TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Univerzum bajnokság II.3.

A Vénuszon maradhattunk felkészülni a következő csatára, melyben a legközelebbi naprendszer (melyben élet van) bajnokaival fogunk csatázni.
Csapatunk tagjai: Andris, Viktor, Gergő, Ati, én és Zeusz. Heged(hosszú ü)s továbbra is ott van velünk tartaléknak. Mivel a következő fordulókra már két tartalék is megengedett, Ricsit hívtuk el a Földről, aki már felgyógyult az ott elszenvedett sérüléseiből.
Egy speciálisan kialakított edzőteremben voltunk a föld alatt. Ahogy megérkeztünk ide, láttuk, hogy 8 ajtó van a terem két oldalán. Mindegyik ajtóra fel volt írva a nevünk külön-külön.
- Ez meg mi? -hökkent meg Gergő.
-Arra kértem a szervezőket, hogy mindenkinek készítsen egy egyéni edzőtermet. Itt fogunk edzeni egészen az indulásig. Odabent minden megtalálható, amire szükségetek lehet. Ne feledjétek, hogy egyre komolyabb a tét: mindenkitől elvárom a becsületes felkészülést. El kell mondanom nektek, hogy az előző körben Usfath volt a legerősebb az ellenfeleink közül -Zeusz Andrisra nézett- remélem, sikerül tökéjre fejlesztened az erődet, amivel sikerült kiütnöd őt. Gergő, benned nagy potenciál rejlik, és legközelebb ne sajnáld meg az ellenfeledet, ahogy tetted azt Thabelnél! Máté, a te edzésed a gyorsaságod fejlesztéséről fog szólni, remélem, sokkal erősebben jösz majd ki a termedből. Ati, remélem spirituális erődet fel tudjuk fejleszteni, és nem fulladsz ki 1-1 sugárgömbtől. Viktor, rád vár egy ki meglepetés odabent, remélem hasznát tudod majd venni. Heged(hosszú ü)s, neked általános edzést választottam, ami közel sem lesz olyan könny(hosszú ü), mint elsőre hangzik. Sok sikert emberek, találkozunk 1 hónap múlva! -zárta le hosszú mondandóját zeusz, és mindenki bement a saját nevével ellátott terembe, kivéve őt.

Viktor:
Belépett az edzőtermébe, bezárult mögötte az ajtó. Vele szemben, úgy 100 méterre egy tartóra rá volt függesztve egy aranyozott bot, amiből nagy erő áradt. Visszaemlékezett, hogy Zeusz meglepetést ígért neki.
- Ezt biztos nekem szánta. -mondta, és elindult felé. Ekkor elkezdett remegni alatta a föld, majd kéttényílt: szörnyek jöttek elő belőle.

Szörny: Sötétszürke színűek, 2 méter magasak, háromszor szélesebbek mint Viktor, és a jobb kezük végén bunkósbot alakú kinövés található.

Kijött 10 ilyen szörny a földből, ami aztán be is zárult. Méregették Viktort, aki még mindig csodálkozott, hogy mik nincsenek.
- Jó. A feladat világos. Ha a bot nem jön ide hozzám, nekem kell értemenni. -mondta Viktor, és elindult futva a szörnyek felé. Azok sem tettek másképp. Mikor odaért hozzá az első, lendítette a bunkósbotját, de Viktor átugrott felette, ráérkezett a vállára és ellökte magát róla, ezzel még 2 másikat kikerülve. Mikor leérkezett a földre, rögtön le kellett hajolnia egy ütés elől, aztán válaszul hasba vágta a szörnyet, majd orrba ütötte. A szörny kifeküdt. Fordult volna menetirányba, de ott állt előtte a következő, és a bunkósbotjával telibe találta a fején. Viktor repült 3 métert és a földre zuhant. Megszédült egy kicsit, ami a talpraállásában látszódott is. "Még egy ilyet nem bírok ki" -gondolta magában, de az egyik szörny már ugrott is felé, és lendítette ütésre a kezét. Viktor hátraugrott előle, az pedig a földbe ütött. Ahogy leérkezett Viktor, jobbról egy szörny elsodorta. A földre zuhant, és oldalra kellett gurulnia a bunkósbot elől. Felugrott, nagy lendületet vett és sípcsonttal teljes erejéből képen rúgta a szörnyet, aki hanyatt esett és kifeküdt. Viktor így visszaesett a földre fél méter magasból, ami csak egy kicsit viselte meg. Ekkor egy szörny megfogta a vállánál, felemelte és odadobta egy másikhoz, aki baseballoshoz hasonlóan várta, hogy megérkezzen Viktor, a labda xD. Az ütközés elkerülhetetlen volt, Viktor két kézzel próbálta felfogni az ütést. Az összeütközésükkor nagy csattanás volt, ő pedig 10 métert repült hátra. A keze rettentően sajgott, alig bírta mozdítani. Lassan felült, és látta hogy a maradék 8 szörny gyülekezik elé. Ezután egy pillantást vetett a botra, ami már csak 60 méternyire lehetett. Látta, ahogy a bot körüli energia lángszerűen áramlik. Felállt, és elkezdett rohanni felé. A szörnyek ezt észrevették, és egyszerre megrohamozták. Az első szörny próbált ráugrani, de Viktor időben megállt, így az elrepült előtte. A következő jött egy ütéssel, de Viktor érezte hogy ő gyorsabb a szörnynél, ezért próbált ütni, de annyira fájt a keze hogy képtelen volt rá. Ezért a kitérés mellett döntött, majd tovább indult, de a szörny visszakézből még hátba vágta, ezért térdre esett. Gyorsan felállt, de két szörny elé farolt, és mindannyian körül állták. Hirtelen nekirontottak. Odaütögették a másikhoz, hasba rúgták, fejbe verték, kirúgták alóla a lábát, és sok mindent csináltak még. Egy ütés úgy eltalálta, hogy kifeküdt tőle -elájult. A szörnyek ekkor odébb mentek, és nem bántották.
Ki tudja mennyi idő múlva Viktor magához tért. Az első dolog amit meglátott a bot volt. A keze már lila színt öltött. Köpött egy kis vért, majd felállt nagy nehezen. Látta, hogy a szörnyek lassan elkezdenek közelíteni felé. "Megint utól fognak érni." -gondolta. Nagy fájdalmakkal küzködve egy hirtelen ötlettől vezérelve kinyújtotta a jobb kezét a bot felé. Annak elkezdett össze-vissza mozogni az urája. - Gyeree..gyeree.. -mondogatta Viktor, miközben a tekintetével szugerálta a botot. A szörnyek egyre közelebb sétáltak, Viktor összeráncolta a homlokát, nagyon koncentrált. Körülötte is megjelent egy aura, olyan, mint a bot körül. A bot elkezdett rezegni a helyén, végül kirepült a tartóból, és pont Viktor kezében landolt. Ebben a pillanatban hatalmas erő szabadult fel, Viktor aurája többszörösen megerősödött és elvakította a szörnyeket. Ahogy fogta a botot, érezte, hogy az ereje eggyé válik vele. A kezén a sebek begyógyultak, és új erőre kapott. - IGEN! EZ AZ! -mondta már felbátorodva. Ránézett a bal oldalán lévő 5 fős szörny-csapatra. A bottal csapott egyet abba az irányba, és olyan lökéshullám keletkezett, ami porrá hamvasztotta a szörnyeket. Ezután jobbra fordult, ahol ott volt a másik 3. Ismét suhintott egyet. Az egyik szörny a levegőbe ugrott, a másik kettőt a lökéshullám szintén szétlőtte. A szörny leérkezett Viktor elé egy ütéssel a bunkósbotjával. Viktor kivédte a bottal könnyedén, majd gyomorszájon vágta a szörnyet, aki 20 métert repült, utána pedig már nem mozdult.
Alig volt ideje barátkozni az új társával, a föld ismét megnyílt, és most több szörny jött elő. Viktor most már sokkal magabiztosabb volt, és belevetette magát a küzdelmekbe.

Andris:
Egy teljesen sötét helyiségben találta magát. Semmit nem látott. A feladat egyszerű: találja ki hol van, és mit kell csinálnia. Egy darabig mozdulni sem mert, de végül lassan elindult. Kis lépésekben haladt, mert nem tudta mi vár rá a következő lépésnél. Hirtelen valami megvillant mellette. Ahogy ezt észrevette, már vér csordult ki a jobb karjából. Odakapott. Kitapintotta, hogy egy hosszú vágás keletkezett rajta, ami nem olyan széles. - Mi volt ez? -kérdezte értetlenkedve. Hirtelen egy újabb villanást észlelt, de rögtön utána a lábához kapva térdre esett. A combján érte a következő lövés. Talpra állt kicsit remegve. Nagyokat lélegzett, vert a szíve rendesen. Nem tudta, honnan jön a következő. Pont szemben látott egy villanást, de nem tudott semmit csinálni: az oldalán seb keletkezett. Most már 3 helyről folyt belőle a vér. Nem sokkal később 2 helyről jött egyszerre a villanás: az egyik keresztbe találta a mellkasán, a másik ugyanazt a lábát találta el, amit már egyszer igen. Fél térdre esett. Az öklével támasztotta a földet, és megszólalt hangosan:" Mégis mit kéne tennem?!". A helyzet egyre reménytelenebbnek tűnt, nem látott semmit, és a lövések rohadtul gyorsak. Amint felállt, rögtön eltalálta egy újabb a bal vállánál. Kicsit hátralépett, és máris érezte a csípő fájdalmat a sebe helyén. Rögtön utána az arca jobb oldala mellett süvített el hátulról érkezve egy lövés, felszakítva azt. Andris tehetetlennek érezte magát, de eszébe jutott amit Zeusz mondott:"remélem, sikerül tökéjre fejlesztened az erődet, amivel sikerült kiütnöd Usfath-ot". Andris lenézett a jobb kezére, mégha nem is látta. Ökölbe szorította, és elkezdte koncentrálni belé az erejét. Közben újabb lövések találták el, de nem adta fel, és nem zökkentették ki őt. Az ökle körül fényforrás jelent meg, ami elkezdett kavarogni körülötte. -Ez lenne a cél? Hogy lámpát csináljak a kezemből? Nem! -tüzelte magát, és tovább gyűjtötte az erőt. Valami furcsa dologra lett figyelmes: mintha a keze körül görbülne a tér. A látvány leírhatatlan, ő sem tudta mire vélni, de mintha megmozdult volna a sötétség. Hirtelen egy szokottnál jóval nagyobb villanás jelent meg előtte, és egy nagyon erős lövés kapta hasba. Andris keze körül elmúlt az erő, ő pedig hátraesett vagy 2 métert. Érezte, hogy megperzselődött egy kicsit a teste. Erőt vett magán, felállt, és folytatta azt, amit elkezdett. Most már hamarabb eljutott ugyanarra a szintre, már-már észre sem vette a kisebb lövések testén való becsapódását. Újra látni akarta azt a látványt, ahogy a tér megmozdul a keze körül: mintha a keze szívná befelé a sötétséget. Szemből megint jött a nagy lövés, eltalálta, és hátracsúszott, de megállt a lábánál. A keze körüli aura kicsit halványabb lett, de amint újra egyensúlyba állt, ismét megerősödött. Minden másodperc után egyre erősebbnek érezte magát. -Lássuk, mi is ez valójában! -kiáltotta, amikor elért egy nagyon magas erőszintet: a kezébe örvényszerűen áramlott a sötétség. Hirtelen jött a nagy lövés szemből, de lepattant Andrisról. Pár pillanat alatt a terem, ahol volt kivilágosodott, fehér falak tűntek elő. A sötétséget elnyelte a keze körül létrehozott aura. Andris szabad akaratból eltüntette az auráját. Fel se nagyon fogta, mi történt, de körülnézve ltta, hogy sok sugárlövő gép van felszerelve. Vele szemben egy, a többieknél sokkal nagyobb volt. Megvilágosodott: a lövések ezekből jöttek. Odaugrott hozzájuk, a keze körül erőteret hozott létre, és sorra szétverte őket. A roncsok közt pedig jutott idő magára is: megnézte hogy néz ki. Mindenhonnan csurgott belőle a vér. Ahogy ezt észlelte, a fájdalom is előjött. Nem tudta, mit csinált az előbb, hogy tudta elszívni a sötétséget. - Még sok időm van gyakorolni..-mondta magát nyugtatva, hogy egyszer kiismeri az erejét, ezután pedig összesett és elájult.

Ati:
Belépett, és egy tágas, üres helyiségben találta magát. Hirtelen a földből kijött egy derékmagasságú, téglatest alakú tartó, a tetején pedig egy tenyérnyi nagyságú kék sugárgömb lebegett. Ati még várt egy kicsit, hátha történik valami, de semmi nem volt. Odamerészkedett és szemügyre vette a dolgot. Érezte a sugárgömb erejét. Mintha csalogatta volna ez az erő, és ösztönösen megpróbált úrrá lenni rajta: odaállt elé, két kezét a sugárgömb köré helyezte. Kisebb erőlködés után le tudta emelni a belső erejével a gömböt a tartóról. Még egy darabig nézegette, aztán felszívódott. Ökölbe szorította a kezét, majd újra kinyitotta. Nem okozott különösebb gondot elsajátítani ezt az erőt.

« előző bejegyzés