TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Hardest way

Soha többé nem láthatom Danit. És ezt csak most fogtam fel, ahogy leírtam. Feladni nehezebb, mint küzdeni és szenvedni. Csak azt hittem, hogy a könnyebb utat választottam, de nem.

Eközben csak történnek a dolgok körülettem és velem, de én alig érzékelem őket. Lassan vége az évnek, már csak két nap van hátra. Matekból ötös leszek, ami nagyon feldob, mert 6. óta nem voltam. Most, hogy tudom, örökre elhagyom az osztálytársaimat, kezdek egyre közelebb kerülni hozzájuk. Ma például üvegekből locsoltuk egymást a csajokkal, akikről lelkem mélyén még mindig tudom, hogy üresek és felszínesek, de már nem érdekel. Renivel és Annamarival szinte triumvirátust alkotunk. Mindketten próbálnak megérteni, de nem sikerül nekik, amiért nem hibáztatom őket. Félek, de már csak tompán, a lelkem mélyén. Valószínűtlen dolgokról sem álmodozom már(csak Róla, ami bosszant), de néha azért elkezdek reménykedni. Egyik nap Renivel úgy beszélgettem a TÁG-ról, mintha még oda készülnék. Másnap meg Gittával úgy, mintha a Balázsháziba akarnék menni mezőgazdaságra, ahova ő. Mégsem érzem úgy, hogy becsapok másokat, mert össze vagyok zavarodva.
A TÁG, a reál-műszaki, a jófej tanárok és a lelkes diákok nélkül nem érek semmit. Egy darabot kiszakít belőlem az, hogy nem oda megyek, mert ott nőttem fel. Ott ettem először menzai kaját, ott rajzoltam a szertár padlójára táblai körzővel, és ott tanultam meg úszni. Mindezt fel kell adnom. És mit kapok cserébe? Egy magolós liba, magas követelmény és félelemmentes világot, ami persze álommentes is. Tényleg megéri?!

« előző bejegyzés