Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az osztag 2. rész
Visszaszereztem az eszméletemet, egy fehér szobában feküdtem. Szédültem és hányingerem volt. Próbáltam felnyomni magam, de útközben megtorpantam, éreztem a sebeim helyét ahogy égett.
- Feküdj le, még nem gyógyultál meg teljesen!- hallottam homályosan egy hangot. Mellém lépett egy szőke 170 cm magam nő és vissza nyomott lassan fekvésbe.
- Még sok mindent meg kell beszélnünk.- mondta.
- De még nem most Gréti. Pihennie kell hogy meggyógyuljon. - szólalt meg egy másik alak.
- Nem is most akartam Viktor!- felelte neki. - Csak hogy felkészüljön rá.- fejezte be és hozzám fordult. - Addig is pihenj.- mondta nekem lágyabb hangon és elment.
- Még aludnod kell, szóval ez beadom.- mondta Viktor és beadott egy injekciót, amitől elaludtam.
- Ébredj fel!- kiáltotta egy alak nekem. Ahogy kinyitottam a szememet, egy fegyver csövébe bámultam. Nem tudtam mi folyik itt, nem nagyon mozdultam ezért a pisztollyal arcon vert, amitől legurultam az ágyról. Hátra lökdöstem magamat, ahogy továbbra is egy fegyvert szegeznek rám.
- Gréti azt akarja, hogy büntetlenül megúszd sok társunk halálát! Ezért nekem kell igazságot szolgáltatni.- mondta a dühös férfi és kibiztosította a fegyverét. Hirtelen felnyílt az elektromos ajtó és gépfegyverrel szétlőtte valaki ezt az embert.
- Sietnünk kell! Meg akarnak ölni téged!- kiáltotta az ajtóból Viktor és oda jött hozzám, majd felhúzott a földről.
- Nesze.- mondta és adott egy magnumot. - Úgy olvastam ez a kedvenc fegyvered.-
- Olvastad?- kérdeztem tőle értetlenkedve.
- Utóbbi hetekben utánad néztünk. Nagyából mindent tudunk rólad.- felelte. - De most jönnöd kell a menekülő siklóba.- mondta és húzott maga után.
- Sikló?- kérdeztem, és amint kiértünk az ablakon láttam, hogy az űrben vagyunk, de rögtön rántott maga után és mentünk tovább. Lövéseket hallottunk egyes folyosókról.
- Mi történik?- kérdeztem futás közbe.
- Majd a menekülősiklóba elmagyarázom.- felelte, majd az egyik sarkon befarolt és a gépfegyverével 3 embert lőtt, akik viszonozták. A páncél megvédte őt, de oldalra esett a sok lövéstől. Én a másik oldalon a falhoz lapultam befordultam és magnummal lőttem őket, ami átvitte a meggyengült páncéljukat és holtan estek a földre.
- Gyere, mindjárt megérkezünk!- mondta Viktor, miközben felállt és rohant tovább, én meg utána. Elértük a raktárt, ahol nagy tűzharc volt és akik meg akartak ölni, azok voltak nagyobb előnyben. Fedezékbe vonultunk és mi is beszálltunk a harcba. Oldalt voltak nekünk, így nem láttak meg minket, de amikor magnummal fejbe lőttem az egyiket, akkor már minket is lőttek.
- El kell érnünk a menekülő hajót!- mondta Viktor. - Fedezékek között át kell mennünk. A szövetségeseink mögött áttudunk menni, gyere!- mondta és fedezékek mögött csúsztunk, futottunk minél közelebb a földhöz. Egyre jobban áttörték a védelmi vonalunkat, alig maradt már segítőnk.
- Menjetek!- kiáltotta Háfra, a kapitányuk és egy gránátot dobott az ellenség vonalai közé, ami tovább lassította őket. A lépcsőhöz értünk, ekkor Háfra szólt az embereinek, hogy fedezőtüzet biztosítanak nekünk. Elindultunk, ők meg felálltak és lőni kezdtek. Amikor felértünk, lenéztem, és láttam, hogy Háfra páncélja épp felmondta a szolgálatot és áthatolnak rajta a golyók. Beértünk a folyosóba, ahol a sikló van. Ketten lövöldöztek a sikló irányába és egy valaki onnan viszonozta. Viktor lőni kezdte az egyik embert, páncél pár másodpercig védte és a golyók erejétől dőlt neki tovább a falnak, majd végül áttörte és megölte. Én magnummal a másikat lőttem. Elsőnél rögtön feleszmélt és fordult felénk, a másodiktól a pajzsa levált és nekiesett a falnak, a harmadik pedig a koponyáját áttörte.
- Siessetek!- szólalt meg túloldalról a túlélő. Oda futottunk, és megláttam Grétit, ahogy egyik halott társa felett guggolt. - Mennünk kell!- mondta és futott a siklóra, mi pedig utána. Kinyílt a sikló ajtaja, mi pedig beültünk. Felszálltunk, kinyílt a hangár és kirepültünk.
- Önmegsemmisítőt bekapcsolni.- mondta Gréti a rádiójába, mire mögöttünk az űrbázis elkezdett folyamatos robbanásokat produkálni, végül felrobbant, ami még megrázta a hajónkat.
- Akkor elárulnátok végre mi történik itt?- kérdeztem.
- Csapatunk nagy része nem tudta elfogadni, hogy életben hagyunk téged azok után, amit csináltál.- válaszolta Gréti.
- És ti miért mentettetek meg engem mind ezek után?- kérdeztem pár másodperc elteltével.
- Láttuk a biztonsági felvételt, amikor a társad elárult téged és már régebben is be akartunk hívni a Fernado szervezetbe mint fedélzetkapitány, csak ahogy utánad néztünk, találtunk közeli kapcsolatokat a Kozmapolito céggel, ezért nem hívtunk be. Most viszont ez megváltozott.- válaszolta Gréti.
- Most viszont tudnunk kell, hogy miért támadtátok meg a cégünket.- mondta Viktor.
- Mentőakció volt. Két társunkat kellett megmentenünk.- válaszoltam.
- És a két társatok miért akart információkat letölteni a szerverről?- kérdezte Gréti.
- A cég vezetője azt állította, hogy ti szerzetek egy olyan információt, ami két űrlényfaj háborúját elindíthatja. Ezt akarták letörölni.- válaszoltam. - Én pedig azért töltöttem le jelentéseket, hogy megtudjam mihez akartok kezdeni ezzel az infóval.- tettem hozzá.
- Jól állítja. De mi épp hogy elakarjuk kerülni a háborút. A Kozmapolito meg pont hogy háborút akar az egész galaxis rendszerbe.- mondta nekem Gréti.
- Hogy mi?- értetlenkedtem.
- A két hacker nem letörölni akart fájlokat, hanem letölteni azokat az információkat, ami a háborút elindíthatja.- folytatta.
- Szóval... ők ketten is benne vannak?- kérdeztem.
- Meg lehet. Nem árultak el sok mindent, de ők is a jó cél érdekét képviselték maguknak, szóval lehet hogy őket is átejtette, mint téged is.- mondta Gréti.
- Meg ugye amikor a társad lelőtt ő is arról beszélt, hogy nem kellett volna letölteni azokat a jelentéseket.- tette hozzá Viktor.
- Azt a vezető küldte nekünk. Én nem akartam elhozni, mivel csak saját embereimben bízok...- válaszoltam.
- Értem, hogy miért.- mondta Viktor.
- Akkor viszont összeállt a kép. Azért küldte hozzátok, hogy nehogy tudomást szerezzetek valódi célunkról, még pedig hogy mi épp hogy a békét akarjuk fent tartani. Azok a jelentések azt bizonyították volna, ezért akart megölni.- vonta le a következtetést Gréti.
- És most hova megyünk?- érdeklődtem.
- A hajódba, Sopron1be.- válaszolta Viktor.
- Az én hajóm?- értetlenkedtem.
- Ahogy mondtam, már régebben is be akartunk venni. Nem azért harcoltunk érted és áldoztuk fel az egyik űrbázisunkat, hogy aztán közkatona legyél. Az elején viszont segíteni fogok neked, mert hallom te még nem vagy jártas az űrben.- mondta Gréti. A sikló beért a Sporon1be, és bementünk indultunk a hajóközpontba.
- Ez egy közepes nagyságú űrhajó, viszont fejlett védelme és fegyverzete van. A hajó legénységét direkt olyanokat választottunk, akiknek nem volt közeli rokona vagy barátja a Tokiói incidensben. A legénység oszlopos tagjai, mint például Háfra a bázison meghalt, csak néhány újonc van itt, akik még nem voltak missziókban.
- Tudom kikkel fogom helyettesíteni. A saját csapatommal.- válaszoltam neki. Egy kicsit lefagyott Gréti, majd felém fordult.
- Mi van a társaimmal? Mi történt velük?- kérdeztem tőle.
- Nem haltak meg, viszont... Kozmapolito egyik űrhajóján van, a Sparta fedélzetén.- mondta Gréti
- Ha tudnák azt, amit én ellenük fordulnának. Legalábbis a nagy része.- mondtam neki.
- Lehet. Majd nemsokára megtudjuk, mert tudjuk hova mennek most.
- Na és hova?- kérdeztem.
- Mondhatni bemelegítő küldetésre a Gethek ellen a Kvantum galaxisba.- válaszolta.
- Akkor mi is menjünk oda. Ott tudok velük beszélni.- mondtam.
- Igen, de csak egy esélyed lesz. Ha nem sikerül, akkor vagy ellened fordítják a továbbiakban, vagy még helyben ott halunk meg.- adta tudomásomra Gréti. Ezen értetlenkedtem, de aztán Viktor felvilágosított:
- Még Kosmapolito vezére, Hegedűs se tudja, hogy élsz. De ha megtudják, akkor ki fognak találni olyat, hogy klón vagy, vagy átírtuk az agyadat. Piszkosan szokott dolgozni egyes embereivel, mint például a társaiddal.- magyarázta Viktor.
- Tehát a legjobb felszerelésben kell mennünk oda. Legjobb páncélzat, legjobb fegyverzet ami a rangodhoz illik most már.- mondta nekem Gréti.
Harci ruha: szürke páncélzat zöld csíkkal a karomtól a vállamig. Bal mellkasomon egy csillagos embléma. Gépfegyver aknavetővel és külön nekem egy Desert Eagle-t.
- A ruhán külön erőpáncél van, ami csak akkor mutatkozik, ha eltalálnak. Már találkozhattál vele, amikor embereink ellen harcoltál.- mondta nekem Gréti.
- Igen, emlékszem.- feleltem.
- Ennél egy kicsit jobb erőpáncélt kapsz te, meg a csapatod tagjai is, amit fellehet javítani még tűzharc alatt is, csak egy kis idő kell majd hozzá.- mondta.
- Tehát kettőtöknek is ilyen lesz?- kérdeztem.
- Úgy van.- mondta Viktor.
- Akkor irány a Kvantum galaxis.- mondtam végül.
- Vettem!- mondta a pilóta a rádióba és készítette elő a kordinátákat.
- Egy ideig el fog tartani még fénysebességgel is az utazás, addig nézz körül, beszélj a pilótával személyesen is. Ismerkedj az új helyzettel.- mondta Gréti.
- Rendben, köszi a segítséget.- feleltem.
- Nincs mit, addig mi is megyünk a dolgunkra.- mondta Gréti és ment a saját szektorába. Én elmentem a pilótafülkéhez, és meglepetésemre Ulviczki Dániel, Dani volt a pilóta, aki az unokatestvérem. Kezet fogtunk, érdeklődtünk egymásról majd végül mondta, hogy indulásra készen áll a hajó.-
- Akkor indulás!- adtam ki a parancsot és fénysebességgel elindultunk a Kvantum galaxisba.
|
