Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
A fémszínű és a sárkánykáromló
Mosolyogva tekinteteire szegezi minden figyelmét, vizsgálja, ahogy pupillái a pislantások közepette össze- illetve kitágulnak. Végigtekint aranyos szempilláin, le orcáján át megrebbenthetetlen ajkára.
- Te sem lehetsz egész életedben merev vasrúd. Rideg és szürke... Hiába minden hájjal megkent szépség, te is csak egy hétköznapi ember maradsz, a hideg belsőd ellenére is. Hasztalanul a szende ábrázat, nem leszel semmi más, csak egy fém... szürke árnyalatú, és jéghideg.
Mellkasa megtellik levegővel, rekeszizma megfeszül. Lehellete lassan kiáramlik a puha húsos szájból.
- Részedről szólnék: magad nevében nyilatkozz magatartásodról. Nem arra szeretnék tapintani, hogy te sem lehetsz tökéletes, megsúgom; abba vetett hited, hogy legyőzhetsz bármit, ha sárkány elé állítanak, nem főhedsz meg "páncélod szegletei közt" s mindezek után úgy állsz a szituációhoz... "Igenis, engem kell tisztelni, mert megöltem egy ártatlan lényt!" neked nem lenne bűntudatod? Nem gondoltál abba bele, hogy a teremtésnek van szíve, lelke, esze és tud gondolkodni... ami azt illeti, hogy okosabb is lehetne nálad? Páncélzat... ezer láncszem egybeolvad, arcodra tapadva a forró fém s tőle nem szabadulsz hacsak külsői esztétikumod világát és sármod nem mered félteni. - kárörvendően elvigyorodott.
Arcizmai megfeszülvén folytatta hallk kuncogásban a leány...
|
