Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Számomra már
Poros fényképed az asztalomon hever,
ha rád gondolok, a víz egyből lever,
hé haver, ez nem fer!
Miért mindig az nyer, kinek nincsen szíve?
Vagy az a baj, hogy nem vagyok az ördög híve?
Hát tessék, íme, átnyújtom a lelkem,
minden szavadat és emlékedet felejtem.
Remélem felfogtad, hogy nincs harag bennem,
csak a szívemet végre helyretettem.
×(refr.)×
A régi játékodat nagyon unom már,
Számomra végleg meghaltál,
Soha-soha nem leszel az aki rég voltál,
Elmentél és kifosztottál.
×
Árva naiv kisgyerek voltam,
a hazug meséidnek mind becsapódtam,
elhittem mindent és reméltem, hogy majd egyszer,
valóra válik amit tervezgettünk rengetegszer.
Szívemet-lelkemet kiadtam érted,
szívből szerettelek, még ha nem is kérted,
Te érted, hogy mi a szerelem?
Csak egy játék neked, azt hiszem,
de a fájdalmakat magammal viszem
az életemben, elfelejteni nem tudlak,
de már nagyon... nagyon unlak!
×refr×
Nem értettem soha semmit,
Könnyes szemmel néztem végig, hogy csak ennyit,
csak ennyit jelentek neked.
Mérlegen a szívünk, az enyém a tied ellen,
nem kérdés, hogy merrefelé billen.
A tied kongó ürességgel, az enyém a fájdalmaidtól tele és nehéz,
menj el végleg, vissza se néz és élj úgy, ahogy akarsz,
a szívembe úgy is csak bekavarsz, a Napfény elöl eltakarsz,
Mert már eljátszottad a boldogságunk.
Neked miért volt jó azt nem tudom,
de én ezt a játékot nagyon unom,
Nem leszek a játékszered, aki csak a rabodként szeret,
Szeretet, melyet te soha nem adtál,
helyette páros lábbal eltapostál.
|
