Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Katinak
Sötét éjszakán lágy szél fújt be az ablakon,
ahogy megcsapott, elgondolkoztam a régi pillanatokon:
Ki barátként ölelt át, ki reményt adott,
emlékük szívemben mély nyomott hagyott.
A régi szép emlékekre szívesen gondolok vissza,
boldogságot az élet: mint homok a vizet úgy beissza.
Sokszor hagytak egyedül... remegtem és féltem,
segítséget hiába kértem, senkitől se reméltem.
Kevesen, de voltak igaz barátok akik mellettem álltak,
segítő szavaikkal mindig sziven találtak.
Sehol nem lennék most nélkülök,
ezért is örzöm szívemben mai napig a reményük.
Te is kit alig ismerek, de szivem hamar megszeretett,
ha nem is hiszed, de az életemben Te is játszol egy fontos szerepet.
Nekem egy apró mozdulat, egy apró kis gesztus is erőt ad,
ebben a világban az is csoda, ha valaki meghallgat.
Nincs apám, ki támogatna, nincs ki utat mutatna,
lelkem mindig is a boldogság után kutatna.
Kire támaszkodhatnék? A lábaim remegnek,
sirva mondom imámat az éjszakai fellegeknek.
Tapasztalatlan zöldfülű tacskó vagyok, egy naiv fiatal,
de fogalmuk sincs az álarc mit is takar.
Egy érzékeny szív, melyet könnyű összetörni,
a sorozatos csalódásokat csak tűrni.. csak tűrni.
De mikor veled beszélek, erőt kapok, példaképként tekintek rád,
hisz' elképzelni sem tudom, hány nehézségen birkóztad magad át.
Csak remélni tudom, hogy tőled ragad majd rám valami,
s talán megtanulok majd a problémák elöl nem elszaladni.
Rögös és nehéz az út amin járnunk kell,
ki tudja a végén kik leszünk és mit érünk el.
De tudom hogy barátok nélkül reménytelen az egész,
ezért vagy annyira fontos, hisz nélküled minden odavész.
|
