Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Ha bennem vagy...
Ha bennem vagy, velem vagy...
(vagy fordítva? Ki tudja?)
Vér zubog újra kihűlt ereimben,
Szunnyadó szívem új életre kél:
Csattogó szárnyam magasba emel már,
S képzelet szárnyával repít az szél.
Látom alattam az elsuhanó tájat,
Út erek hálózzák ébredő testét,
Fekete szántók és riadó tájak
Idézik fel a tegnapi szép estét.
Együtt repültük körbe a Földet,
Szemünket behunyva és egymást ölelve,
Bejárva zegzugot, hegyet és a völgyet,
S lelkünkben e világ összes szerelme.
S egymást ölelve a magasba szárnyalt
Szárnynélküli lelkünk oly messzire jutott:
Megnéztünk közelről éjszakát s nappalt,
Napot, Holdat, s az Esthajnal Csillagot.
|
