Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/205095
|
2010-06-08
A Végtelen szárnyai (részlet 2.)
Szilvi felpillantott, a következő másodpercen pedig halk reccsenéssel szilánkokra tört a ceruza hegye, mintha a sárkány állkapcsa csapódott volna rá. Ez persze lehetetlen volt, a lány nyilván túl erősen nyomta a papírra a puha grafitot.
- Miért kell neked állandóan firkálni? – kérdezte ingerülten a lányt.
- Mert jól esik – válaszolt az, majd felkelt, és a többiekkel együtt nevetve elsétált.
Máté megnézte a képet. A nyomdafestéket nem tűrő szövegben a sárkány a neki szánt szűz felől érdeklődött. A fiú dühösen bevágta a táskájába a füzetet, és behúzta a táskán a zipzárt. Ránézett a faliújságra tűzött órarendre. Még egy irodalomóra volt hátra, aztán aznapra véget ért a szenvedés. Úgy döntött, hogy nem várja ki azt az egy órát. Összeszedte mindenét, és kiment a teremből. A magyartanáron kívül senkinek nem tűnt fel, hogy hiányzik.
Hazáig rohant, berontott a házba, és egyenest a szobájába ment. Becsapta az ajtót, és végignézett a ráragasztott képeken. Majdnem mindegyiken radírnyom látszott: osztálytársai firkálásának nyomai. Máté képtelen volt megérteni, miért tették mindig tönkre a munkáját. Mivel ártott ő nekik? Bármit csinált, minden csak rossz lehetett, mindent el kellett pusztítaniuk.
Elővette legújabb alkotását, leradírozta Szilvi „kiegészítését”, kitépte a lapot a füzetből, és a félkész képet felragasztotta az ajtóra a többi közé. Nézte egy ideig, majd kiment a konyhába, hogy ebédeljen. Betette az előző napról maradt levest a mikróba, aztán visszavágtatott a szobájába. Ismét nézte, méregette néhány percig, majd lekapta, az asztalra csapta, szinte ráesett a székére, és lázasan rajzolni kezdett. A mozdulatai durvák voltak, a vonalak túl erősek, szaggatottak lettek, nyoma sem volt már az aprólékos vonásoknak, a gyönyörű kidolgozásnak és a térbeliségnek. Az elnagyolt, vázlatszerű testen furcsán hatott az életszerű nyak és fej.
Mikor végzett, feltépte a szekrény ajtaját, és az egyik polcról nagy cipős dobozt vett ki. A dobozban zacskóba csomagolt gyurma volt. Máté egyetlen mozdulattal a földre söpörte az asztalon lévő papírokat, ceruzákat, tollakat és néhány tankönyvet, és feltette az asztalra a mellette álló fatáblát. Arra borította a gyurmát, amit kisebb darabokra tört és a kezében melengetve gyúrogatni, puhítani kezdte. Az ebédről teljesen megfeledkezett.
Mikor az anyag elég puhává vált, a földre dobott képet nézve, elgondolkodva egy nagy kupaccá dolgozta össze. a hatalmas golyót megnyújtotta, letört belőle egy jókora darabot, és félretette. A maradékot újra gömbbé alakította, aztán hat nyúlványt alakított ki rajta. A lábakat a megfelelő helyzetbe hajlította, majd a farkat megnyújtotta és elvékonyította, majd az egészet letette a tábla közepére. Egy hegyesre faragott hurkapáca és egy éles kés segítségével kifaragta a tömegből az ujjakat és a karmokat, ha hajlatokat és a sárkány bőrének gyűrődéseit, majd gyorsan finomított a fején és a nyakán. Mikor ezzel végzett, meghajlította a még meleg, könnyen formálódó testet: a sárkánykezdemény alvó pózba gömbölyödött, fejét a hátsó lábához dugta, farkát pedig maga köré tekerte.
A fiú elővett még egy hosszú hurkapálcát, és félbe törte. A sárkány lapockájába döfte őket, majd a félretett gyurmát is kettéválasztotta, és az elsőt háromszöggé formázta. A szobrocska hátához próbálta, és elég nagynak ítélte. Az egyik oldalából kitépett egy kis darabkát, elvékonyodó rúddá formázta, kihúzta a sárkányból az egyik hurkapálcát, és a rúd köré gyúrta. Ehhez dolgozta hozzá a háromszöget. A szárny nem volt elég vastag ahhoz, hogy ebből a képlékeny anyagból elbírja a saját súlyát, ezért Máté egy újabb hurkapálca feldarabolásával merevítőket készített hozzá, és az háromszögbe dolgozta. A szárny külső oldalát még egy kis gyurmával erősítette meg, hogy a pálcák ne csúszhassanak szét. Óvatosan felemelte és a helyére igazította a szárnyat. Csak megnézte, hogy jól mutat-e majd levette és lefektette a lapra – ha kihűl és kiszárad kicsit, nem lesz már olyan képlékeny, és biztonságosabban dolgozhat vele. A második szárny már gyorsabban ment, habár nehéz volt ugyanolyat csinálni, mint az első volt...
.......................................................................by V.P.
|
