Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje http://teveclub.hu/naplo/
|
Tovább
A szívem most már eladó, megtelt értéktelen tapasztalattal,
Csak egy bögre kakaó, ami gőzével vigasztal.
Asztalra hajtom bánatos fejemet, nem tudom mit mondhatnék még,
neked, mitől elfogadnád lelkemet, pedig követlek bármerre is mész.
Nem vagyok merész, csupán bolond, igaz bennem a szándék,
Csak tovább, tovább mennék veled, soha meg nem állnék.
Megfogom kezedet, ketten indulunk, ketten érkezünk,
Ebben és a következő világban is csak álomként létezünk.
Ha elfogy az erőnk és nem marad már kapaszkodó a szakadék falán,
Emkékezz mit ígértünk egymásnak, elrepülünk a remény szárnyán.
A lehetetlen nem akadály, a sorsunkkal nézünk majd farkasszemet egy szép napon.
Bár mennyire is fáj, az ördög éhes, mézédes könnyeink az étlapon.
Nem vagyok hős, csak erőt adhatok, nem védhetem meg lelkedet,
Kiradírozzuk és újraírjuk az élet könyvében a kezdetet.
Fáradt estéken, virahos éjszakánként a Hold bevilágítja a szobát,
Őrangyal az égen, kérdően néz ránk, de mi se tudjuk merre van a tovább.
Tovább innen, a világ végére vagy csupán két lépéssel előre,
Csak add a kezed kedves, bízzunk utunkat a Teremtőre.
Nem tudjuk hol a határ a jó és a rossz között,
A józaneszünk a fejünkből már rég elköltözött.
Nem érdekel a tegnap se a holnap, ha a mát veled élem meg,
Ne hiszek azoknak akik ránézésre ítélnek meg.
Tudom, hiszem és érzem, kezeinkről le fog hullni minden ami leláncol,
Szánkról letépjük a ragtapszt, a bosszú és a fájdalom együtt táncol.
Lehetsz bárhol, veled leszek, remélem érzed,
Tovább megyek és remélem, egyszer hozzád érkezek.
|