Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Kalandjaim egy tehetségkutatón
2010. áprilisában megnyertem a Tevékeny Tevék billentyűrajz - tehetségkutatóját. A "nyeremény" egy datolyát és egy interjút foglalt magában. Nagyon köszönöm a lehetőséget, és sok sikert kívánok a többieknek is a tehetségkutatókhoz! :)
Az interjúm a Tevékeny Tevék Magazinjából: (Az interjút Hópihus készítette)
FRUZSI, A LEGTEHETSÉGESEBB BILLENTYŰRAJZOS
Interjú Sungirl-lel
Ismét egy tehetségkutató, ismét egy nyertes – ezúttal a legjobb billentyűrajzos. Fruzsi lett az, Sungirl – azaz Bigyó. Örülök neki, legalább van okom ezzel a lánnyal beszélgetni, hisz attól a naptól fogva kíváncsi vagyok rá, mikor annak idején, még Bigyóval belépett a TTK-ba. Azt már akkor bizonyította, hogy fantáziája igen gazdag, azt is, hogy igazi kamaszlányként igazságérzete igen nagy. Ha véleménye van, azt kimondja – ha úgy érzi, ő bizony még a felnőtteknek is „megmondja a tutit”. Bigyó azóta nincs a TTK-ban – az Utópia karaván oszlopos tagja, de Fruzsi egy másik tevéjével visszajött közénk. És ha már visszajött, hát gyorsan megnyerte az áprilisi tehetségkutatót!
- Nos, Fruzsina, régen érik már ez a beszélgetés, régen ott van bennem, hogy beszélni kéne veled – most itt a lehetőség. Mesélj hát: ki vagy, mit érdemes rólad tudni?
- A nevem Réthy Fruzsina, 15 éves vagyok. Egy Borsod megyei városban, Kazincbarcikán élek apukámmal, anyukámmal, a húgommal, és jelenleg két kutyussal, valamint egy cicával.
Kilencedikes vagyok, de mivel nyelvi előkészítő osztályba járok, nem sok tantárgyam van. Emelt óraszámban tanuljuk az angolt (heti 15 óra), és mellette csak az alap tantárgyakat. A kedvenceim az angol, és az informatika. Amiket nem igazán kedvelek, azok a testnevelés, és a matek. Négyes-ötös tanuló vagyok, bár félévkor kitűnő voltam. Szeretném ezt év végére is megtartani, remélem, sikerülni fog.
Így a sok tanulás miatt nincs sok szabadidőm, de ha mégis akad egy kicsi, akkor általában a kutyáimmal játszom, tollasozni szeretek vagy teveclubozni.
- Ha már Teveclub: hogyan jött a TTK?
Az üzenőfalon akadtam rá, egy nagyon csalogató hirdetés volt fent. Rákattintottam, és gondoltam, belépek, csak megér egy próbát. És azóta "itt ragadtam". Tetszettek a játékok, a társaság, a TTK-s élet. Előtte voltam néhány más karavánban is, de egyik sem fogott meg. Valami mindegyikből hiányzott. Tavaly februárban léptem be, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is itt "tevékenykedek". Rengeteg barátot szereztem itt, beleértve az életre szóló és az "ál" barátokat is.
- Akkor itt voltál már tavaly márciusban…
- Igen, bár akkor még nagyon kezdő tevés voltam, fogalmam sem volt, mi az a feloszlatás, és miért nincs egyik percről a másikra karavánom... Örültem, mikor vége lett az egész káosznak és ismét helyreállt a rend.
- De augusztusban már nem voltál kezdő, akkor már nagyon is tudtad, mi történik körülötted…
- Az augusztusi események idején más gondozta a tevémet (pudding volt a „más”), mivel éppen költözködtünk és nem volt netem. Mikor újra itt tudtam lenni, azt vettem észre, hogy Bigyó tevém más karavánban van. Hamarosan megértettem az okát is, és ekkor Sungirl-lel folytattam a tevékenykedést. (Na-na, legyünk pontosak, ha már beszélgetünk! Azért eltelt a kettő között némi idő: Sungirl-lel kb. 4 hónapja léptél be, augusztus pedig lassan 9 hónapja volt…) Ezért vagyok néha Bigyóval a Tevékeny Tevék csetszobájában. Nem tudtam választani a két karaván között, úgy éreztem, mind a kettő a szívemhez nőtt. Nem szeretnék, és nem is tudnék azóta sem választani köztük…
- Hát jó, nem is kényszerít senki, hogy válassz – bár az érzés sokunkban ott van, hogy te egy popsival igyekszel két lovat megülni… Hisz jellemzően, akik „azt” a karavánt választották augusztusban, nem szoktak közénk visszajönni – legalább is jó szándékkal nem… (Persze, ne érts félre, nem feltételezek rólad rosszat – de az élet, hidd el, sokszor igazolta már iménti állításomat. De te lehetsz akár a kivétel, ami erősíti a szabályt.) Olyannyira elfogadtuk, hogy itt vagy, hogy megnyerted a tehetségkutatót is, te lettél a TTK legtehetségesebb billentyűrajzosa. Készültél valahogy erre a versenyre?
- Minden "alkotás" kezdetén egy lapon, vagy paint-ben megterveztem, hogy hogy is fog kinézni a billentyűrajz. Azután már könnyebb volt karakterekkel megrajzolni. Az utolsó forduló volt a legnehezebb, azzal elég sokat kellett foglalkozni, látszott, hogy döntős feladat. Igaz, pont beteg voltam, de kiharcoltam magamnak, hogy gép elé ülhessek, és a szüleim nem kis meglepetésére nem weboldalakat nézegettem, hanem billentyűket pötyögtettem. Nem igazán hittem, hogy meg fogom nyerni, mert az ikrek is nagyon jókat készítettek, és Púpos Karina is. Nekem mindegyik billentyűrajz nagyon tetszett, nem tudtam volna dönteni, hogy melyik a jobb.
- Jó, hogy így alakult, jó, hogy te nyertél, hisz örömöd nagyon őszinte volt, mikor ezt megtudtad – és az egész karavánosdiban az a legjobb, mikor egy gyereknek örömet tudok szerezni. Ez a te esetedben maradéktalanul sikerült!
Ám vajon mindig ilyen őszinte kislány vagy te? (Mert hogy az egész karavánosdiban a legrosszabb pedig az, mikor a gyerekek, akik tőlünk, azt hiszem, csak jót kaptak, mégis becsapnak – ki kisebb, ki nagyobb dolgokban füllent…) Már tudod, gondolom, mi jön most: „Béla húgod” története… Bocsánat, de ezt nem úszhatod meg…
- Hát igen... Bécike... A hugicám mint sokszor máskor, most is borsot tört az orrom alá. Megengedtem, hogy neki is legyen egy tevéje, de az anyukánk a lelkére kötötte, hogy nem oszthat meg másokkal olyan információkat, mint például a neve, és hogy hol lakik. Ezt túlságosan is megfogadta, és teljesen másnak adta ki magát... Csak az volt ezzel a baj, hogy egyszer elfelejtettem kilépni egy másik tevémtől, és véletlenül az én tevémmel írt levelet egy lánynak. Ezzel nem saját magát járatta le, hanem engem... Azóta nem engedem neki, hogy tevézzen, majd ha "megjön az esze", és fel tudja fogni a dolgokat, akkor talán megengedem neki.
- Szegény kisgyerek, akinek ilyen szigorú és „parancsolgatós” nővére van…
Bár azt mindketten tudjuk, hogy a baj nem ez volt: a baj az volt, mikor lelkendezve mesélted Hópihusnak a fórumon, aki szóbahozta az aranyos kisfiút, levelezőtársát, a kis Bécit, hogy te is levelezel vele, és valóban nagyon helyes kis legényke… De tudod mit? Ezt a történetet (is) a bevezetőben említett élénk fantáziádnak tulajdonítom – gyerekeknél megesik az ilyen, még kamaszlányoknál is. Tehát fátylat rá, lépjünk tovább! Mesélj inkább arról, hogyan képzeled életedet felnőttként, mondjuk 10 év múlva?
- 10 év múlva... 25 évesen már jó lenne egy felsőfokú nyelvvizsga, és szeretnék kimenni egy rövid időre Angliába is. De ez még a jövő zenéje. Szeretek utazni is, bár eddig nem akadt rá sok lehetőségem. Régi nagy álmom, hogy egyszer eljussak valamelyik tengerhez. Remélem, hamarosan beteljesül!
- Neked is azt mondom, amit Ormi interjújában Krisztinek mondtam az ő álma, egy kiskutya kapcsán: az álmok arra valók, hogy teljesüljenek! Tehát eljutsz te még ahhoz a tengerhez, utazni is fogsz még – 15 évesen még nem maradtál le semmiről!
Van esetleg még valami, amit szeretnél megosztani az olvasókkal?
- Igen, lenne még valami. Egy kis történetet szeretnék még elmesélni:
Volt egyszer egy lány, aki a sok más oldal közül felfedezett egyet, ami nagyon hívogatónak tűnt: a Teveclubot. Eleinte csak etetgette, itatgatta, tanítgatta a tevéjét, de aztán rátalált a csetre és a fórumra, ahol megismerkedhetett a többi tevegazdival. Nem tudta még, hogy itt nem lehet felelőtlen kijelentéseket tenni, mert itt minden egyes leírt szónak súlya van... De mire erre rájött, már megvolt a róla alkotott kép, és azon már nem tudott változtatni. Néha elveszettnek hitte magát itt, ahol mindenkinek vannak barátai, csak neki nincsenek, néha pedig szomorúnak amikor barátkozni akart, és olyan kijelentéseket kapott, hogy "Bigyónak mindig van valami baja...". Telt-múlt az idő, és a tevegazdik megismerték. Valaki kedvelte, valaki nem, valaki barátságot kötött vele, valaki utálta és lenézte. De egyszer kitartással és kemény munkával megnyert egy tehetségkutatót, és most valaki őszintén gratulál neki, valaki pedig csak a siker, a csillogás miatt. De ez már nem aggasztja a lányt. Időközben nem csak őt ismerték meg, hanem ő is megismerte a többieket. Most már tudja, hogy ki barát és ki ellenség, kiben bízhat meg és kiben nem, ki a jóbarát, és ki az álnok. Most már boldog, mert kiismerte magát és igazi barátokra talált. :) És még egy dolog: köszönöm a lehetőséget az interjúra!
- Ezek szép szavak voltak a végére, le a kalappal! Tudod, mit mondok én ennek a lánynak, akiről meséltél? Két dolgot: az egyik, hogy a kimondott szónak nem csak a TTK-ban van súlya – az életben még inkább, tehát „odakint” is vigyázzon a lány, ne szóljon elhamarkodottan; a másik pedig, hogy az ember mindig tud változtatni a róla alkotott képen, ehhez soha nincs késő! Vagyis sok sikert a lánynak a változtatáshoz – és ahhoz, hogy igazi Tevékeny Teveként fogadtassa el magát a többiekkel! A tehetségkutatóhoz pedig gratulálok – őszintén, tiszta szívből! Most már még inkább tartom: jó, hogy pont te nyerted meg!
|
