TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Halálos utazás

Szereplők: Adrián, Zalán, Peti, Tomi, Dávid és én.

Időpont: február 19, délelőtt.

Ködös napnak indult, reggel 9-kor találkoztunk az autóbuszállomáson. Zalán futott be utoljára, éppen időben: a buszunk indult Törökszentmiklósra. A sofőr még nem nyitotta ki az ajtót, emiatt kicsit türelmetlenkedtünk. Körülnéztem, voltak páran az állomáson, de ehhez a buszhoz csak mi sorakoztunk. Minden ember furcsán nézett a buszra, és gyorsan el is fordultak, nem is akartak ránézni. Aztán kinyílt az ajtó. A sofőrnek nagy, koszos szakálla volt, hiányos fogazat, régi öltözet volt rá jellemző, és volt egy barna kalapja is. Az ülése mellett balra volt egy shotgunja. Amint felléptünk a lépcsőn, ránkmosolygott.

Leültünk. A busz közepétől kicsit hátrébb mentünk: Én Adriánnal ültem, mellettünk lévő sorban Tomi volt kénytelen ülni Zalánnal, mögöttük Peti és Dávid. Tomi odaszólt hozzám, hogy " a sofőr folyton minket néz" és nevetett. Előre néztünk Adriánnal, és láttuk hogy a visszapillantót úgy állítja be, hogy rálátása legyen ránk. "Tényleg" -mondta Adrián is nevetve. Mikor elindult a busz, még kinéztem az ablakon. Láttam két embert, akik összesúgdolóznak, majd egy fiatal párt, ahol a fiú elővette a telefonját és tárcsázni akart, de a lány aggodalmaskodva eltetette vele a telefont. A szájáról le lehetett olvasni, hogy ezt mondta: "ne". Aztán utánunk néztek - a busz kikanyarodott, és elhagyta az állomást.

Telt-múlt az idő, Zalánt már kb. 6-szor oltotta le Tomi és Dávid, mikor hirtelen oldalra rántotta a kormányt a sofőr, majd vissza. Mindannyian megijedtünk, a sofőr meg nevetett. - Barom..-mondta Tomi. Erre kicsit elkomorodott a sofőr (látszott a visszapillantón), és vezetett tovább. Kiértünk a városból, és egy olyan úton mentünk, ami a szántóföldek közepén volt: sehol egy ház, max 1-2 tanya.
Hirtelen hatalmas fékezés, mindenki lefejelte az előtte lévő ülést. Hallottuk, hogy kinyílik az ajtó. Aztán feleszméltünk, sajgott a fejünk. - Ember, mi volt ez? -kérdezte Tomi. -Menjünk, nézzük meg mi van.-mondtam Adriánnak. Felálltunk, és előre mentünk. A sofőr nem volt az ülésén. Rögtön észrevettem, hogy hiányzik mellőle a shotgunja is. Lementünk a lépcsőn, és jobbra néztünk: ott állt a sofőr előttem, meg is ijedtem. - Valami baj van? -kérdeztem. - Defektet kaptunk. -dörmögte a sofőr. Ránéztem az egyik kerékre, és tényleg volt rajta egy nagy lyuk-Hívok segítséget, menjetek vissza a buszba! -parancsolt ránk. Olyan büdös volt a lehellete, hogy majdnem elájultunk. Visszafele menet Adrián ezt szóvá is tette. Visszaültünk a helyünkre, elmondtuk a többieknek hogy mi van. Peti ekkor hátramutatott és ezt mondta: "Dehát itt van a pótkerék!" Hátranéztünk, és furcsa érzés lett úrrá rajtunk. -Srácok, a sofőrnek volt egy puskája is, ami nincs a helyén. -mondtam. Zalán ekkor kinézett az ablakon, és látta hogy a sofőr a farzsebéhez tesz egy kést, majd megtölti a shotgunját. Szólt Tominak, és ő is, meg Dávidék is odanéztek. - Úr isten ez meg akar minket ölni! -kiáltotta Zalán. Olyan hangos volt, hogy a sofőr is meghallotta. Gyorsan befejezte a fegyvertöltést, és szállt volna fel a buszra. Azonban Tomi előrerohant, megnyomott egy gombot a müüszerfalon, és bezárult az ajtó. A sofőr nem tudott bejönni, Tomival egymás szemébe néztek. A sofőr hátralépett egyet, felemelte a puskáját, és átlőtte az ajtót: az üvegek szétrepültek, a golyóval eltalálta Tomi mellkasát a jobb oldalon. Nekiesett a falnak aztán előre dőlt térdre. A lövéstől mindannyian összerezzentünk. Láttuk hogy Tomi letérdel és ömlik belőle a vér. Aztán Dávid mondta hátulról, hogy "segítsetek már!" -odamentünk, és segítettünk felemelni a pótkereket, majd nekidobtuk az ablaknak, ami kitört. A sofőr kinyitotta az ajtót és felszállt, majd puskatussal fejbevágta Tomit, aki kifeküdt és meghalt. Mikor felénk nézett, már az utolsó ember, Peti mászott ki. Próbálta eltalálni, de a lövése mellé ment és a hátsó ablakot lőtte szét.

Szemben volt egy tanya úgy 60-70 méterre. Elkezdtünk szaladni felé. Zalán az úton akart volna szaladni, de rászóltunk és belátta, hogy ott könnyebb célpont lenne. Mindenki szaladt ahogy csak tudott, én meg Dávid voltunk elől. Aztán hallottunk egy lövést, majd mégegyet. Beszaladtunk a kis roskadó ház mögé. Elszaladtunk az ajtó mellett, onnan kellett visszafarolni amint észrevettük. Nekiugrottam és betört. Mindenki bement. Ott vettük észre, hogy Peti lába vérzik - futás közben eltalálták. Az adrenalintól még csak most kezdte érezni a fájdalmat. Dávid levette a kabátját és azzal próbálta elszorítani a vérzést. Peti ordított a fájdalomtól. Kinéztem a sötétítéstől, és láttam hogy a sofőr lassan közeledik, tölt egyet a pisztolyba majd a ház felé céloz. - Földre! -kiáltottam. Mindenki földre vetette magát, a sofőr lőtt, és átlőtte a házat. Nem sokkal később lőtt mégegyet, de nem talált el senkit. A földre eső Adrián észrevett egy pinceajtót. Zalán odament, de nem tudta kinyitni. Erre Adriánnal megfogtunk egy asztalt, lesöpörtünk róla mindent és azzal mentünk neki az ajtónak, sikeresen betörve azt. Egy hosszú lépcsőn találtuk magunkat és leestünk rajta -horzsolásokkal megúsztuk. Zalán megtalálta a villanyt és felkapcsolta, majd segített Dávidnak hozni Petit. Odalent lámpát gyújtottunk, közben Zalán visszarakta az ajtót a helyére, leoltotta a lámpát és lement a fényhez. Petit egy székre ültettük, és a szájába raktunk egy rongyot, hogy arra harapjon rá és ne ordítson.
Nem sok időnk volt, körbe néztünk. Volt kalapács, feszítő vas, csavarhúzó és harapófogó minden mennyiségben. Vasrudakat talált Dávid és mindenkinek adott egyet. Ekkor hallottuk, hogy a sofőr betör a házba. -Adrián, a villany! -mondtam. Adrián odalépett és lekapcsolta a lámpát. Mindenki csöndben volt. Egyedül Peti nyöszörgött egy kicsit. A csöndet hirtelen megszakította a sofőr, aki betört a Zalán által visszarakott ajtót, és majdnem leesett a lépcsőn. Hangosan hörgött, és lépkedett a lépcsőn lefelé. Leért. A lépseiből hallottuk, hogy pontosan hol van, de senki nem látott semmit, még ő se. Hosszú másodperc után felkapcsolódott a villany: ő kapcsolta fel. Mindenki lelepleződött. A sofőr kapásból hasba lőtte 1 méterről Adriánt, aki nekirepült a falnak és meghalt. A vascsővel leütöttem a puskáját és rohantam fel, Dávid pedig arcon vágta a sofőrt, aki rögtön elővette a kését és hátba szúrta a menekülő Dávidot. Zalán kikerülte őket, otthagyta Petit és rohant fel, félrelökve engem is. A sofőr kihúzta a kést Dávidból aki térdre esett a lépcsőn, majd Petire fogta a puskáját, és ennyit mondott: "bye bye" Én erre mögötte mondtam egy -Nee-t és tarkón vágtam a vascsővel, de elsütötte a puskáját és nyakon lőtte Petit -majdnem leesett a feje, meghalt. A sofőr eltaknyált, én pedig még kb. 10-szer fejbe vágtam a csővel, amíg tiszta vér nem lett. Aztán eljtettem a csövet a remegésem miatt. Megfordultam, és Dávid ott szenvedett. Megfogtam és felvittem a lépcsőn. Kimentünk a házból, és lassan ugyan, de mentünk az országút felé, hátha jön egy arra járó aki megment. Azonban mögöttünk megjelent tántorogva a sofőr, tiszta véresen, és elkezdte tölteni a fegyverét nagyokat fújtatva. Hátranéztem, és ezt látva eluralkodott bennem a félelem, Gyorsítottunk a tempón, de Dávid is vért köpött már és alig tudott menni. A következő pillanatban lövés - és a torkomban éreztem a saját véremet: eltalált. Megálltunk, még egy darabig talpon maradtam, majd összeestem és meghaltam. Dávid is elesett, de próbált felállni. A sofőr odarohant hozzá, ráfogta a shotgunt. Ő könyörgött, hogy ne lője le és botladozva ment hátrafelé, de a sofőr őt is lelőtte.

Túlélő: Zalán xD

« előző bejegyzés