"Az a rézcső, ami a vizet hozza, zöld rozsdás lesz egyszer
Az a kémcső, amiben por a szív, párás áttetsző rendszer,
Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer,
Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak turistatenger,
Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár,
Az a gép, ami a testem, kér, még energiát adjál,
Az a pénz, ami a hasznot hozza, semmi nem lesz egyszer,
Az a füst, ami megutaztat, több komponensű vegyszer,
Az a könyv, ami az igét mondja, emlékből van írva,
az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva,
Az a pont, amin elindultunk, az atomjaira van bontva,
Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva,
Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza,
Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka."