Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2010-08-17
Minden szó,ami fáj, az csak egy halvány látomás
Mely szertefoszlik a legszebb álmodnál
Mert az álom, mi csak a tied, hol szabadon szárnyalhatsz
Mert igazán csak ott érezheted magad teljesen szabadnak
Hol megszűnik a valóság, de elkezdessz újra élni
Egy világ, hol nem kell többé semmitől se félni
És csak a tied, ezt senki sem veheti el tőled
Egy álom, hol a gonosz sohasem győzhet
De egyszer az álmunktól is el kell búcsúzni
És csöndben várni, mikor tudunk visszajutni
Vissza visz-e az álom hajó, vagy maradunk-e földön
Mi testünknek csak egy kín, lelkünknek meg egy börtön
Ámbár a barátok segítenek, de bánatodat ők se érthetik
Az élet lehet nagyon szép, de néha helytelen útra kényszerít
Miről nem hiszed, hogy megtennéd, később talán megteszed
Mert minden egyes halandó küzd, hogy holnap is élhessen
Sokan mondják, ez az élet rendje, de mért kell ahhoz vergődni
Mond mért kell a nálunk gyengébbek lelkét viccből össze törni?
Talán saját ember társaink kergetnek minket bele az álmunkba
Pár év múlva meg te nézel, vajon miért van magába fordulva?
Amit magadnak nem kívánsz, azt másnak se kívánd
Mert ahogy neki is van, úgy neked is van hibád
Vedd észre magad, te se vagy több másnál
Max rosszabb, mintha más sírját ásnád
(ez a vers asszem mintázza azt,amit én látok magamba/másokba)
|
