Teremtek azzal, hogy kimondom.

Megannyi őskori nép "hitvallásának" tekinthető az alábbi mondat... Summérok, hettiták, kánaániták, akkádok, és még sorolhatóak hosszú sorokban ezek a bölcs népek.

Volt egy lény... Angyal volt csupán, a szavak őrzője... Nem volt veszélyes, hisz jólelkű volt, az emberek egyik legfőbb segítője, Isten mégis maga mellett óhajtotta tudni. Noriel volt a neve, bár megannyi más néven is ismert volt. Moor a summéroknál, Mora a hettitáknál, a kánaániták nem merték kimondani a nevét ennek a hatalmas erejű "istennek", az akkádok pedig Maachor néven ismerték.
Hasonló nevek egy személynek... És még egy apró hasonlóság: a feladat, és a története. Ez az "isten" akármelyik nép mitológiáját megnézzük. Teremtő Lény volt, de nem a Legfőbb. Ő az emberek teremtő erejében segédkezik csupán: és a jósok, látnokok mecénásaként is ismertté vált, a későbbi időkben.
A története pedig... Miután megjósolta a Legfőbb Istennek az emberi faj végét, elvonult elmélkedni. Hosszú évek során némán pihent egy magas hegyen, melyről azt tartották, közvetlen kapocs az istenek, és emberek között. Noriel évekig figyelte onnan az embereket. Hosszú évezredekre való jóslatai beteljesedtek sorra, s az emberek pedig elfelejtették ezt az isteni rangra emelkedett angyalt, a többivel együtt, s nem arra használták szavaikat, melyért megadták nekik azokat... Pusztítottak minden egyes szóval, minden apró hanggal, melyet kiadtak ajkukon.
Noriel ezen elborzadva inkább sajátkezűleg tépte ki hangszálait, s egy angyali hangszer, egy hárfa húrjával helyettesítette, alászállva az emberek közé.
Nostradamus néven leírta nekik is a jóslatait, s ott is maradt... Figyelve, és várva, mikor jön el az utolsó jóslata is...
Beszélni..? Értelemszerűen nem tud. Gondolati, érzési úton kommunikál, s ügyesen becsapja a halandókat: eltátogja a szavakat, azokat rögtön annak az elméjébe küldve, akivel "beszélget", de... Tekintve, hogy a civilizációtól elzárva él, lássuk be, ritka, mikor erre szüksége van.
Torkán mai napig látható a seb, mely nem gyógyult be, és soha nem is fog...
Egyetlen hang, melyet képes kiadni, az egy olyan magas hangszín, ami... nemes egyszerűséggel elszaggatja a dobhártyát, és túlnyomást okoz az agyban... Rakd össze.

Egy számára kedves helyen él: ezt hajdan "termékeny félholdként" nevezték, s magába foglalja a forró éghajlatú, mára terméketlen sivatagokat, de a virágzó oázisokat, vagy gyönyörű arab országokat. Az évezredek alatt "megszedte" magát annyira, hogy gazdagon élhessen, a sivatag közepén, egy oázisban, mindenkitől, de nem mindentől elszigetelve. A helyet, ahol él Édennek hívják... De létezéséről senki nem tud.
Gyakran múlatja az időt hosszú sétákkal. Rá nem hat se a nappali forróság, se éjjel a minuszok... Érzéketlen lett, mind a fizikai, mind lelki hatásokra, hála a gyarló embereknek...


(mielőtt valaki nagyon kötekedni akarna... nézz naplót.)