|
Eszter naplója
Cédrus [320218 AL], gazdája Eszter
Mikor gyilkos lett belőlem
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320218
|
Mikor gyilkos lett belőlem
RÉGI ÉNEM (újabb)
Kezdjük avval, hogy azok az emberek akik „Madráknak” nevezik magukat, megölték a szüleimet. Akkor még csak 10 éves voltam. Engem elengedtek az erdőbe avval a tudattal, hogy ott úgy is meghalok. De nem így történt. Találtam az erdőben egy jó nagy tisztást. Házakkal, amibe leprás emberek vonultak vissza a külvilágtól. Ők magukhoz vettek, avval a feltétellel, hogy majd munkát keresek, és a pénzt megosztom velük. Úgy bántak velem, mint egy rabszolgával. Ha rosszul viselkedtem láncra vertek. Egy idő után teljes szívemből gyűlölni kezdtem őket. Mint ahogy a Madrákat is. Egyszer a tisztás szélén találtam egy jó nagy kardot, amiről legendákban már hallottam.
„A kard mely markolatát
Az égnek meresztve áll
A tisztás szélén és
Beteljesíti használójának bosszúját.”
A kard nagyon nehéznek tűnt. Megragadtam a díszes, ezüst markolatánál és a kard leheletkönnyűséggel hullott a kezembe. Nem volt nehéz. Sőt, kifejezetten könnyű volt. Tudtam, hogy mit akarok vele tenni. Bementem a kunyhóba, ahol a leprások éppen enni készültek, és hatalmas vérfürdőt rendeztem odabenn. A kardom és ruhám tiszta vér lett. De nem bántott a gondolat, hogy vér tapadt a kezemhez. A falakat vörössel festette be a vér. Egész drámaian hatott. A kezemben a kard hirtelen nagyon nehéz lett. Pont olyan amilyennek elképzeltem. Ekkor eszembe jutott még egy jóslat.
„A bosszú könnyű lesz, de
Vigyázz, a várakozás nehéz.”
Bosszúszomjasan eredtem neki a világnak, magam után vonszolva a toknélküli kardot.
|
Problémás tartalom jelzése
|
