Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az a bizonyos nap
RÉGI ÉNEM
Az a bizonyos nap
Azon a napon én kint voltam a ház előtt. Gyógyfüveket kerestem az egyik kísérletemhez, amikor hirtelen elsötétült minden. A sötétség úgy futott végig a földön mintha nem is levegő, hanem víz lenne. Miközben elért engem hirtelen azt hittem, megvakultam. A sötétséget szinte vágni lehetett. Hallottam, ahogy ijedt emberek kiáltoznak, keresve családtagjaikat. Aztán én is meghallottam anyám hangját, ahogy rémülten közeledik a ház felé. Hallottam, ahogy nekiszalad a falnak, és nagy puffanással esik a talajra.
-Anya!
Megpróbáltam megjegyezni azt a helyet, ahonnan anyám hangját hallottam és valahogy odataláltam. Végigtapogattam, hogy megnézzem nem történt e semmi baja.
-Jól vagyok.
Felkelt a földről. Szinte éreztem a feszültséget a levegőben. Az egyik ember Ezt kiáltotta:
-Tűz van, tűz van.
Azon gondolkoztam, hogy ez nem lehetséges. -Ha tűz lenne azt biztosan, látnánk.- De nem láttunk semmit, csak előttünk terülő mely sötétséget. Aztán éreztem, hogy valami forró van a levegőben, aztán fa ropogását hallottam, végül megütötte az orromat, azaz égett szag. –Tényleg tűz van. De, hogyhogy nem látom?- Eszembe jutott az a könyv, amit a bolygók haláláról olvastam: Mikor a bolygók meghalnak, vagy rögtön felrobbannak, vagy elkezdenek zsugorodni, végül, ha egy bolygó pár kilométerre zsugorodik össze fekete lyukká alakul át, ami beszív mindent, ami az útjába kerül. Ijedten emeltem a fejemet oda, ahol arra gondoltam, ott van anyu feje:
-Mi történt?
-Nem tudom Mimóza. Nem tudom.
Ekkor a házunkban megszólalt a rádió:
„Figyelem ember! Fontos közérdekű közlemény! A föld elsötétült, egy félresikerült kísérlet miatt. A föld hamarosan lakhatatlan lesz. Úgy tűnik vissza, kell szállnunk a mindenki által jól ismert Pótföldre. Zaiho Shino-t hallották a hírekben.”
A rádió elhallgatott. Anyu megszorította a karomat és átölelt. Teste remegett a sírástól.
-Ne sírj, Anyu –próbáltam vigasztalni. És megkérdeztem tőle.- Mi az a Pótföld?
-A Pótföld –kezdte-, azaz a gép amely…–akadozva mondta. Félt elmondani mi az. –Mimóza. Ígérd meg anyunak, hogy felszállsz a gépre. Menny a többi ember után. Én nem megyek vissza rá.
-De mi az? -makacskodtam.
-13 évvel ez előtt avval jöttünk a földre. Én ott születtem. De a föld az otthonom. Nem hagyom itt. Még egyszer nem.
Tanultam történelmet. Tudtam, hogy miről beszél.
-Gyere te is anyu –kérleltem.
-Eredj –lökött el magától, és hangosan zokogni kezdett.- Menjél már.
Akkor hallottam a hangját utoljára. A Pótföldön már volt világítás. Utána néztem annak az anyagnak, ami kiömlött a földre. Ott volt írva, hogy csak úgy lehet eltűntetni, hogy tiszta fényt viszünk a sötétjébe. Akkor megfogadtam, hogy bármi áron, de megkeresem a tiszta fény, és addig nem nyugszom, míg meg nem találom. Ha másért, nem legalább az anyámért. Csak el ne késsek.
|
