|
Eszti naplója
KoRpImAnÓ [112032 AL], gazdája Eszti
2011-11-25
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/112032
|
2011-11-25
Álmomban rámborult
a halál selyemingje
amint egy teremben álltak
minket körül.
Kínai katonák karddal
szemeztek
a falnak támaszkodva
s ezen felül
Mi nők, kik ott
a terem közepén
reneszánsz ruhában
épp valamit csináltunk
Nem értettük
mi ez az egész,
mi az, amiért
most itt állunk.
Mint valami régi
történelmi pillanat,
melyet álmomban
felidéztem...
Feladatunkat befejezve
fordultunk a főhöz,
a legfelsőbb úrhoz,
ki szólott eképpen:
"Ím megcsináltátok
mit az elébb kértem,
jutalmatok most jön
itt van: ez az érdem."
S egyszer csak mint ha
valami borzadály
kezében a pisztoly
előtör és töltve a tár.
A legnagyobb úr fegyverét
reám szegezte,
majd elsütve azt
gyomromba talál.
Szép ruhám véresen
köröttem körbe leng
s én földre zúgva
elterülök.
Majd egy hosszas csend..
mint a halál
a sötétben érzem,
hogy ez örök.
Úgy véltem, ez igaz
szememre nem jött
semmi kép
s én kimúlva csendesedek.
Ez a halál
meghaltam és
nem tudom, hogy
álom e ez vagy épp ébredek.
Majd ismét jő egy kép
s álmomban
páromat kérdezém, hogy
eme jeles esemény
Miként fénylett meg
történelmünk tükrében
S hogy évszám szerint
merre tehetém?
Illetve félálomban
elhatároztam,
hogy ennek utána
fogok járni.
Talán lehet majd
erre a gyilkosságra
értelmet s előzményt
találni.
Majd újra látom
lelki szemeim előtt
a tömegben a szép ruhás
nőt, ki én voltam.
S társai a tömegben
szaladnak
a Duna-parton
mint nyúl a bokorban.
És ismét... fegyverek
ropognak
s a nők a tömegben
elterülnek.
S már csak arra
emlékszem, álmaimból
hogy a nők - köztük én is-
deszkákon feküdnek
Mint mártírhalált halt
hős asszonyok
kikért a nép könnye
záporban csorog.
A nők a Duna partján
feküsznek némán
s ruhájuk fodra
ezernyi rózsát fog.
Egy férfialak a
deszkákat megemeli,
s az asszonyok a Duna
habjaival vegyülnek.
Hamvas arcuk s szép
ruhájuk a mélybe vész,
s a hullámok közt
lassan elmerülnek.
|
Problémás tartalom jelzése
|
