Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320218
|
Az ellenség barlangjában
RÉGI ÉNEM (újabb)
Danszával kidolgoztam egy tervet, hogy hogyan vegyem be a várat. Mikor elindultam Dansza figyelmeztetett, hogy vigyázzak magamra.
-Ezt mondtad akkor is, amikor bemutatkoztam neked.
-Igen. Ugyan arra figyelmeztetlek. Szóval. Csak óvatosan.
-Köszi.
Megfordultam és elindultam a vár felé. Út közben egy csomó Madrával találkoztam, de nem ők voltak a célpontjaim. Végül elértem a várkapuz. A kapu előtt állt két őr.
-Be szeretnék menni –jelentettem ki határozottan.
-Milyen szándékkal jöttél? –Most először hallottam Madrát beszélni. Kicsit olyan volt mintha egy gép lenne. Észrevettem, hogy a szájuk előtt van valami. Egy lélegeztető. Biztosan szabad levegőn nem tudnak megélni. Úgy megfulladnának. Ez még hasznomra válhat.
-Munkát keresek.
-Milyen munkát?
-Bérgyilkos szeretnék lenni.
-Sajnálom, már elkéstél. Valaki elfoglalta a helyedet.
-Két bérgyilkos akkor is jobb, mint egy. És nem kérek érte fizetést.
-Gyanús vagy nekem. Biztos munkát keresel itt?
-Oh, hát lebuktam.
Odaugrottam hozzájuk és megöltem őket.
-Ugye, mondtam. Jó lennék bérgyilkosnak. De bosszúból jobban szeretek ölni.
A palota folyosóin mindenütt szolgák álltak. Fogolyként tartott emberek. A folyosón hirtelen elhúzott mellettem valami. Megijedtem. Az illető megállt előttem. Valamilyen szörny volt. Olyan volt, mint egy ember csak mindenütt jött le róla a bőr. Mintha félholt lenne.
-Ki vagy? –Szólt fulladozó hangon.
-Munkát keresek.
Az alak amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. Egy másodpercbe se telt bele eltűnt a legmesszebbi sarkon. Hátborzongató. Tovább mentem. Egy kereszteződéshez értem. Még alig értem oda egy Madra csapat ment el előttem. Az utolsó ember pedig… Irsi volt. Egyszerűen rávigyorgott és továbbment a többi Madrával. Hú. Ezt megúsztam. Elindultam abba az irányba, ahonnan jöttek. Furcsálltam, hogy nem leplezett le. Egy kicsi ideig mentem aztán megszólalt mögöttem valaki.
-Szia kislány –Irasi volt az.
Megfordultam.
-Mit keresel itt?
-Neked ahhoz semmi közöd!
-De, tulajdonképpen. Ha nem tetszik a terved, megakadályozlak, ha tetszik, akkor segítek. Csak mond, mit akarsz.
Most jól csőbe húzott. Mit mondjak neki? Hazudjak? Mi van ha rosszat hazudok és nem hagy. De azt se tudom, mit reagálna arra, hogy meg akarom ölni a királyt.
-Bár sejtem miért jöttél ide. Meg akarod ölni a királyt. Így van?
Leszegtem a fejemet.
-Igen.
-Hát. Ebben az esetben nem teszek semmit. Bár… - gondolkodni kezdett. –Azt hiszem, megakadályozlak. Hisz, ha megölöd ki fog nekem fizetni a munkámért?
-Mi?
-Igen. Hova mész most. Vagy rögtön támadjalak meg?
-Szemét –felemeltem a kardom és meglódítottam felé, de nem talált. A falnak csapódott. De… a fal olyan volt, mint valami mocsár. Megfogta a kardomat. Ki tudtam húzni, de nagyon meglepődtem.
Irasi kuncogott.
-Vigyázz. Itt néhány fal veszélyes tud lenni.
Az egyik kezét kinyújtotta és megfogta a falat. A fal, mint valami nejlon úgy hajlott be Irasi keze alatt. Aztán valamien löttyös anyag kiemelkedett a keze mellett több ágban. Úgy nézett ki mintha meg akarná fogni Irasit. Visszahúzta a kezét. A fal ismét visszaállt eredeti formájába.
-Ez mi?
-Mi itt úgy mondjuk: futó fal. De igazából emberek. Észrevetted, hogy a falak mellett mindenütt szolgák állnak? Az a szolga, amely rosszul viselkedett, vagy éppen rossz időben volt rossz helyen így végezte. A holttestét beszívta a fal. Ahol újraéledt, és nagyon éhes. Akik régebben benne vannak a falban probléma nélkül be tudnak szívni akár engem, akár téged is.
-De nem minden fal ilyen, ugye?
-Nem.
-Ez undorító.
-Ízlések és pofonok. A királyi vendégek nagyon szeretik. Persze egyik sem ember.
-És te?
Mosolygott.
-Szerintem vicces. De én ember vagyok.
-Ezt elképzelni is rossz.
-De most nem képzeled. Ez a valóság. Itt áll előtted minden, amit sosem hittél volna és mégis igaz. Én mondom neked –hangja átváltott egy ijedtebb, aggódóbb hanggá. -, ez a legrosszabb hely az egész földön.
Hirtelen egy újabb gyors szörny húzott el elletünk. De most nem állt meg.
-A fenébe. Ez a szörny híreket visz minden Madrának. De miért nem állt meg? –Rám nézett. -Találkoztál már eggyel?
Bólintottam.
-Mit mondtál neki?
-Hogy munkát keresek. Miért?
-Tűnj el innen! Nem biztonságos.
-Miért?
-Tűnj már el! Nem ismered ennek a helynek a törvényeit. Fuss!
Elindultam az egyik ablak felé. Szerencsére nyitva volt így halkan kiugrottam rajta. Puhára érkeztem a gyep sima volt és kellemes. De… megmozdult. Futottam, ahogy tudtam. Néha-néha néhány fűszál rágabalyodott a lábamra. De végül elértem a várfalat. Sikeresen átugrottam. Nagy levegőt vettem és először éreztem azt, hogy hajszál híján úsztam meg.
|
