Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Fight Club II. 5. rész
- Egy régi barát, a meglepetés-
A stadion folyosóján sétálva állt elöttünk egy alak, aki a kijárat elött állt.
- Rég nem találkoztunk barátaim.- szólalt meg. Kiderült, hogy Viktor az.
Viktor: 184 cm magas, szőke középre simított haj, piros színű zakó, fekete váll és könyök védőt viselt. Hátán két kard virított és fekete bőrkesztyűt viselt.
- Szóval a te csapatotok eljutott idáig? Nem hittem volna.- szólalt meg barátiasan Gergő. Össze csapták a kezeiket és erősen megszorították.
- Igen, sőt az újságírók azt írták, hogy a III. bajnokság döntőjébe is be kerülhetünk.- válaszolt majd Mátéval, Andrissal és velem is kezet fogott.
- Had mutassam be a többieket.- szólalt meg Andris és bemutatta neki Rigót és a három lányt. Viktor kezet fogott Rigóval, a lányoknak pedig megpuszilta a csuklóját, amitől elpirultak.
- Micsoda lovagias lettél.- szólalt meg Gergő.
- Igen, lovagá lettem ütve. Ja és Máté, gyógyulj meg. Erőd teljében kell legyél, ha majd velünk fogtok harcolni.- mondta Viktor.- Na de most sietek. Jó pihenést, jó harcotok volt.- folyatta majd elindult a stadionba. Utána néztünk, majd mentünk a hotelbe, Máté továbbra is Andris segítette.
Felértünk a szállásunkra, mindenki ledőlt a fotelra, a földre és bekapcsoltuk a tv-t és zene csatornákat néztünk, tehát a lányok kezébe volt a távirányító. Beszéltünk a versenyről, Gergő elmesélte a harcát Arthurral, és informáltuk Szabi tragikus haláláról.
-Este-
Viktor indult az ő szállás helyére a sötétben, és az eső elkezdett esni, aminek nagyon nem örült, mert tiszta víz lett, de nem futott, mert érezte, hogy most vlaami történni fog. Egyik utcán befordulva egy alak esőkabátban állt elötte 12 méterrel.
- Hehe, hello Viktor. Azért jöttem ide, hogy megkérdezzem, beléphetek-e a ti csapatotokba.- kérdezte az idegen.
- Sajnálom, de nincs nálunk tgf.- felelte Viktor komoran.
- És ha lenne üresedés, akkor bevennétek?- kérdezte baljósan. Viktor lemelte egyik kardját a hátáról, ami 1m 22 cm volt. Amiből a penge jött egy díszes angyalt ábrázolt, melynek a mellkasában egy piros rubin volt.
- Egyenlőre nincs.- felelte és maga mellé emelte a kardját, az eső egyre jobban esett és ez látszott a kardján is. Az idegen nézte a vízcsepek Viktor kardján, tetszett neki ez a szép látvány.
- Egyenlőre.- mondta végül az idegen, majd levette az esőkabátját, és Lancelot állt elötte. Jobb kezébe a megszokott zöld erőkardot csinálta, és ő is kitartotta oldalra, a vízcsepek rögtön elpárologtak, amik ráestek. - Mielött elvenném életedet, bemutatkoznék, Lancelot vagyok.- mondta, és maga elé vitte a kardot.
- Te már tudod az enyémet, szóval én nem mutatkozok be.- mondta Viktor és meghajolt.
- Ááá, egy lovag. Én is az vagyok...- mondta Lancelot és meghajolt- de elég a szövegből, készült a halálra.- vitte fel a hangját és vágott egyet a levegőben. Viktor látta, hogy egy energia lökéshullám közeledik felé, ezért szaltózott egyet, így alatta átment. Lancelot vágott még párat a levegőben ferdén is, amik elől el lépett Viktor, majd az utolsó elől felugrott, és közelebb került Lancelothoz, majd rárohant. Ezt ő egy másik vágással fogadta, ami elől Viktor nem tért ki, sőt ugyanolyan gyorsan futott. Mielött elérte volna a vágás, kardjával ketté vágta, így kikerülte őt és rohant tovább. Lancelot nem hitt a szemének, de nem habozott, felugrott 4 méterre és kardjával ketté akarta vágni Viktort, de Viktor kivédte, és tartotta közben Lancelot súlyát, közben szikrázot a kardja. Végül Viktor lejebb engedte a kardját, és a kardjával jobb oldalra csapta Lancelotot, aki egy ház falába landolt.
- Ez hogy lehet? Ketté kellett volna vágnia a kardját!- értetlenkedett magában. Felállt és több erőt adott a kardjába, ami látszott is, és rohanni kezdett Viktor felé. Viktor maga mögé húzta a kardját, befeszítette a kezét és ő is erőt adott a kardjába, ami körül piros erőtér keletkezett, de csak halványan és össze csapott Lancelot kardjával. Átvette a vezetést Viktor, ő kezdett támadni, Lancelot meg védekezett, és közben sarokba szorította, amit észre vett az ellenfele, ezért egy jobb oldalról történő vágással próbálta vissza szerezni a vezetést, de Viktor is belevágott a kardjába nagy erővel, amitől Lancelotnak kettétört a kardja. A lendülettől hátra esett volna, de a fal feltámasztotta, Viktor pedig a nyakához szegezte döfésben a kardját, amin a vízcseppek párologtak el.
- Kérlek! Jó leszek ne bánts!- könyörgöt Lancelot neki. Viktor hátra lépett egy lépést és így szólt:
- Szánalmas vagy! Meg ne lássalak mégegyszer!- mondta nyugodt, de komoly hangján. Lancelot eloldalazott, majd elfutott. Viktor visszaszívta az erejét a kardjából, majd a hátára akasztotta és indult a szállására a nagy esőben, közben észre se vette Lancelot vágásainak rombolását az utcán.
- Másnap -
Bementünk az arénába, a megszokott csapat, a lányok és Gál rögtön leültek a páholyba, a többiek pedig bemelegítettek, kivétel Gergő aki a páhonynak dőlve állt. Majd az egyik bíró mondta, hogy az ellenfél csapata feladta a mérkőzést egyéb okok miatt.
- Egyéb okok miatt? Chh, csak bepánikoltak biztos.- mondta Máté.
- Végülis 5-1re nyertünk gyakorlatilag, az más kérdés, hogy a semmiért kaptak még 2 pontot.- reagáltam neki.
- Hmm. Gyávák, semmi kétség. Egyedül levertem volna őket.- szólalt meg Gergő mögöttünk.
- Hát akkor már csak a döntő van hátra, amit meg kell nyernünk, és vége van.- mondta Andris.
- Már ha itt abba akarjuk hagyni. A döntő versenyre is elmehetünk, hogy nagyobb hírnévre tegyünk szert.- szólt közbe Gergő.
- Először nyerjük meg a következő mérkőzést, és csak utána filózzunk ezen.- vágtam közbe, mielött vitára került volna sor.
A közönség közbe fújjult, szerettek volna harcot látni, de így ez elmaradt. Vissza mentünk a szállásra és tv nézéssel töltöttük a napot.
-Este-
Rigó meg Timi bementek a városba kávézni, Gergő az smst kapott egy régi barátnőjétől és elkezdtek levelezni, én a fotelból néztem a sport csatornát, Máté Rékával és Fannival ült egy kanapén, miközben csipkelőztek. Andris is beszállt hozzájuk, aki a másik kanapén ült Gállal, majd egy idő után kihívta Andrist beszélgetni az utcára. Nem nagy port zavart, közben Mátéék kidőltek, a lányok kifáradtak így mind ketten rá feküdtek.
- Az élet kellmes.- mondtam magamban és lehunytam a szemem.
-Utcán-
- Na mi az Zoli, miért hívtál ki?- kérdezte Andris.
- Cigit szívni jöttem.- felelte és már gyújtotta is és kifőjta. - Figyelj, a barátom vagy, de hagyd Mátét érvényesülni Rékánál.- felelte.
- Mi van? Nem nyúlom le előle, ha erre célzol.- mondta meglepetten.
- Tudom, de hagyd őt egyedül, nem kell hogy mindig a főszerepben legyél.- mondta neki és ráfújta a füstöt.
Gál Zoli: 177 cm magas, rövid szemig érő barna haj, fekete bőr dzseki és fekete farmer.
- Kicsit nagy a képed a semmire, nem gondolod?- mondta idegesen Andris. Gál erre eldobta a cigijét és azzal a lendülettel egy köríves ütést mért Andrissra, aki ezt kivédte és hasba ütötte, amitől Gál összerogyott.
- Direkt kis erőt vittem bele, hogy ne fájjon.- mondta Andris neki.
- Pedig jó ha tudod, hogy nekem is vannak képességeim.- felelte Gál és azzal alendülettel felállt és fejbe verte, amitől az utcára esett. - Tudom, hogy te szerinted nem csinálsz semmi rosszat, de a kisúgárzásod vonzza a lányokat.- folytatta és ott termett Andris elött és egy másik ütéssel neki ütötte a hotelünk elötti kisboltba. Andris ledöbbent, közbe fájlalta a sebeit is. Gál sose mutatta, vagy mondta volna, hogy neki is van ilyen képességei. Közeledett felé, ezért Andris egy sugárgömbör rálőtt, amit kivédett könnyedén, de rögtön utána ugrott egy térdeléssel, ami arcon találta, és Gál a hotel bejáratához esett.
- Jól tudsz titkolózni, de elég aljas vagy. Van egy olyan sejtésem, hogy te nem Máté érdekét nézzed, hanem a sajátodét. Vajon Fanni, vagy Réka kell neked?- kérdezte Andris, mint egy nyomozó. Gál beidegesedet és egy köríves ütéssel akarta kiütni, de Andris kivédte és két kezével megfogta, megpörgette és egy kocsinak dobta, aminek nem volt riasztója. Feküdt a töröt autón egy ideig, de rögtön mozgásba lendült és a levegőben egy köríves rúgással fejbe akarta rúgni Andrist, de lehajolt, közben megfordult és hasba lőtte Gált, aki ettől repült tovább 5 métert.
- Mi folyik itt?- kérdeztem, ahogy kirohantam a hotel kapujából. Gál felállt, leporolta magát és hörgöt.
- Semmi, csak félre értettük egymást egy kicsit.- mondta Andris.- De már minden rendben van.- folytatta.
- Ahogy mondod. De most benéznék a városba mi van. Császtok!- felelte Gál és elsétált.
- Minden rendben Andris?- kérdeztem tőle.
- Igen, de hagyjuk a témát.- mondta nekem.
- Rendben. Szerintem gyere fel.- adtam az ötletet. Andris bólintott és felindult. Én Gál után néztem, aki kihúzta magát és úgy sétált. Gondolkoztam egy kicsit, hogy mi történhetett ketőjük között, és hogy milyen harc volt, ha Gálnak nincs ereje, majd felmentem én is.
|
