TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Dragon Ball Duplavé

Szereplők:

én - Goku
Andris - Bardock
Ati - Gohan
Viktor - Trunks
Boldi - Vegita
Gergő - Sátán
Ricsi - Krilin
Hegedűs - Yamcha
Goten
Tien
Kovács - Csáosz (R.I.P.)

-3 nappal később-

A Vetik korán reggel keltettek (volna), és indultak az űrhajóflottához, ami majd a helyszínre viszi őket. Mindenki kimászott a tartályából. Félálomban mondtam, hogy "had aludjak még egy kicsit", és kidőltem a kanapéra. Végül annyira elaludtam, hogy el is szalasztottam az indulást. Ati is itt maradt, Gergő pedig nem akart menni, helyette elment várost nézni. Mindenkinek voltak kikészítve ruhák, olyanok, mint amiket eddig is viseltünk, csak ezek újak voltak.
Több tíz hatalmas űrhajóval indultak el, a Béla által vezetettben ült Ricsi, Andris és Goten, a Ferencében Tien, Hegedűs, Viktor és Boldi. Ahogy elhagyták a bolygó védőpajzsát, ismét gyönyörködhettek a kilátásban: mindenfelé harcok. Fénysebességre kapcsoltak, és el is tűntek, mielőtt az Exodiák támadhattak volna..

Kinyitottam a szemem, feltűnően csöndes volt minden. Kijöttem a szobából. Nem volt itt senki, egyedül Ati ült a kanapén és újságot olvasott.
- Na végre, felkeltél. Olyan hülyék ezek az itteni újságok, semmit nem értek belőlük. -mondta.
- Hová lettek a többiek? Azt ne mondd, hogy lekéstem az indulást!
- Pedig de. -nevetett Ati. -Ebből a buliból kimaradunk. Gergő sem ment el, valahol a városban bóklászik.

- Labor -
- Ezaz, csak erre vártam! Amikor nincsenek itt a fő Vetik. Most végre elpusztíthatom ezt a rohadt bolygót! -mondta Péter, és lerántotta a leplet a tartályról. Egy 2 méter magas, fényes ezüst színű Veti állt ott. Megnyomta a műszerfalon az aktiváló gombot. A tartály kinyílt, a Veti pedig kinyitotta a szemét, ami vörösen izzott. - Ezaz! Kelj fel Weti (csak megkülönböztetésképp W xD)! Most végre megmutathatjuk, hogy nem csak arra vagyok jó, hogy egész életemben itt dekkoljak ebben a rohadt laboratóriumban! Én többre vagyok hivatott! -kelt ki magából Péter. A tudósok is felkapták a fejüket, és köréjük gyűltek. - Bizony, csodáljátok meg a teremtményem még most, mielőtt teljesen elpusztít mindannyiótokat! -nevetett tovább.
Weti ökölbe szorította a kezét. A plafonon a villanyok elkezdtek repedezni, majd betörtek. A tartályok oldala szétrepedt, rengett a padló. A tudósok az ajtó felé menekültek. Péter ottmaradt Weti előtt. Kicsit zavart volt ő is, majdnem ráesett egy üvegszilánk. "Megalkottam a tökéletes pusztítógépet! Semmi nem jár a fejében, csak hogy megöljön mindenkit, aki az útjába kerül, kivéve persze engem, és elpusztítsa ezt a bolygót!" -gondolta. - Mutasd meg a valódi erődet! -adta a parancsot. Nem kellett kétszer mondania, Weti összehúzta magát, majd egy hirtelen mozdulattal kitártotta a karjait és felegyenesedett. Robbanás keletkezett, az alsó szint kirobbant az utcákra is, a halálba rántva a tudósokat, még az önfeledt Pétert is. A közlekedő Vetiket odébbhajította a lökéshullám, több méteres körzetbe szóródtak az alsó szint maradványai. A toronyház beleremegett.
A kint őrködő katonák elájultak. A füst mögül sértetlenül lépett elő Weti, szürke védőpajzsba burkolózva.
- Hmhmhm -nevetett. Ekkor oldalról kapott egy ütést az arcába. Csúszott 2 métert, de talpon maradt. Az egyik Veti katona volt a tettes. Morcosan fordult vissza Weti. A fejében különböző programok futottak le, amellyel azonosította a támadót.
- Ha jól sejtem, ellened ez pont jó is lesz. -mondta, és kinyújtotta a katona felé a kezét. Ekkor lilás villámok csaptak fel a Veti körül és másodpercek alatt harcképtelenné tették.
- Péter mindenre gondolt. -örült a fejének Weti. Váratlanul két oldalról támadást indított 4 katona, de Weti időben észrevette, és oldalra nyújtotta a két kezét: a katonákat szintén megrázták a lilás villámok és a földre estek. "Ezekkel a fegyverekkel játszva elintézem őket."-gondolta magában.

- Mi volt ez? -kérdezte Ati, amint megremegett az épület. Odasiettünk az ablakhoz, és lentről láttuk a füstöt.
- Valami itt nincs rendben. -mondtam nagy szakértelemmel. - Állj hátrébb! -szóltam Atinak. Hátrébb lépett, én pedig kifeszítettem a tenyeremet az ablak felé, majd egy energiagömböt kilőve kitörtem. Kirepültünk, és leszálltunk a földre, közvetlenül Weti elé.
- Ezt te csináltad? -vonta kérdőre Ati. Weti körülnézett, majd szépen lassan ránk szegeződött a tekintete.
- Szerinted? -kérdezett vissza. A fejében ismét programok játszódtak le, próbált adatokat találni rólunk. Közben odasúgtam Atinak:
- Nem tudom érzékelni a KI-jét. Ez egy robot.
"Hogy lehet, hogy nincsen róluk semmilyen adat? Péter elfelejtett volna valamit?" -gondolkodott Weti, mert hosszú másodpercek után eredménytelen volt az adatkeresés.
- Kik vagytok? -tette fel a kérdést.
- Ezt mi is kérdezhetnénk tőled. -válaszoltam. Mi is körbenéztünk, és a földön fekvő katonák körül még mindig fel-felcsaptak apróbb villámok. Óva intettük egymást, mert nem akármilyen ellenfél lehet az, aki ilyen rövid idő alatt legyőzött sok hozzánk hasonló erejű katonát.
Ennyi idő épp elég volt ahhoz, hogy mögöttünk megjelenjen az erősítés: 20 Veti érkezett.
- Így már azért jobban érzem magam. -mondta Ati. Alig tudta befejezni a mondatot, Weti kinyújtotta felénk a két kezét, és a tenyeréből előjöttek a lila villámok. Olyan gyorsan csinálta, hogy mozdulni se volt időnk, de meglepetésünkre nem történt semmi. Egymásra néztünk, hogy jól van-e a másik, és tényleg nem volt semmi bajunk.
- Ahogy gondoltam. - mondta Weti. Hátrafordultunk, és mind a 20 katona a földön feküdt. Amint visszafordultunk, Weti már ott állt Ati előtt és torkon ragadta, majd felemelte a talajtól. - Rosszkor vendégeskedtetek ezen a bolygón. Kénytelen vagyok titeket is elpusztítani. -mondta robotias hangon. Ati nem bírt szabadulni a szorításából, végül rászóltam Wetire:
- Hé, tedd le! -és kékes fény jelent meg körülöttem, majd a két tenyeremből egy energiagömböt lőttem rá. Elporladt a testén, a földről a port még így is felverte. Felém fordította a fejét, és a szeme vörösen izzani kezdett. Lézert lőtt ki, ami mellkason talált és belerepültem egy közeli házba. Ezután újból Ati felé fordult, akinek nem maradt más választása: átalakult SSJ1-be. Kisebb lökéshullám keletkezett kettejük körül, de Weti még mindig nem engedte el. Ati felordított, és elérte az SSJ2 szintet, ami még hevesebb széllökéseket eredményezett.
"Ez meg mi? Az ereje hogy nőhetett ennyit egy szempillantás alatt?" -morfondírozott Weti, miközben egyre nehezebben tudta fogni Atit. Ő egy gyors mozdulattal ráütött Weti kezére, ezért elengedte. Ati hátrarepült pár méteres távolságba, majd visszaalakult normál alakba és kifújta magát.
A megrökönyödött Weti mégjobban megrökönyödött, amikor kiszedtem magam a ház romjai alól és vidáman kiabáltam Atinak, hogy jól csinálta. Ő elpirulva kiabált vissza, hogy semmiség.
- Elég legyen! -emelte fel a hangját Weti, erre lecsöndesedtünk. - Majd a túlvilágon cseveghettek! -és egy sötétkék sugárnyalábot lőtt ki Atira. Idejében eszmélt és felugrott, a sugár alatta száguldott el, és csapódott be végül egy házba. Weti gyorsan felrepült Ati elé, aki lányos zavarában elkezdett kalimpálni. Ezzel nem sokra ment, Weti bemosott egyet neki, majd utána repült. Ati leállította magát a levegőben, és energiagömbökkel próbálta megállítani a felé közeledő Wetit, azonban minden lövése hatástalan volt. Mikor már csak 1 méter választotta el őket, akkor érkeztem meg és lendületből elrúgtam Wetit. Alig szállt 3 métert, már vissza is szerezte az egyensúlyát. A földön észrevettük, hogy újabb katonák gyülekeznek. Weti is kiszúrta ezt.
- Bocsássatok meg egy pillanatra. –mondta, a katonák felé fordult és a jobb kezével suhintott egyet: ismét lila villámok, a katonák ismét egymás hegyén-hátán fekszenek.
- Ezt hogy csinálja? –kérdezte tőlem Ati, de helyettem Weti felelt:
- Péternek hála, könnyedén le tudom győzni a Vetiket ezzel a fegyverrel.
- Péternek? –kérdeztem.
- Igen, a tudós Péter alkotott meg azzal a céllal, hogy pusztítsam el a Vetiket. Ez volt a remek alkalom a megszületésemre, hiszen most egyik fő Veti sincs itt, tehát játszva lerombolhatom a bolygójukat.
- De belekavartunk a levesedbe, igaz? –kérdezte Ati. Weti elkomorult, és szürkés fény kezdett kavarogni körülötte.
- Ebben ne legyetek olyan biztosak. –mondta, majd szupergyors sebességgel megindult felénk, két oldalra kinyújtotta a kezét, és köztünk elhaladva a nyakunknál eltalálva elkaszált. 15-20 méter magasan voltunk, éppen vízszintes helyzetben a talajjal még a kaszálás következtében, Weti visszafordult és a két tenyeréből 1-1 sugárnyalábbal lepett meg. X alakba tettük a kezünket és úgy védtük ki, a sugár tolt maga előtt. Egyre közeledtünk a földhöz, amikor egyszerre ütöttük el kétfelé a sugárnyalábokat. Weti mérges lett, gondolt egyet, majd százával küldte felénk az energiagömbjeit. Mi ügyesen kitértünk előlük, mind a földbe/házakba csapódott be. Láttuk, hogy azért nem kéne szétrombolni a területet, ezért magasabbra mentünk, hogy ne a földet lője szét. Weti egyszer csak azt látta, hogy Ati szélsebesen megindul felé, kibújva a lövései között. Őt vette célba, de nem tudta leszedni. Váratlanul Ati eltűnt előle, Weti pedig már sejtette, hogy ez egy csapda volt: megfeledkezett rólam. Hátrafordult, én pedig nyomban ki is lőttem rá egy Káméháméhát. Ő se volt híján a trükköknek, védőburkot vont maga köré. A sugárnyaláb belecsapódott, és nagy füst meg robbanás keletkezett.
Ati is odament mellém, és vártuk, hogy elmúljon a füst. 1-2 perc után meg is tette, a védőburok pedig fénylett, belül a sértetlen Wetivel. Visszavonta a pajzsot és így szólt:
- Áruljátok el, honnan jöttetek? Kik vagytok? –kérdezte.
- A Földről jöttünk és csillagharcosok vagyunk. A bolygónk megsemmisült az Exodiák elleni harcban, a Vetik hoztak minket ide és szövetségesek lettünk. Velük együtt legyőzhetjük ezeket a szörnyeket. –válaszoltuk.
- Azt látom, hogy nem vagytok kispályások, alábecsültelek titeket. –mondta.
- Á hagyd csak, nem számíthattál rá, hogy a Vetiken kívül lesz más is ezen a bolygón. –mondtam magabiztosan.
- Most azt hiszitek, nálatok az előny és könnyedén legyőzhettek, ugye? De ne feledjétek, nem ismerhetitek az erőmet, mivel robot vagyok. Könnyedén okozhatok meglepetést. –figyelmeztetett. – erre mindketten komolyabbak lettünk, és beálltunk harci pózba.
- Nem mutatnád meg mégegyszer azt az erőt, amivel kiszabadultál a szorításomból? –intézte a kérdését Ati felé.
- Kényszerítsd ki belőlem. –jött a vakmerő válasz. Weti elmosolyodott, és így szólt: „Hát legyen.” Egyet se pislogtunk, már el is tűnt a szemünk elől. Akármerre néztünk, nem láttuk.
- Légy óvatos, bármerről jö…-fejeztem volna be a mondatot, de feltűnt felettem Weti és két kézzel lecsapott. Belecsapódtam a földbe, és magasra szállt a por. Hasonlóan nagy sebességgel a következő pillanatban fejbe fejelte Atit, majd egy jobb körívessel képen küldte. Ati nyílegyenesen, átlósan repült bele egy ház alsó szintjeibe. Weti utána repült, be a füst mögé. Ati éppen tápászkodott fölfelé, amikor hallotta, hogy leszállt 2 méterre mögötte Weti.
- Tudtad, hogy ez egy új ruha volt? –kérdezte.
- Viccelődj csak. Garantálom, hogy hamar el fog menni tőle a kedved! –mondta Weti, közelebb repült Atihoz és belerúgott egyet. Akkorát, hogy a másik oldalon, kitörve a ház falát kirepült, és leesett a földre. Ott pördült párat, majd úgy maradt. Weti szép komótosan kirepült a lyukon, és leszállt mellé.
- Na, megmutatod már a valódi erődet? –kérdezte. Ati azonban nem válaszolt. Weti közelebb lépett, erre Ati eltűnt, megjelent közvetlenül előtte és egy jobb egyenest indított, ami homlokon találta Wetit. Egy centit sem mozdult el az ütéstől. Megragadta Ati kezét, beledobta a földbe, majd felrántotta és belerúgott egyet, Ati pedig felfelé irányozva repült a ház falába, ami berepedt, ő pedig benne ragadt háttal. Weti a magasba emelkedett és odarepült Ati elé. A két kezében energiagömböt formált, és odatartotta Atihoz. Ő kinyitotta a fél szemét, és kis gondolkodás után ezt mondta:
- Na jó, de csak mert ilyen szépen kérted. –és ordított egyet, mire átalakult SSJ1-be. Weti abbahagyta a sugár termelését és hátrébb repült.
- Elképesztő, mennyit változott az erőd egy másodperc alatt. –mondta.
- Még nem láttál mindent. –válaszolt Ati. Befeszített, körülötte lerobbantak a falak. Rátámadt Wetire, elkezdte ütésekkel sorozni. Ő védte őket, majd egy gyors jobb köríves rúgást indított, de Ati elkapta a lábát, fordult vele 180 fokot és ledobta a földbe. Alig történt meg a becsapódás, egy vékony sugárcsík jött lentről, előle épphogy el tudta húzni a fejét Ati. Az arca jobb oldalán így is keletkezett egy vágás, amiből elkezdett folyni a vér.
- Majdnem. –kommentálta az esetet Ati, és megfordult, ugyanis ott állt mögötte pár méterre már Weti. Ati megerősítette maga körül a fényt és ezúttal ő támadott: vállal nekirohant Wetinek, aki két kézzel tartotta vissza. Ati tolta maga előtt egy darabig, majd elteleportált. Megjelent Weti fölött és összekulcsolt kézzel akarta lecsapni, de Weti is elteleportált, így a semmit találta el. Rögtön ezután oldalról belerepült egy rúgással Weti. Ati szállt egy újabb, 4 emeletes épület felé, de még időben irányt tudott váltani és felrepült a tetejére. Azonban Weti eltűnt a szeme elől ismét. Weti azt hitte, meg tudja lepni: ott volt mögötte és próbálta elgáncsolni, de váratlanul Ati felugrott, így alatta ment el Weti lába. Ati ugrás közben megfordult, és a jobb tenyeréből közelről egy sugárnyalábot lőtt ki, ami telibe találta Wetit, és átlőtte a házon keresztbe. A földön kötött ki, a másik oldalon.

Ati leszállt mellé győzelemittasan. Weti előbb feltérdelt, majd felállt, aztán Ati felé fordult.
- Na, hogy tetszik? –kérdezte Ati.
- Ez nem az, amit vártam. Mondtam, hogy a valódi erődet mutasd meg. –jött a váratlan válasz. Ati is felkapta erre a fejét, és jobban szemügyre vette Wetit: a testén nem voltak karcolásnyomok, mintha nem repült volna át egy 4 emeletes házon. Ekkor találtam oda én is, és leszálltam Weti mögé.
- Na, mi a helyzet? –kérdeztem.
- Jobban tennéd, ha nem avatkoznál bele a nagyok dolgába. – szólt be Weti. Majdnem felháborodtam(xD), de Ati közbeszólt, hogy most én jövök. Visszaalakult normál alakba, és felrepült egy ház tetejére.
- Örömmel. –válaszoltam.
- Mit képzelsz, hova mész? –kérdezte Atitól Weti.
- Válts játszópartnert, apa is szeretne játszani. –mondta. Weti egy pillanatra ideges lett, de aztán lenyugodott és felém fordult.
- Rendben, ha meg akarsz halni, nem akadékoskodok. –és behajlította a térdét, készült támadást indítani. Ökölbe szorítottam a kezem, terpeszbe álltam és elordítottam magam: körülöttem koncentrikus lökéshullámok(!) keletkeztek, a hajam besárgult és felállt. Sárga lobogó aura jelent meg körülöttem, átalakultam SSJ1-be.
- Mi a.. –lepődött meg Weti.
- Azt hitted, hogy csak én tudom ezt, mi? –kérdezte Ati a háztetőn ülve.
- Akkor kezdjük. –mondtam. Megerősödött körülöttem a fény és rátámadtam Wetire. Egy ütést színleltem, amire fel is készült, de mintha levegővé lettem volna, mentem keresztül rajta. Megjelentem mögötte és hátba könyököltem. A felszabaduló energia elrepítette, keresztül egy ház földszintjén. Elteleportáltam, és megjelentem a hátrafelé szálló Weti útjában. Felrúgtam a magasba, aztán utána repültem. Elkezdtem ütlegelni, végül egy térdes a hasába, és két kézzel a földbe csaptam. Azonnal visszatámadott, én pedig lökéshullámokat lőttem felé, és visszaesett a földre.
- Ez túl könnyű. – mondtam.
- Ezaz, jól csinálod! –bíztatott Ati is.
„Lehet mégsem lesz ez olyan egyszerű. Eddig játszadoztam, de ők is. Legalábbis a másik az biztos. Ha komolyabbra veszik a dolgot, még bajba is kerülhetek. Ideje lépni.” –szőtte a tervét Weti, a földbe ágyazódva. Mi mit sem sejtettünk róla, hogy semmi baja sincs. Váratlanul ott termett a mosolygós Ati előtt, kinyújtott kézzel az arca előtt, és egy energiagömb képződött a tenyerében.
- MOST VÉGED! –kiáltotta. Atiban megállt az ütő, ahogyan bennem is, ám az utolsó pillanatban egy sugárnyaláb hasított el Ati és Weti között. Ez utóbbit megzavarta, Ati pedig elrepült onnan. Mindenki a tettes felé nézett: Gergő volt az, két ujját célra tartva.
- Ez meleg volt.. – mondta Ati, a homlokát törölgetve. – Kösz Gergő!
Weti szemügyre vette őt is, majd lehangoltan mondta: - Reméltem, hogy a könnyebb utat választhatom. Hát, nem így lett. A játéknak vége, itt az idő, hogy elvégezzem a feladatomat. –mondta, és szürkés fény jelent meg körülötte. Egyre erőteljesebben lobogott, és felélénkült körülötte a szél.
- Szóltam minden katonának, hogy menjenek minél távolabb, ne essen bajuk. Miénk a terep! – ordította felénk Gergő. Ezt nem nagyon hallottuk, ugyanis egyre nagyobb szél tombolt Weti körül.
„ Hát ez igazán nemes gondolat, de lehet, hogy hárman kevesek leszünk hozzá.” –gondoltam magamban, miközben kapaszkodtam, hogy el ne fújjon a szél. Weti szeme vörösen izzott, majd szépen lecsendesült minden.
„ Az a baj, hogy nem érzékeljük az erejét. Nem tudjuk, milyen erős lett.” –gondolkodott Ati, és hátrébb húzódott. Weti kinyújtotta Gergő felé a kezét, és a következő pillanatban több tíz méteres körzetben felrobbant Gergő körül minden.
- Most már folytathatjuk. – szólt hozzánk. Ati is átalakult SSJ1-be, és felkészültünk a fogadására. Nem is kellett sokat várni, Weti Atinak támadott egy egyenes ütéssel. Ati a bal felkarjával kivédte, így is hátrasodródott. Ellökte Weti kezét, majd rúgott kettőt fordulásból, de Weti elhajolgatott előlük, aztán hasba ütötte Atit. Láttam, hogy most már nem olyan egyszerű a helyzet, ezért odarepültem és fejbe ütöttem. Weti elteleportált, ott termett fölöttem és lerúgott. A földig szálltam, de addigra sikeresen lefékeztem magam és talpra érkeztem. Mikor felnéztem, azt láttam, hogy Weti sugarakat lő rám, de Ati nekiront. Kikerültem a lövéseit és visszarepültem. Verték egymást Atival, de Weti egy idő után sikeresen eltaszította magától, majd eltűnt. 40 méter magasan tűnt fel, maga fölött egy 4 méter átmérőjű kék energiagömböt tartott.
- A bolygóval együtthaltok ti is! –kiáltotta, és ledobta. Ati rögtön a homlokához emelte a kezét, én pedig beálltam a klasszikus pózba. Egyszerre lőttünk egy Mazenkót és egy Káméháméhát, hogy megállítsuk az energiagömböt. Ugyan lelassítottuk, de még mindig nem sikerült megállítanunk. Ekkor szakadt ruhában, kisebb karcolásokkal ékeskedve felrepült közénk Gergő, és ő is kilőtt egy sugárnyalábot. Lilás aura lobogott körülötte, és kidagadtak az erek a fején. Megállítottuk Weti energiagömbjét a továbbhaladásban.
- Háromra beleadunk mindent! Hárooom! –kiáltottam, és elkezdtük nyomni. Szépen lassan elkezdett visszafelé haladni a nagy energiagömb, végül felgyorsult és kirepült a bolygóról. Weti utána nézett, majd vissza ránk.
- Szerencsétek volt. De ezt bármennyiszer meg tudom csinálni. – mondta, és ismét a magasba emelte a kezét.
- Azt már nem! –mondtam, és mögé teleportáltam, majd kezdeményeztem egy köríves rúgással. Weti megfordult és fél kézzel kivédte. Aztán ütöttem egyet, de elhajolt előle és visszakézből elütött. Gergő és Ati is megérkeztek. Ati rúgása alól kibújt Weti, és ott találta szemben magát vele Gergő. Nem szeppent meg, csinált egy térdrúgást, de Weti két kézzel elkapta a térdét, megszorította, majd nekidobta az ordító Gergőt Atinak. Visszataláltunk a helyünkre, egymás mellé.
- Mi lenne, ha nem szórakoznátok és átalakulnátok SSJ2-be? –kérdezte kissé idegesen Gergő.
- Ne idegeskedj, még semmi okunk rá. Így is legyőzzük. –mondtam.
- Kíváncsian figyellek! –váltott hangosabbra Gergő, amire én is észrevettem, hogy felénk repült Weti. Megerősítettük magunk körül a fényeket. Weti közénk csapott, mi 3 oldalra ugrottunk előle. Nekem támadott. Az első ütéseit kivédtem, de aztán kaptam egyet az arcomba.

« előző bejegyzés