Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-02-17
Én irok nektek pár szép cikket!:
"Az ember nem akkor hal meg mikor örökre lehunnya szemét,
Hanem mikor elvesztii élete értelmét!"
"A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett..."
"Nem az a fájdalom, zokogva sírni, hanem a zokogó fájdalmat mosolyba fojtani.\\\\\\\"
"Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK."
A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem."
"Szerelmesnek lenni, a világon a legjobb dolog ilyenkor a világ megáll, a föld sem forog, Te csak ülsz a szobádban, s álmodozol, Vajon mit csinálhat, Talán éppen rád gondol? Igen, talán épp az asztalnál könyököl... De nem...mert nálad már a telefon csörömpöl.. Nah vajon ki lehet az? S te már szaladsz is érte... De sajnos csak az osztálytársad a házit kérte!! Te már kiabálsz, s az asztalt vered, De ekkor valaki megfogja a kezed, Igen!! Ő az...már rég itt toporog! Hát nem megmondtam, szerelmesnek lenni jó dolog? Unalmasak az éjjelek, a nappalok... ha nem vagyok veled úgy érzem meghalok! Hiányoznak a csókjaid, az érintésed, amit örökké a szívembe vések! Szeretni foglak, míg világ a világ, Kicsi szívem téged örökké kíván! SZERETLEK!"
|
