Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Hallstatti szép napok
A Zsoldos-házaspár útinaplója, avagy tudjátok meg, mit tettünk tavaly nyáron! :-) 2004. 08.1-7.
Augusztus 1, vasárnap. Autózás: rengeteg. Eső miatt dühöngés: temérdek. Hallstatt szépsége: leírhatatlan.
Végre itt a várva várt nyaralás: irány a gyopáros Ausztria!Nem sokkal reggel 7 után indulnak a szabadság vándorai.Shalom,akarom mondani, Hegyeshalom!A határt viszonylag hamar,kb.20 perc várakozás után átlépjük.Az autópályán hatalmas méretű felhőszakadás fogad.Közben süt a nap. Node!Üdvüng uram csépeli az asszonyt?!Némi térképnézegetés után igen jó időt futva,délután 4 körül érünk Hallstattba.Itt még ragyog a napsütés.Egy csepp nehézség,hogy sorompó van a falu határában,és szereznünk kellene kártyát, amivel a sorompót felnyithatjuk.Kiderül, hogy éppen ma gyerekfesztivál van, ezért legalább este 6-ig lezárva az út az autók elől.Semmi vész.Nekiindulunk gyalog megkeresni a Seestrasse 113-at,ahol leendő lakhelyünk,a Pension Hallberg áll. Útközben nemcsak a megadott címet keressük,a látványban is gyönyörködünk. Tény, hogy Hallstattnál, a Salzkammergut eme gyöngyszeménél festeni is nehezen lehetne szebbet! A Dachstein hegy ormai között elterülő Hallsattersee,és az egymás hegyén-hátán épült muskátlis házak(amelyek egyáltalán nem keltik zsúfoltság benyomását,sokkal inkább hasonlítanak egy mesefilm díszletére) mindenesetre valósággal üvöltenek egy festő ecsete után! A tó körül színes lámpafüzér, és falra futtatott gyümölcsfák! Menet közben egy nagy sárkány kanyarog velünk szembe: valaki Süsünek álcázta magát, mögötte vagy 100 gyerek alkotja a sárkány farkát! Végre megvan a Pension Hallberg.Az e-mail instrukcióit követve bemegyünk a földszinten lévő régiségboltba(valamennyi eredeti, a tóból kibúvárolt régiség!).Első találkozás aranyos,fehér szakállú házigazdánkkal,Herr Eckbert Winkelmannal.Nyelvi nehézség nincs,remekül beszél angolul, mint az már a mailekből is kiderült.Lebonyolítjuk a bejelentkezést,a szobánk már türelmetlenül vár ránk.Közben nyafogok a sorompókártya miatt. Eckbert bácsi hallatlanul kedvesen nekünk adja az övét.Maradhat nálunk, csak hazamenetelkor kell visszaszolgáltatni.A szobánk a 2. emeleten van,kicsi,de nagyon édes:tiszta rusztikus romantika,lóca, régi tükör,a tetőtér miatt érdekesen lefelé tartó mennyezet. És az ablak a tóra néz!A szelíd szépség is lehet megrázó...Amíg fel nem oldják a kocsitilalmat, lógunk a faluban. A falu határában kimerült sóbányász bácsi szobra, szörnyen görnyed! Nem sokkal mellettünk evangélikus templom,a hegyen fentebb katolikus plébániatemplom.Itt található a Csontház, de erről majd később. Bemegyünk a Sport 2000 nevű szuvenírboltba,és ott is ragadunk, mert lezúdul egy irdatlan eső.Megakad a szemem egy Erzsébet királynéról szóló, magyar kiadású könyvön:uccu,kell nekem!Nincs is több példány belőle! Még veszek egy Salzburg,Sound of Music feliratú pólót. Közben vége a Kinderfestnek, mehetünk a kocsiért. Az eső zuhog. Öklömet rázva káromkodok a mexikói esőistenre,kérdezem, hólyaghurutja van-e. Azért is sétálunk, ernyővel! Aztán eláll az eső, a meseszép főtéren ragtimekoncertet hallgatunk.Itt van egy Szentháromság-szobor, és csodálatos "babaházak", az egyiken faragott gyopár,és encián! Nem lehet betelni vele.És aztán az első éjszaka itt,Hallstatt ege alatt!
Augusztus 2, hétfő. Sóbányalátogatás: hihihi! Csúszdázás: huhuhú! A fiúk a bányában vihognak!
Másnap reggel az első reggelünk Hallstatt ege alatt.És az első reggelink lent a földszinten, a régiségbolt mellett.Az első emeleten múzeum van,vitrinek mindenfelé,a tóból kifogott tárgyakkal és fogaikat félelmetesen meresztő,kifogott csukafejekkel!A reggeliző ugyancsak ódon-rusztikus, a reggeli svédasztalos,minden földi jóval és az itt elmaradhatatlan császárzsemlével. Az Angyalom mindennap angol teát iszik, én gyümölcsöset. Első kirándulásunk: a Salzwelten, azaz a híres helyi sóbánya.Hm.Méltó helyre kerültem én, a sóimádó! Házigazdánk elmagyarázza,hogy kell odamenni.Nosza, Glück auf! A hegy oldalán egy sikló működik, ezzel megyünk fel.Még azután kb. 15 perc a sóbánya. A ruhatárban mindenki kap egy iszonyatos bordó védőöltözetet,XXXL-est,hogy minden ruha alatta maradhasson.A látvány kegyetlen! Mi vagyunk Sótehénke, meg a Széttörte!Fényképezünk, és mindenki riheg,hogy a másik hogy néz ki.Angyalom szerint mindjárt mindekineknek a kezébe nyomnak egy csákányt, aztán munkára, nem lazsálunk! Indul a menet a bányába. Az első egy kiállítóterem a bánya makettjével. Sótermékek: ipari só,étkezési só,állatoknak való nyalósó. Nyalóságsó!Showtime! Só,ami só,bő a választék! Aztán kimegyünk a szabadba a Christina-alagúthoz.Az új várományosok bámulnak minket.Kár,hogy nem voltunk összeláncolva, és nem nyöszörögtünk!Akiről az alagutat elnevezték,az volt Mária Terézia anyja.(M.T,-t sajnos utálom.) Bemegyünk,a sóbánya elég alacsony.Eljött az én időm! Botorkálunk különféle vágatokban,egy hosszú tárnában.Megérkezünk az első csúszdához.Mi ketten együtt csúszunk le.Odalent folytatjuk az utat!
|
