TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Edzőtábor

Ez is meg volt. Belekóstolhattam az igazi életbe, ahol mindenért meg kell dolgozni. Együtt éltem 1 hétig 11 (? xD) emberrel, jó volt a hangulat, jók voltak az edzések, ritka az ilyen társaság. Végig élveztem a tábort, különösen, hogy új edzőpartnerekkel próbálhatom ki magam.
Amikor megérkeztünk Tomival és Adriánnal, Trixy meg az anyja már ott voltak, Ádámmal és Lajossal. Ádám egy őrültnek tűnt elsőre, főleg kézfogáskor. Érdekes mód, a következő napokban egyre normálisabbnak tekintettem, amikor vele voltam párban jól csinálta amit kellett, sokszor megdicsért. Néha, ha nem jött neki valami össze, egy kicsit bepipult, de ezen kívül egész normális ember. Talán a szintjéhez képest Árpi tudja a legtöbbet. Első nap kapásból elkésett, délután jött meg xD. A későbbiekben kiderült, hogy nagyon jó a technikája, akivel volt, annak mindig segített. Pihenő időkben is sok okosságot mondott, az esze is a helyén volt. Robinnal is hamar összebarátkoztunk, 14 éves, de viszonylag ő is jól kung fuzik, jó volt vele lenni párban. Erőseket rúg, amit a csuklóm bánt, a pajzsot is erősen tartja, amit a lábfejem bánt xD. Velük kapcsolatban érdekesség, hogy Ádám elsőre egy bolond melegnek tűnt, de tábor végén kiderült hogy van barátnője -megnyugodtam. Árpi is melegnek tűnt, de neki is van -megnyugodtam. Robin viszont szerintem meleg XD.
A legszínesebb egyéniség szerintem Lajos. Egy kigyúrt állat, egyedi humorral. 3. szintű, Sifu nagyjából mindig rajta mutatta meg a gyakorlatokat. Azt hittem, hogy vérprofi, de ő is hibázgatott, azonban ez csak ritkán fordult elő. Amikor megtörtént, csak ennyit mondott:"Lufaszt" és újra kezdte. Tomival hamar egymásra találtak a baromságaikkal, fingóversenyeket rendeztek, amibe többen is beszálltak xD. Azonban a szaró versenyt Lajos nyerte, egy hét alatt 20-at küldött, Tomi csak 17-et. Adrián a sor végén kullog 3-mal XD. Őt elnevezték Baltásnak, és a pszichopata név is megmaradt, mivel olyan a feje. Egyik este kérdezték tőle:
- Egy égő házból kit mentenél ki, a tesódat, vagy a baltádat?
- A baltámat. Miután megöltem a tesómat. -felelte rövid gondolkodás után. Na ezen jót röhögtem xD.
A fiú mezőny jól verekedett, élmény volt kipróbálni magam velük, azonban a két lány még kezdő volt, a feladatok nagy részét nem értették. De rosszat nem mondok rájuk, Trixy szórakoztatónak mondható a bénázásaival, az anyja pedig kiszedett belőlem egy szálkát, amiért hálás vagyok:')

Egy átlagos nap: kelés 6:45, 7-kor edzés. Utána önkéntes alapon összeállt a 4 fős takarító brigád: felsöprés, felmosás, reggeli kikészítése, majd tányérok stb elmosogatása. Reggeli után pihenő, 10-től 2 órás edzés, majd ebéd az étteremben. Ekkor következett a leghosszabb pihenő, 3 óra, aztán négytől újabb 2 órás edzés, vacsora az étteremben, negyed óra pihenő majd mégegy 1-1.5 órás edzés. 10-kor lámpaoltás -ez nem nagyon zavart senkit, folytatták a fingó versenyüket, és jót szórakoztunk egy plüss bálna valamint egy plüss mackó dobálásával. Ádám ezt egyszer meg is unta, és átköltözött Árpihoz, aki egy másik teremben kapott helyet, mivel késett.
3 vagy 4 vizi edzésük volt, Adriánnal pólót vettünk és bekentünk magunkat, mivel hamar leégősek vagyunk. Első vizi edzésnél Adriánon vagy 2 cm vastag naptejréteg volt. Sikeresen túléltük leégés nélkül, a többiek megpörkölődtek. Pénteki vizi edzésnél Adrián elkezdte rugdosni rám a vizet, amit viszonoztam, ezért Sifu fekvőtámaszoztatott minket. Lajos számolt 20-ig, nem meglepő, hogy csurom vizesek lettünk XD. Adriánnak köszöntem ezt az élményt, majd Lajos beszállt hozzánk 3-asba, mert tovább akart vizezni. Adriánt sikeresen beledobta egy fogás után, ezért én le is vettem a pólót, ne vizesedjen tovább. Lajos gyenge pontja az izülete, pechjére könyöktörés volt a feladat, amit boldogan el is végeztem rajta.
Mindenki dicsekedhetett pár kék-zöld folttal a hét közepén, a sok pusztakezes gyakorlattól. Adrián vitte a prímet, valamelyik alkarján egy bazi nagy zöld folt volt. Tomi szerint megharapta egy zombi. Volt, hogy annyira fájt a lábam, hogy felkelés után nem tudtam menni -később jöttem csak bele. Rita (5. szintű) megmutatta Lajosnak a fababa 1. szekciót. Ő tovább mutatta valakinek, végül elterjedt, és sokan megtanultuk önszorgalomból. Én Petinek, Árpinak, Robinnak és Ádámnak is segítettem a tanulásban. Kiderült, hogy a 2. szekció az elsőnek a tükörképe, és edzésen a 3.-at is vettük, szóval tudunk mindent. Sokszor ütöttek be, de egyik sem volt komoly, max pár mp-ig éreztem a hatását. Csütörtökön önszántunkból felkeltünk reggel 6-kor, elmentünk futni 4 km-et. Lajosnak út közben szarnia kellett, ő velem ellentétben nem cicózott, leszaladt és az erdő szélére ürített. Később mondta, hogy mindezt saolinos beállásban vitte véghez. A futásban első lettem, mivel siettem vissza wc-zni. Késes feladatoknál Sifu beoltotta a csapatot, hogy ne szórakozzunk a késekkel, mert ebből is súlyos baleset lehet. Nagyon tetszett, hogy a mesterünk ilyen közvetlen, sokat mesélt a Máday-féle TS-es wing tsunról, hogy mekkora baromság az egész. Sokat tanultam tőle, ahogy mindenkitől, aki részt vett a táborban.

Vicces volt, hogy első nap Árpi elmesélte, mennyire beleivódott a vérébe az előző táborban a sok mozdulat, és tavaly álmában fordulásból oldalba ütötte a mellette fekvő Ádámot. Én is tapasztalhattam ezt, sokszor volt, hogy délutáni pihenőidőben aludni próbáltam, de egy mozdulat az eszembe jutott, és rúgtam egyet XD. Ezután nem nagyon ment az elalvás, többször is előfordult, és nem akartam, hogy meglássák a többiek hogy álmomban rugdosódok. A gondolataim szerencsére csak a wing chun és az edzések körül forogtak, hiába hallgattam szerelmes számot, mellette hiába gondoltam a szerelemre, nem tudtam előhozni az érzést, csak az edzések jutottak eszembe, ami megnyugvást hozott.

A tábornak vége, visszacsöppenek a monoton hétköznapokba. Rájöttem, hogy milyen jó volt az élet gépek nélkül. Facebookra ránézni szörnyű volt, sok érdektelen info-val közlekedik sok gyökér -mától leredukálom a látogatásaim számát, csak felbasz az egész. És persze jövőre is tábor, addig is remélem sikerül nyitva tartani a csipáim, és nem akadok fenn olyan apró problémákon, amik eddig voltak az életemben -erre világított rá a táborélet:)

« előző bejegyzés