Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
M.E.: Prológus
Ahogy közeledtem a Flux mulatóhoz, egyre hangosabban szólt a zene onnan. Útközben sok fajjal találkoztam, főleg turiánnal és salariannal, de egy-két embert is megpillantottan. Hozzá kellett szoknom még, hogy sok fajjal találkozok pár másodperc alatt, mivel most voltam még csak másodszor a galaktikus űrbázisban, a Citadellában
Előtte egy 4 éves N7 elit kiképzésben vettem részt a Szövetségnél, az emberek űrhadseregénél, utána meg egy projekt keretein belül 2 évig az asariaknál voltam elit kiképzésen. Ennek a projektnek az volt a lényege, hogy egyes fajok megtudják milyenek a képzések másoknál és ezzel tökéletesíteni a tudásukat. Mondhatni tovább képzés volt ez számunkra.
Elértem a Flux ajtajához, ami automatikusan kinyílt és a zene még hangosabb lett. Nem volt olyan hangos, mint amilyennek először sejtettem, és egész jó volt a zene. Az ajtó mellett volt a táncparkett, ahol emberek és asariak táncoltak többségben. Azonban a tömegből kitűnt egy volus is a kis, tömzsi testével. A másik oldalon pedig asztalok voltak, ahol más fajok voltak többségben, turiánok és salariannok, de az egyik asztalnál volt egy asari is, aki épp mesélt valamit, a három ember pedig figyelmesen hallgatta. Elmosolyodtam rajta, mivel értettem, hogy mit is akarnak tőle.
Az asariak, gyönyörűek voltak az emberek számára: az egynemű lények nagyon hasonlítottak az emberi faj nőstényeire, bár a bőrük kékes színezettel bírt. Haj helyett bőrredők fogták körbe koponyájukat, de ez nem csökkentette nagymértékben szexuális vonzerejüket. Az asari faj nem csak a biotikus képességeiről, mint az én kitapasztaltam, hanem a kifinomult és erőteljes empatikus, mondhatni telepatikus képességéről is volt ismert. Egyesek úgy gondolják, arra használják ezt az erejüket, hogy befolyásolják mások érzékeit; így hitetve el mindenkivel, hogy vonzóbbak a valóságnál. Sok érdekességet tudtam meg róluk az elmúlt két évben.
Elsétáltam a táncparkett mellett és a lépcsőhöz vettem az irányt, ami rögtön a táncparkett után volt. Felsétáltam, ahol megint csak asztalokat láttam, szinte alig volt itt senki, csak két turián ült az egyiknél, a másikba pedig egy ember, aki épp a lent ülőkre figyelt, vagy a mögöttük lévő szép kilátásra a Citadelláról. Egy másik helyiségre is figyelmes lettem, ami tele volt játékgépekkel. Csak egy korlát választotta el a két helyet egymástól.
Indultam benézni, mire valaki rám szólt oldalról. Oda fordultam, és láttam, hogy az ember, aki eddig a tájat kémlelte most engem nézett. Meglepetésemre Máté volt az. Nem azon csodálkoztam, hogy itt van, mivel itt volt találkozónk, hanem azon, hogy megváltozott. Megnőtt a haja, kicsit izmosabb is volt, mint amikor 2 éve utoljára láttam és néhány kisebb heg is volt az arcán.
Felállt és kezet fogott velem, majd visszaült, én pedig a szemben lévő székre ültem le, bal könyökömet a korlátra téve, ami attól védett, hogy ne essünk le a pult elé, mivel az alattunk volt beépítve.
- Látom a krogenek kemények voltak veled.- mondtam neki.
- Téged meg biztos elkényeztettek, mivel nem látok rajtad semmi sebet.- válaszolta vissza tréfásan.
- Dehogy, csak bármilyen sebesülést kaptam rögtön medi-géllel bekentek.- mondtam neki egy mosollyal az arcomon.
- Akkor nagy luxusod volt. A krogenek rám nem pazaroltak medi-gélt, csak az utolsó küldetés után. - felelte, ezzel tovább ingerelve. Visszavághattam volna, de tudtam, hogy vele egész este vitatkozni lehetne, így nem vettem tudomást tovább a csipkelődésén.
- Na és hogy bírtad a képzést? Úgy tudom a krogenek kegyetlenek és önzőek. Ezért is csodálkoztam, hogy te oda jelentkeztél.- tereltem a témát.
- Az nem kifejezés. Ha nem lennének kegyetlenek, akkor egyes sebeimre korábban is adtak volna medi-gélt. Amúgy meg jó volt, már értem miért ilyen, mondjuk ezt eddig is tudtuk. Túl korán kapták meg a Prothean technológiát. Nem kellett volna a salarianoknak oda adniuk nekik.- felelte egy újabb dialógusba terelve a témát.
- Lehet, de akkor a rekni több millió élőlényt megölt volna. Nekik köszönhetjük, hogy ez nem történt meg.- válaszoltam neki.
- Cserébe meg megfertőzték őket a genophage-el, amitől csak minden 1000ik krogan újszülött jön élve a világra.- vágta rá.
- Mert a krogan primitív, erőszakos és erős faj, akik megtámadnák minden fajt, még a turiánokat is. Ott voltál Tuchankan, láttad hogy még egymással milyen brutálisan harcolnak.- feleltem.
- Épp ezért nem kellett volna megadni nekik a technológiát, mivel nem voltak még készek rá!- válaszolta.
- Ördögi kör- mondtam.
- Az - értett egyet velem. - Na és milyen volt neked az asari kommandónál utolsó küldetésed?- kérdezte.
- A beavató küldetés? Meredek - válaszoltam, de mielőtt belekezdtem volna, oda jött az egy emberi kiszolgáló, hogy kérünk-e valamit. Mind ketten brandyt kértünk jéggel. Régen ittunk emberi italt, és nagyjából ez volt a leginkább elterjedt a galaktikus űrben. Felírta, és ment le a pulthoz, hogy hozza a megrendelést, én meg belekezdtem a történetbe.
Chora's Den diszkóban voltam a Citadellában. Egy korrupt üzletembert, Morwint kellett kiiktatnom minél diszkrétebben, aki Fistnél volt tárgyaláson. Morwin a salarian fajhoz tartozott.
Egyes emberek szerint ők, a salarianok voltak azok, akik a XX. században raboltak el embereket és tanulmányoztak rajta, mivel nagyban hasonlított az áldozatok leírása a fajukra. Rövid életű faj, csak 50 évet élnek összesen, ami nagyon kevés az asarik 1000 évéhez képest. Leginkább tudósokból állnak, de az STG (Salarian Task Group) katonai egységük is hírhedt volt.
A kör alakú bálpultnak támaszkodva figyeltem Fist irodájához vezető ajtót, amit egy krogen állt őrt. A korgeneknek kissé hajlott gerincük van, ami púpos hatást kelt. E hatást fokozták a fodros csontok és pikkelyek a hátán, gallérjaikon és a vállaikon, amik durva héjként folytak körbe, csak a zömök fejük lógott ki belőlük. Durva, bőrszerű lemezek fedik a fejük tetejét és a homlokukat is. Vonásaik laposak és brutálisak, szinte prehisztorikusak. Az orruk és a füleik mondhatni láthatatlanok, kicsi szemei a fejük közepén helyezkedtek el és kegyetlen ravaszság csillog legtöbbjüknek.
A kroganok akár több száz évig is élhettek; arcuk színe éveik számának növekedésével egyre sötétebbé vállnak. Zöld a fiatalabbik egyedeknek van, sárgásbarna meg már a öregedőnek. Ha valamelyik fajjal, akkor a krogennel nem volt kedvem verekedésbe elegyedni. Főleg nem ezzel. Már sötétes barna színű volt, tehát már 200 évet biztos elélt ez a példány és magasabb volt két méternél, páncélzata pedig elrettentő volt.
Mivel legyőzni a krogent se diszkrét, se könnyű feladat nem lett volna, ezért el kellett terelni a figyelmét. Erre volt ott az egyik asari csapattársam.
Oda ment ahhoz a pultoshoz, ami pont a krogennel szemben volt pár lépéssel.
- Hé, szolgálj már ki engem, 10 perce itt várok!- szólt rá Lilikra, az asari, ahogy a pulthoz ment.
- Hölgyem, még csak most jött ide.- mondta neki az ember pultos, akit Jeannának hívtak és visszafordult a másik vendéghez, hogy kiszolgálja, mire Lilikra nyakon ragadta, ahogy előrehajolt a pulthoz és pár poharat eldöntve, melyek széttörtek. Pár másodperccel később a krogen hátulról megfogta Lili nyakát és magához rántotta, majd a pulthoz vágta a fejét. Ezt kicsit szíven ütött, ahogy az egyik társammal így bánnak, de tudtuk, hogy a krogenek brutálisak, ugyanakkor nem az eszükről híresek. A terv bejött, kihurcolta a klubból. Ezzel megadva nekem a lehetőséget, hogy bemenjek az őrzött szobába. Mivel mindenki más a krogent figyelte, ahogy az asarit dobta ki a klubból, így nem vettek észre engem. Rögtön magam után csuktam az ajtót, és egy kisebb raktárban találtam, magam, ahol 2 munkás ember nézett furcsán rám.
- Te meg mit keresel itt?- szegezte a kérdést hozzám.
- Jö-öttem leváltani bennetek- mondtam pár másodperces hezitálással.
- Kirúgtak minket?- esett le az álla a másiknak. - De miért?- értetlenkedett. Furcsán jött le a válaszuk, mert nem erre akartam kilyukadni. - Nagyon sokat dolgozunk!- tette hozzá.
- De nem eleget.- vágtam rá magabiztosan végül.
- Beszélek Fisttel, hogy ezt mégis hogy gondolja.- válaszolta a másik és hátat fordult, a másik pedig ment utána. Megpróbálhattam lebeszélem őket néhány érvvel, de nem volt elég információm Fistről, ezért a könnyebb megoldást választottam. Elővettem a pisztolyomat, amit eddig gondosan a zsebemben eldugtam és a tusával visszakézből a hátsó ember fülébe vertem és a dobozok közé esett. A másodperc tört részében pedig a bal kezemmel átkaroltam a másik ember nyakát és magamhoz szorítottam, elszorítva a légzőszerveit és az egyensúlyából kibillentve, majd hátravágtam. Felnyögött és levegőért kapkodott, majd a lábammal állkapcson rúgtam, amitől elvesztette az eszméletét. Reméltem nem hallotta meg senki, de a nagy zenét figyelembe véve nem hittem, hogy bárki is meghallhatta.
Beléptem a következő ajtón és egy kisebb folyosón voltam, előttem egy ajtó, és egy szoba bejárata volt bal oldalon a folyosó közepénél, ahonnan hallottam a salarian hangját.
- Szóval megtudod szerezni nekem?- kérdezte.
- Persze, ha elegendőt fizetsz érte, az Árnybróker a legrészletesebb információkat is átadja neked. - válaszolta egy másik, emberi hang, akit Fistnek véltem, mivel övé a Chora's Den és az egyik társam megemlítette, hogy Fist az Árnybrókerrel egyik üzletembere. Pisztolyomat erősebben fogtam és befordultam a szobába. Egy közepes méretű szobát találtam magam előtt, Morwin háttal volt nekem Fisttel szemben, aki gyorsan észrevett. Morwin két oldalán 1-1 Blue Suns testőr volt, akiknek fehér alapon kék mintájú páncélokat viseltek és egy sisak is volt rajtuk, ami miatt nem tudtam abban a pillanatban eldönteni, hogy emberek-e vagy batarianok, de mindegy is volt. Könnyen lehet, hogy kinetikus pajzsuk volt, de közel voltak hozzám, és ilyen közelségből nem véd a pajzs. A baloldalit rögtön fejbe lőttem, amitől előre esett élettelenül, agyvelő fröccsent ki a sisakból. A jobb oldali rögtön sarkon fordult, a géppisztolyát emelte maga elé, hogy célozni tudjon. Ez gyakorlottságra utaló jel volt, de mielőtt rám lőhetett volna homlokon lőttem. Áttörve a sisakot a golyó áthatolt az agykoponyáján, ő pedig a földre rogyott. A salarian a nagy ijedtségében előredőlt a széken és felém fordult a székét felborítva.
- Mit jelentsen ez?- kiáltotta kétségbeesetten.
- Az asari kormány nem örül, hogy információkat szerzel a kutatásaikról és felhasználod ellenük.- mondtam a betanult szöveget és előre léptem 2 lépést majd őt is fejbe lőttem, amitől kiterült az asztalon. Ekkor vettem tudomást újból Fistről aki bekapcsolta a riasztót és a védelmi rendszert. Két nagy erejű gépágyú jött elő a szoba két sarkából. Ahogy lőni kezdett visszaugrottam a folyosóra egy bukfenccel és a fal mellé húzódtam. Még jó, hogy nem pontosak ezek az ágyúk. Bal kezemben gyűjteni kezdte a biotikus erőmet, hogy egy hatalmas erőhullámmal tönkretegyem az ágyúkat. Teltek a másodpercek, mikor egy hosszú csipogás megütötte a fülemet. A mellettem lévő ajtó kinyílt, és 3 Blue Suns zsoldos jelent meg ott, fegyvereikkel rám célozva. A biotikus erőmet, amit eddig gyűjtöttem hirtelen rájuk szabadítottam egy lökéshullámot generálva, amitől hátravágódtak. Nem várva meg, hogy jönnek-e többen visszavonulót fújtam és rohanni kezdtem vissza a diszkóba. Átvágtam a két munkáson és hirtelen megtorpantam. A krogen már biztosan visszaért. Egy másodperc alatt átgondoltam a helyzetemet, végül úgy döntöttem, hogy átvágok a krogen mellett, mire felfogja mi történik, már rég messze járok. Újra megindultam a lendülettel, kinyílt az ajtó, de a krogen még nem volt ott. Újra hezitálni kezdtem, de ahogy hallottam a roham lépteket mögülem és egy két ordítást, tudtam, hogy nincs idő itt vesztegetni az időket. Oda rohantam a kör alakú pulthoz, az ott lévők nem vettek rólam tudomást a zene és a tánc miatt. Az ott lévő pultost a biotikus erőmmel magam felé húztam, ettől hanyatt eset a padlónak. Átugrottam a pulton és leguggoltam mellé.
- Láttam elcsúsztál. Nem eset bajod?- kérdeztem tőle. Ekkor mértem fel ki is az. Egy női pultos, hosszú hullámos szőke hajjal, kék szemmel és karcsú testtel.
- Nem, köszi.- mondta, amitől visszazökkentett a szituációba.- Úgy tűnik valaki kiöntötte az italát.- válaszolta meglepetten, mert most fogta fel, hogy valaki jött neki segíteni. Állt volna talpra, de az egyik kézzel visszanyomtam gyengéden.
- Akarsz látni valami izgalmasat?- kérdeztem tőle. Láttam, hogy nem érti, de nem is ez volt a lényeg. Közben a zsoldosok bejöttek a diszkóba és a kijárat felé vették az irányt. Felnéztem, majd rögtön le is buktam.
- Miről beszélsz?- kérdezte zavartan.
- Na figyelj.- mondtam neki, majd a biotikus erőmmel felrepítettem magam a bár tetejére, ahol egy asari táncolt. Annyira beleélte magát, hogy nem volt nyitva a szeme, így nem látott meg engem. Hat Blue Sunsos zsoldos ment a kijárat felé heves léptekkel, nem is sejtették, hogy itt maradtam. Újra megemeltem magammal az erőmmel és közéjük ugrottam egy rúgással és a középső embert ezzel az egyik asztalhoz csaptam. Ahogy földet értem a jobb karommal a jobb oldalamon lévő zsoldost nyakon vágtam és a földhöz csaptam. Kettő zsoldos volt a bal oldalamon még, és még kettő a jobbamon. A baloldaliak már szegezték is a fegyvereiket rám, de a bal kezemmel elcsaptam a közelebbiknek a fegyverét, átfogtam a kezét egy körívvel ezzel feszítésbe hozva a kezét, majd a jobb kezemmel biotikus erőmmel oldalra csaptam a pulthoz a másikat. Fordultam egyet, a zsoldost még mindig feszítésben tartottam és mögé kerültem, majd élő pajzsként használva előrébb nyomtam és pisztollyal lelőttem az utolsó két társát, akik már sikeresen szembekerültem velem, de a társuk miatt nem lőttek még. Egyiket bal vállon és jobb térden, a másikat meg bal lábon és hasba. A pajzsként tartott ellenfelemet pedig leszorítottam egy határozott mozdulattal, ezzel eltörve a kezét. Vissza fordultam a pulthoz, észre vettem, hogy már mindenki engem figyelt, még az asari táncosok is megálltak. Megláttam a pultost, akivel az imént találkoztam, homlokomhoz húztam a bal kezemet két ujjamat nyújtva majd kicsit előre rántva intettem neki és rá kacsintottam, majd kifutottam a diszkóból. Kint egy halott krogen látványa fogadott.
- Végre már, hogy itt vagy!- szólt Lilikra, akin volt egy pár sérülés, de másik két társunk is itt volt. - Mennünk kell, mert hamarosan jön a C-Sec!- mondta nekem és kezemet megfogva magával rántott és futottunk. Elgondolkoztam az út közben, hogy nem lenne jó összetűzésbe kerülni a C-Sec-kel, ami a Citadeli rendőrség.
- Szóval te fegyvertelent gyilkoltál?- kérdezte tőlem Máté.
- Feladat része volt.- válaszoltam neki.
- Hát most csalódtam benned.- mondta nekem megrázva a fejét.
- Inkább mesélj hogy veled mi történt.- mondtam neki, nem véve tudomást a csalódottságáról, közben megjött a pincérnő és letette az asztalunkra az italunkat. Máté kézbe vette, kicsit megrázta, majd belekortyolt és belekezdett a meséjébe.
A krogeni klán beavatási harcon volt Máté két krogennel együtt a sivatagos, szétbombázott Tuchankán. Ahhoz, hogy egy klán tagja legyen valaki, ki kell állja a próbákat, ami bármi lehet. Kivitték őket egy külön erre készített területre. Sikeresen kivédték a varennek özönlését és a Klixenek támadását, még egy Thresher Maw is rájuk támadott, és bár nem tudták megölni, de megfutamították. Ezzel az Urdnot klán tagjai lettek, de mielőtt visszaindulhattak volna, egy krogen sikló leszállt hozzájuk, és hat krogen kiszállt belőle. Máté, és a két krogen társa, Wayklar és Krag eléjük ment. Wayklar és Krag eddig egy másik klán tagja volt, a Mifnának, de mivel egy háború során kiirtották az összes társukat, és mert a fajukon belül még fiatalnak számítottak, ezért újra meg kellett csinálniuk a beavatási szertartást.
Kragnak még csak most kezdett sárgulni a fején a bőr, még a zöldes szín dominált rajta, míg Wayklarnak már sárgásabb volt, de zöldes árnyalatok voltak még rajta.
- Pedig már majdnem kifektettük!- bosszankodott Wayklar.
- Pár lövés az aknavetőmmel, és por meg hamuvá égett volna.- dörmögte Krag.
- Nyugodjatok le, az is csoda, hogy túléltük. Kevesen harcoltak Thersher Maw ellen, és élték túl.- felelte neki Máté.
- Nézd, az ember tanulmányozta a kultúránkat.- mondta kicsit gúnyosan Wayklar. Az egyik most jött krogen eléjük ment, míg a többi fedezékbe vonult, ami Máténak rögtön szemet szúrt.
- Üdvözöllek titeket! Nagy öröm volt látni, ahogy megfutamítottátok a Tresher Mawt, és így megengedjük, hogy a Weyrlock klánba belépjetek!- mondta nekik a krogen parancsnok.
- Kösz, de mi maradunk az Urdnot klánnál.- válaszolta Máté.
- Senki se szólt hozzád ember!- morogta rá a parancsnok úgy, hogy az ember szót sértésnek hangzott.
- Ő velünk van.- sziszegte rá Wayklar - És mi sem kérünk a klánodból!- vágta rá határozottan.
- Lehet nem tűnt fel nektek, de ez nem kérés volt. Vagy beléptek, vagy itt haltok meg mindannyian.- felelte komoly hangon, miközben hátra biccentett az egyik krogenjére, aki egy rakétavetővel célzott rájuk.
- Nos, akkor beléptek ti ketten?- kérdezte baljósan a két krogentől.
- Kettőnket?- kérdezte Krag.
- Igen. A mi klánunkba nem kell ember!- jelentette ki.
- De akkor mi lesz az emberrel?- kérdezte egy kis szünet után Wayklar.
- Van számára egy hely nálunk, ahol sokat segíthet nekünk.- mondta egy kis szórakozottsággal a hangjában - Nos, akkor gyertek velünk.- mondta.
- Lehengerlő ajánlat.- mondta Máté a krogen elé lépve.- De nem kérünk belőle.- válaszolta, majd lefejelte. Ez bár jobban fájt Máténak fizikailag, mint az ellenfelének, de ezáltal megalázta. Hátra is lépett Máté két lépést, mire megtalálta újra az egyensúlyát.
- Ez kicsit erős volt.- mondta Máté, ahogy a két krogen társa megfogta, nehogy elessen.
- Hogy merészelted?!- idegeskedett a krogen vezér - Öljétek meg őket!- kiabálta a csapatának és oldalra ment, hogy szabad útjuk legyen. Egymásra néztek hárman, majd hátra rohantak egy kidőlt oszlophoz és mögé bújtak fedezékbe, miközben egy rakéta épp eltalálta a fedezéküket.
- Merész vagy ember!- mondta neki Waylorck, ahogy a krogenek tüzelni kezdtek rájuk - Ez tetszik.- tette hozzá, majd viszonozni kezdte a tüzet az ellenségre.
- Túl erőbe vannak!- kiáltotta Krag a nagy tűzharc közepette. Két krogen jobb oldalról közelítették meg hármójukat. Ezen az oldalon Krag volt, aki észre vette a taktikájukat. Feltérdelt és gépfegyverével megsorozta a jobb oldalit. Mivel már csak pár lépésnyire voltak tőle, ezért a kinetikus pajzsuk nem volt képes megvédeni a golyóktól. A baloldali viszont rögtön viszonozta a tüzet a shotgunjával. Első lövése mellkason találta Kragot, a következő pedig fején hatolt át. Máté szeme sarkából meglátta, ahogy Krag a hátára zuhan, ezért gyorsan felállt és kettőt lőtt a saját shotgunjával
a tettesre. Első lövedék feltörte a kinetikus pajzsát, mivel még épp olyan közel volt, hogy a kinetikus pajzs ne legyen hatásos. A következő pedig a krogen lábait találta el, majd az aknavetőjével, ami a shotgunra volt szerelve, fejbe lőtte, amitől hátra csapódott az ellenfele. Ebben a pillanatban másik két krogen elölről támadt és mind ketten rálőttek Mátéra a sörétesükkel, ami arcon találta őt. Szerencséjére távol voltak még, de még így is pár sörét átszakította a kinetikus pajzsát és az arcába hatolt, és a nagy erőtől hátára esett és a fegyverét is elejtette. Pillantása az eddigi fedezékük felé vetődött, és meglátta, ahogy Wayklar erőt gyűjt. Most esett le neki, hogy egy biotik a társa, ami ritka a krogenek között. A két krogen megjelent a fedezék fölött, de mielőtt kivégezték volna Mátét, Wayklar felpattant és egy óriási erejű lökéshullámot képzett, amitől a két krogen elrepült, mintha csak két rongybabát lőtt volna el. Neki csapódtak egy még félig álló oszlopba, amit átütöttek és rájuk esett az így instabillá vált oszlop. A fedezéknek támaszkodott Wayklar és lihegett. Úgy tűnik kifárasztotta ez a támadás. A másodperc töredék részében, pedig egy rakétavető találta el a fáradt krogent amitől hátra csapódott. Mátéban felgyülemlett a harag, felnyomta magát amilyen gyorsan csak tudta, a shotgunját kézbe vette, átugrotta a fedezékét és lőni kezdte a rakétavetővel felszerelt krogent. Minden lövésével egyre közelebb ment a krogenhez, első kettő még a kinetikus pajzsát törte fel, a másik három pedig már áthatolt a bőrén és a földre esett. Felé állt és végül az utolsó golyójával fejbe lőtte a krogent, amivel megbizonyosodott róla, hogy halott. Ahogy meghúzta a ravaszt, oldalról egy nagyobb erejű lökést érzett. A Weyrlock parancsnok támadt neki és hatalmas erejével felborította Mátét. Átesett egy kidőlt oszlopon és egy szabálytalan hátra bukfencet is végre hajtott az óriási lendület miatt. Fájt mindene már, két bordája is belerepedett ebbe az ütésbe. A Weyrlock vezér a túloldalon maradt neki dőlve az oszlopnak egy elégedett mosollyal.
- Tartottatok volna velünk.- mondta, ahogy előhúzta a shotgunját és Mátéra fogta.
- Engem így is,úgy is megöltetek volna.- felelte fogcsikorgatva Máté.
- Igaz.- felelte, és meghúzta a ravaszt, de a másodperc töredékében egy krogen hátulról neki ment, így Máté feje felett csapódtak a lövedékek. Weylorck fordulásból elütötte a támadóját, aki mint kiderült, a sebesült Waykar volt. Máté oldalra fordult, és meglátott egy sörétest, amit az egyik halott krogené lehetett. Érte mászott, közben hallotta, ahogy a két krogen verekszik, a mély hangjuk néha-néha megcsapta a fülét. Megfogta a fegyvert, feltérdelt, és ekkor belé hasított a fájdalom a bordáinál. A fogait összeszorította, majd felállt, ami újra még jobban szúrta.
- Bazzeg!- kiáltotta, ahogy előre tett néhány lépést. Ahogy egy álló oszlop mellé ért, látta, ahogy Wayklart épp veri az ellenséges krogen vezér pár méterre tőle a földön. Ráfogta a fegyvert, majd a hátába lőtt és kicsapódott a vére a krogennek belőle és holtan ráesett Wayklarra.
- Aztán elájultam.- fejezte be Máté.
- És mi történt utána?- érdeklődtem.
- Az Urdnot klán gyengélkedőjében ébredtem fel. A doktor elmesélte, hogy Wayklar hozott ki, de sajnos Krag meghalt.- válaszolta.
- Krogen doktor? Ilyen is van?- értetlenkedtem.
- Ja hát, mondta hogy elég ritka, de nekik is kell ugye. De higéniája elég pocsék volt. Egy krogen felszáradt vére díszítette a faágyat. Odahaza a Földön nálunk a kórházak 5 csillagosak ehhez képest, pedig mi is csak egy kisvárosból jöttünk.- mondta.
- Szóval voltak nálad is sorsdöntő pillanatok- jegyeztem meg és megittam a poharamból az utolsó korty brandymet, majd pár alak mögöttem megjelent a lépcsőn és hozzánk vették az irányt.
|
