A tetőpontra az jut, aki tudja minek örüljön,aki boldogságát nem tette másoktól függővé,aki nem nyugtalankodik, ki bízik önmagában...Hát tanulj meg örülni!

De ne hidd, hogy a reményeket a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől.

Ellenkezőleg.

Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon,s ha ott terem, tebenned lakik. Más vigasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel,csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra...

Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog.Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek,
elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán.

Neked másmilyen boldogságot kívánok:

olyat,amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd.

Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket,melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba.A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél.Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.

Szeretnéd tudni, honnan ered?

Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek,lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait
(nem a szerencsében bízol és várod), -akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak,s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...
"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz."Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe.Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!