Lectori Salutem!

A nevem, és arcom elrejtésére jó okom van. Általában olyan témákat feszegetek, ami nem feltétlenül valók gyenge idegrendszerű embereknek. De ki lehet ez a megfoghatatlan dolog? Attól függ, hogy melyik nézőpontból látod a távolban tornyosuló alakot közeledni.
Van, akinek én vagyok a megmentő. Van akinek egyenrangú társa vagyok egy másik aspektusból. Van akinek komplementere vagyok. Vannak, akik szeretnek, tisztelnek. Vannak akik látják bennem az embert. Van akinek égi jel vagyok. Van akinek ómen. Van, aki szívesen látna holtan. Van aki koporsómon táncolna. Van akinek feláldozható vagyok, van aki semmibe sem néz. Van akinek befektetés volnék, használni akar, majd eldobna, ha újra kisajtolna belőlem egy komolyabb részt. Van, aki gyűlöl. Van, aki nem kegyelmezne nekem. Van, akinek nem kegyelmeznék. És bizony nekem is van, akit mélyen megvetek - ezáltal gyűlölök. De elsősorban ember vagyok, és nem áll tőlem semmi távol, ami emberi.
Ha kell, diplomata vagyok. Ha kell, harcos vagyok aki vad ordítással indul meg a csatába. Ha kell, én vagyok az utolsó védvonal. Ha kell, én vagyok a vezér. Ha kell, egy katonám vagyok. Ha kell, én vagyok a tanító. A mágus. A gyógyító. Ha kell, a sebek feltépője. Én vagyok a minden, és a végtelen semmi egyszerre. És... Ha úgy hozza a sors, emberek legrosszabb rémálmává válok.

Hosszú utamon, egyre nő a játéktáblára került, és onnan kikerült figurák száma - lám: Zöld-fekete-arany alakom még az út felét sem érte el: Halad rendíthetetlen léptekkel a végső mező felé...

Hogy ki vagyok én neked, kedves olvasó? Szólíts meg, haladj mellettem, és láss engem a szemeiddel! Ott minden elválik.

Sé onr sverdar sitja hvass!

Tisztelettel:
RalOFF Riverwoodból