott egy hatalmasat csattanót a főnöknek. Mint a rakéta repült jó messzire, nem is lehetett látni, hol ért földet.
Anté percek óta a levegőben állt, próbálta elfoglalni magát: játszott az ujjaival, nyújtó gyakorlatokat végzett stb. Ekkor megjelent a fő Exodia, lassan felé repülve. Az arca jobb oldalán nagy ütésnyom volt. Anté a közeledése ellenére sem hagyta abba a gyakorlatokat, ami kissé kezdte idegesíteni az Exodiát. Hirtelen felgyorsult, és bepróbálkozott egy ütéssel. Ám Anté sokkal gyorsabbnak bizonyult nála, és ő ütötte hasba a főnököt. Mozdulatlanul álltak, a főnök kiköpött valami fekete gömböt az ütés hatására. A gömb felrepült kacskaringósan a kilátóba. Anté is meglepődött ezen, de rögtön észhez tért, kivette az öklét a főnök hasából, és beleütötte a földbe. Eközben a titokzatos gömb felért a kilátóba. Anté felnézett rá, és kisebb fényjelenséget látott. Érdekelte, mi történhet odafenn, de aztán a figyelmét újra a főnök felé kellett fordítani, aki kimászott a gödörből. Felrepült elé, és ismét a csuklóvédőjével próbálkozott: kilőtte a láncot, de Anté szupergyorsan elkapta, mielőtt hozzáérhetett volna. Kötélhúzás vette kezdetét, a főnök próbálta húzni Antét, aki nem engedte el a láncot. Hirtelen rántott egyet rajta, a főnök odarepült elé, Anté pedig hasba könyökölte, állon ütötte, majd össze-vissza repkedett körülötte. A végeredmény az lett, hogy a főnök összekötözte magát a lánccal. Anté felrúgta a magasba, aztán elé teleportált, és visszaütötte. Most mellé teleportált, és elrúgta. Mindig odateleportált, amerre az ellenség repült, és visszaütötte.

Eközben a több helyen kilyukasztott kilátónál a fényjelenség közepén megjelent Dende. Amikor Anté hasba ütötte a főnököt, olyan erővel tette, hogy kirepült belőle a beszívott Dende. Ám Anté erre nem gondolt, sőt, a főnök sem. Dende felállt, nem emlékezett arra, hogy mi történt. Az utolsó emléke az volt, hogy a főnök ott áll előtte. Megpillantotta Atit, aki csodával határos módon még mutatott apró életjeleket. Súlyos sérülései voltak, a fél teste szinte nem is volt meg. Dende odarohant hozzá, és minden erejét összeszedve próbálta gyógyítani. Ez eltartott 1-2 percig, a súlyos sérülések miatt. Végül sikerült meggyógyítania. Ati felült, és nagyokat lélegzett. Dende belenyúlt a zsebébe, és átnyújtott neki egy varázsbabot. Ati elfogadta, és megette. Visszanyerte az erejét.
- Mi történt? –kérdezte.
- Magam sem tudom. –válaszolta Dende. Meghallották lent Anté és a főnök harcát.
- Segítenem kell! –mondta Ati, és indult volna, de Dende megállította. Azt mondta, hogy szeretné feltölteni az erejével. Felé mutatta a tenyerét, és energia áramlott Atiba. Az élvezet közben azért ő megkérdezte: - Kik harcolnak odalenn? –Sajnos fogalmam sincs. –mondta Dende. – Nekem viszont van. –szólalt meg mögöttük Gergő, teljes pompájában. – Gergő, hát te élsz? –kérdezte boldogan Dende. – Igen. Szépen regeneráltam magam. Nem olyan könnyű engem elpusztítani! -Dende abbahagyta az erőnövelést. Ati erősebbnek érezte magát, mint valaha, hiszen minden harccal nő az ereje. – Andris és Máté harcol a vezérrel, egy testben. –mondta Gergő. –Micsoda? –kérdezték Dendéék meglepődve. Gergő kifejtette nekik az erről szóló legendákat. Ati odalépett Ricsi holtteste mellé, és némán gyászolt.

A fő Exodia egy házba csapódott Anté ütésétől. Sokáig nem történt semmi, aztán Anté hallott valami kis mozgást. A törmelékek alól kijött a főnök vicsorogva. Elkezdett erőlködni, és egyre erősebb fekete fény jelent meg körülötte. Lecsendesedett. Felrepült Antéval szembe, 15 méter távolságba.
- Emlékszel, mikor legutóbb elvertelek? Most is így lesz! –mondta a főnök.
- Kíváncsian várom. –és a főnök támadott. Ütött jobb kézzel, de Anté bal kézzel kivédte. Mielőtt fellélegezhetett volna, már jött a bal kezes ütés, amit szintén kivédett. Majd egy rúgás jobb lábbal, amit próbált kivédeni bal lábbal, de túl erős volt, és bedőlt oldalra. Ezt kihasználta a főnök, és „fekvő tenyérrel” mellkasba ütötte. Anté 30 métert repült, meg tudott állni egy ház előtt. A főnök odateleportált elé, és visszakézből ütött, de Anté lehajolt, és hasba akarta ütni, de a főnök kivédte, majd állon térdelte Antét, és ököllel behúzott neki. Hátraszaltózgatva csapódott a házba. Az első falat áttörte, a szemben lévőnek nekirepült, de az nem szakadt át. Odarepült elé a főnök, és hasba ütötte, így Anté kiszakadt azzal a fallal együtt. A főnök megint odarepült, és két kézzel leütötte a fejénél, Anté pedig egy kocsi tetejére zuhant. A riasztó nem szólalt meg, mert azért már volt néhány ütés az autón, és tönkrement. A főnök ütéssel repült lefelé. Anté kinyitotta a szemét, és az utolsó pillanatban legurult a kocsiról, a főnök ütése teljesen behorpasztotta a tetejét a földig. Anté felpattant, de a főnök máris ott volt, és beleütötte az előbbi ház földszintjére, a vasajtót áttörve. Odalépett elé a főnök, és nyúlt volna le érte, de Anté elkapta a két kezét. – Most én jövök! –mondta, és két lábbal hasba rúgta, majd egy hátrabukfencet csinált, és a kellő pillanatban felrúgta a plafonba. Talpra állt, a főnök pedig kiszedte magát a plafonból, és próbált ráugrani Antéra, aki hátraugrott előle. A főnök két kézzel ütött a feje magasságába egymás után, de Anté lehajolt, majd mikor háttal volt neki a főnök, oldalba rúgta, és nekiesett a falnak. A plafonról közben folyamatosan hullott a vakolat, mivel nagy ütések érték, és érik a házat. A főnök alighogy a falba csapódott, visszatért egy ütéssel, ami elől Anté nem tudott kitérni, és ő is a szemben lévő, lépcső melletti falba csapódott. A főnök rá akart ugrani, de Anté kinyújtotta a lábát és hasba rúgta. Kiszedte magát a falból, majd ütött egyet, de a főnök elkapta a csuklóját, és nagy lendülettel eldobta magától, abba a falba, ahova ő repült bele. Anté két tenyérrel megérintette, majd visszalökte magát, és fejbe rúgta a főnököt. Talpra érkezett. A főnök ütése elől lehajolt, és kibújt alóla. Az ütés a falba ment, ami repedéshez vezetett. 10 méter mély repedés keletkezett, ami kijött a ház oldalán. Visszakézből ismét ütött, de Anté hátrahajolt előle. A következő ütés elől meg hátraugrott, így az a földet érte. Aztán azonban jobb kézzel hasba találta Antét, aki ettől kirepült a másik vasajtón. Bukfencezett még párat, aztán leállt. Kicsit forgott vele minden, aztán újra összeállt a kép. Az Exodia is kijött a házból. Anté felállt. Az ég vöröses árnyalatot vett. Marsi tájra emlékeztetett minden. A szél emberek különböző holmijait hordta szét. Anté beállt harci pózba.

-Másvilágon-
Egy füves rétre emlékeztető helyre kerültek a halott Z harcosok. Ott volt Boldi, Viktor, Tien, Ricsi, Goten és Károly mester. Magában volt egy gömb a füvön, ami mutatta a Földön zajló eseményeket. Miközben szorítottak Antéért, Goten feltette a kérdést:
- Hol van Hegedűs? Ő is meghalt, nem?
- Gyávasága miatt biztos a pokolra került! –mondta Boldi.
- Nagyot tévedtek! –szólalt meg mögöttük egy titokzatos alak. Hátrafordultak. Ott állt Hegedűs, mellette egy átlagos magasságú, átlagos külsejű fülbevalós ember, nem éppen átlagos ruházatban. Az első kérdés az volt, hogy „ki vagy te?”, de aztán Boldi észrevette, és megkérdezte ezt is:
- Hegedűs fején miért nincs glória? –ekkor szúrta ki ezt mindenki.
- Vártam, hogy feltegyétek a kérdést. –kezdte meg az idegen. –A barátotokat én kértem meg rá, hogy meneküljön el, gondolatban. Ti azt hittétek, pusztán gyávaságból teszi ezt, de valójában ez a tervem része volt. Ide hoztam őt, és felruháztam a hatalmammal, hogy a Földön harcolók hasznára váljon. És ez a szándékom veletek is! –megjelent a semmiből még 5 fülbevalós idegen.
- Csak 5-en vállalták, hogy átadják nektek az életüket. Egyikőtök még nem térhet vissza a Földre. –bár nehezen volt hihető, de eldöntötték, hogy Károly mester marad itt. Ő személyesen akarta ezt. Ekkor megjelent Kovács is a semmiből. Nézte magát, és nem értette, hogy kerül ide.
- Megmentetted Atit, ezért megérdemled, hogy létezz. Ugyan feltámasztani már nem tudunk, de a másvilágon szívesen látunk. –mondta a Hegedűs mellett álló idegen. Tiennel smacizott Kovács, de Boldi félbeszakított mindenkit:
- Gyerünk már, vissza akarok menni a Földre!
- Barátocskám, ez hosszadalmas folyamat lesz, de nemsokára ott leszel! –mondta az idegen. – Te pedig (Hegedűshöz) eredj! -És Hegedűs eltűnt.

-Földön-
Hegedűs megjelent kilátón. Gergő is és Ati is nagy erőként érzékelte, ezért harci állásban fordultak felé. Azonban boldogok lettek, hogy Hegedűst látják. Gergő rá is kérdezett, hogy honnan ez a nagy erő. Hegedűs elmondta nekik a hírt, hogy hamarosan mindenki visszajöhet a Földre. Ennek nagyon megörült mindenki.
- Menjünk, és segítsünk apának, és nagyapának! –mondta Ati.
- Meg kell várnunk, amíg a többiek is ideérnek! Addig ne avatkozzunk bele. –mondta Hegedűs. Gergő is egyetértett vele. A távolban feltűnt 20-30 Exodia, akik a főnök segítségére siettek. – Addig is el leszünk foglalva, ne aggódj. –mondta Gergő, az ellenséget figyelve.

« előző bejegyzés