Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. augusztus 27.
Ez Kurt búcsúlevele ...
Boddah*-nak
Egy tapasztalt mamlasztól, aki inkább lenne egy gyenge, gyerekes panaszgép. /valószínűleg arra utal hogy nem képes elmondani senkinek gondjait/ Ez a szöveg elég érthető kell hogy legyen. Már az első fellépéseink óta, mondhatjuk, az erkölcsök függetlenebbek lettek, és a közösségetek szeretete igazinak bizonyult. Túl sok ideje nem érzem a régi izgatottságot zenehallgatás, és zeneírás közben. Bűnösnek érzem magam ezek miatt. Mint például, mikor kimegyek a színpadra, és kialszanak a lámpák, nem hat rám úgy, mint Freddy Mercury-ra, aki /úgy tűnt(?)/ szerette a közönséget, és élvezte a közönség szeretetét. Amit én nagyon csodálok és irgyelek. Az a helyzet, hogy nem tudnálak becsapni benneteket. Senkit közületek. Egyszerűen nem lenne tisztességes se nekem se nektek. Azt hiszem a legrosszabb amit tehetnék, hogy /átvágom az embereket azzal hogy/ azt színlelem, hogy 100%-ig boldog vagyok. Megpróbáltam mindent ami tőlem telik, hogy élvezzem, és még mindig próbálom. Istenem, hidd el, próbálom, de ez nem elég.
Csodálom, hogy sok emberre hatással voltunk, és szórakoztattuk őket. Bizonyára én is egy vagyok azok közül, akik csak akkor értékelik a dolgokat, mikor már végük. Túl érzékeny vagyok. Némileg érzéketlennek kell lennem, hogy visszanyerjem azt a lelkesedést, ami régen, gyerekkoromban jellemzett. Az utolsó három turnén sokkal jobban méltányoltam az embereket, akiket ismerek személyesen, és a rajongóinkat, de nem tudom magam túltenni az idegességen, a bűntudaton, és az együttérzésen amit érzek mindenki iránt. Mindegyikünkben van jó, és azt hiszem egyszerűen csak túlságosan szeretem az embereket. Túlságosan is, ezért érzem magam rohadt szomorúnak. Van egy istennő feleségem, aki tele van ambíciókkal és egy lányom, aki túlságosan emlékeztet arra ami voltam.
Tele szeretettel és életörömmel, mindenkit megcsókol akivel találkozik, mert mindenki jó, és nem bántják őt. És ez megrémít engem. Ki nem állhatom a gondolatot, hogy Francesből egy szánalmas, önpusztító, kiégett rocker válhat, mint belőlem. Jól tudom, és hálás vagyok, de hétéves korom óta szinte minden embert utálok. Csak azért, mert úgy tűnik az emberekkel könnyű kijönni, és átélni a helyzetüket. Átélni? Talán csak túlságosan szeretem az embereket és együttérzek velük. Köszönet az égő, émelygő gyomrom mélyéből a leveleitekért, és az aggodalmatokért az elmúlt években.
Eltűnt a szenvedély, emlékezzetek: "Jobb kiégni, mint elhalványulni." Béke, szeretet, empátia.
Kurt Cobain
Frances és Courtney, veletek maradok
Kérlek menj tovább Courtney
Francesnek,
az életének, ami boldogabb lesz nélkülem. Szeretlek. Szeretlek!
////////eredeti szöveg//////////
|
