Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
You and I 1.
"Ezt nem hiszem el! mennyit késik még ez a nő?!" - dűhöngtem magamban miközben Julia Volkovát, a híres énekesnőt vártam egy kávézóban, ahol interjút kellett csinálnom vele. Elvileg már egy órája itt kéne lennie... oké, elismerem, hogy elég nagy sztár, de ettől még nem kéne, hogy ezt is megengedje magának. Sóhajtottam egyet majdismét ránétem az órámra. Két perc telt el mióta egutóbb megnéztem. Nem tehetek róla, türelmetlen vagyok.
Abban a pillanatban végre betoppant Julia. Rögtön felálltam és kezet nyújtottam felé:
- Üdvözlöm, én Lena Ka... - akartam bemutatkozni, de ő durván félbe szakított.
- Oké csak kezdjük már el. - a szám is tátva maradt, annyira meglepődtem az udvariatlanságán. "Ez most komoly?!" Ezt nem fogom bírni. Utálom az udvariatlan embereket... De mindegy mit akarok én, meg kell csinálnom ezt az interjút... Miközben feltettem a kérdéseimet, ő nem zavartatta magát, cigizett, SMS-t írt meg még mit tudom én mit csinált, a lényeg, hogy nem igazán érdekelte az interjú... ez elég egyértelmű volt.
- Elnézést, de figyel rám? - kérdeztem tőle, és ekkor rám nézett. De nem a szemembe, hanem kicsit lejjebb. Már korábban is hallottam pletykákat arról, hogy a saját neméhez vonzódik, de én nem hittem el. Most azonban nagyon zavarba hozott, amiért ilyen feltűnően megbámult.
- Persze, hogy figyelek rád, csak nyugi - széles mosolyra húzódott a szája, és visszatért a telefonja nyomkodásához, engem pedig ismét figyelme kívül hagyott. A kérdésekre 1-2 szavas válaszokat adott vagy csak bólogatott. Mivel kezdő riporter voltam, nem igazán tudtam kezelni a helyzetet. "Miért csinálja ezt? Nagyon jól szórakozik?" Csak ez járt a fejemben... hogy szórakozik velem. Sok interjút elolvastam róla, valamint a TV műsorokban is láttam már. Sehol sem visekedett így. Vagy csak én voltam túl béna. Ezekkel a válaszokkal minden esetre nem sokat tudtam kezdeni, azt gondoltam, együtt működőbb lesz és legalább mondatokban válaszol.
- Rendben. Minden kérdést feltettem, azt hiszem, végeztünk.
- Meg vagy elégedve? - nézett rám komoly tekintettel. Először nézett a szemembe.
- Hát...
- Van egy ajánlatom: most feljössz a lakásomra, teljesíted pár kérésemet, én pedig normálisan válaszolni fogok mindenre - közelebb hajolt hozzá, én pedig nem tudtam mit felelni. "Ezt komolyan gondolja? Szóval tényleg direkt csinálta... Ezt az aljas kis..." Szükségem volt az interjúra, de ebbe nem mentem bele. Nem volt hozzá gusztusom.
- Minek néz engem?
Erre felállt, feltette a napszemüvegét és pénzt rakott az asztalra.
- Oké, ha nem, hát nem. Fizetem a kávédat.
Ezzel el is ment. Nagyon meglepődtem, egyáltalán nem erre számítottam. Mire volt ez jó? Fizettem Julia pénzével (ha már oda adta, miért ne fizetnék vele?) és elhagytam a kávézót. Haza mentem és azon gondolkoztam, hogyan adom ezt be a főnöknek. Egy tök jó interjút várna el tőlem, én pedig csalódást okozok... Király. Otthon megint elolvastam, amit írtam. Nem volt hosszú. A kérdéseim, plusz igen-igen-nem-néha-aha... Sóhajtottam egy nagyot majd hanyatt dőltem az ágyon. "Ezt nem hiszem el, csak én lehetek ekkora balek!" Még mindig nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom. Nem volt képem ezzel a szarral beállítani a főnökhöz... "Ezt jól elbasztam." - mondtam magamban, mert tényleg elbasztam... Mégis mit kellett volna csinálnom? Elfogadnom Julia ajánlatát? Semmi képpen. Azt soha. Ilyen mélyre azért nem süllyedhetek. Be kell vinnem az interjút. De ma már semmiképp. Inkább alszok rá egyet, hátha reggel valami csoda folytán eszembe jut egy értelmes ötlet... Jó, ezt még én sem hittem el naiv csaj létemre, de reménykedni azért lehet.
Hirtelen valami szőröset éreztem éreztem a vádlimnál. Megijedtem, ugrottam egyet, ezzel a hirtelen mozdulattal cicámra is a frászt hoztam. Elfutott egy másik szobába, én meg utána.
- Sora! Cicám, hol vagy? - kiabáltam, mikor megláttam az ágyon feküdni. Leültem, ölbe vettem és simogatni kezdtem. - Szurkolj holnap, hogy ne rúgjanak ki!
*
Másnap reggel nyűgösen ébredtem. Még a szokásos reggeli két bögre kávé sem segített. gyorsan felöltözködtem, kicsit kisminkeltem magam, a hajam egyszerű lófarokba fogtam és elindultam dolgozni. nem igazán akartam a főnöknek megmutatni az interjút, de muszály volt. Mégis mit csináltam volna?
- Lena... ez mi?
- Ez egy interjú Julia Volkovával.
- DE MÉGIS MILYEN ITERJÚ?! HOGY VOLTÁL KÉPES ÍGY ELRONTANI?!!
- Sajnálom - mondtam neki lehajtott fejjel. Számítottam rá, hogy kiabálni fog, szóval fel voltam készülve.
- MIÉRT NEM VOLTÁT EGYÉRTELMŰBB, HOGY NORMÁLISAN VÁLASZOLNI TUDJON?? - "én nem voltam egyértelmű??"
- Sajnálom - ismételtem magam, mivel semmi mást nem tudtam mondani.
- Felhívott Julia menedzsere. Beszámolt róla, mennyire udvariatlan voltál. - erre leesett az állam.
- TESSÉK??
- De hajlandóak mégegy esélyt adni neked, szóval ma megint találkozol vele és csinálsz egy normális interjút, külömben kirúglak. Elmehetsz. - nem hittem a fülemnek. Még hogy én udvariatlan? Ez már tényleg sok. És miért akarná velem az interjút? Ebben nincs semmi logika. Elsőre is válaszolhatott volna ahogy általában szokta.
|
