Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
1.fejezet:Veszekedés
-Rég jártam erre!-Állapította meg az ismeretlen hang.
-Engedj el! Engedj már el!!-Mondtam magabiztosan, vagyis remélem, hogy ennek hangzott.
Megint veszekedtünk anyuval. Totál kikészültem így jobbnak láttam elmenni, még mielőtt olyat mondtam volna ami 50 év szobafogságot követel. "Minnél messzebb!" Végig ez járt a fejemben. Végül valami vasútállomáshoz jutottam. Nyilván rég bezárták mert régi vonatok álltak a vasutakon. Kerestem egy jobb állapotban álló padot és leültem rá.
-Nelly! Muszáj mindig ellenem állnod?! Most mi a bajod?!
-Nekem sosem lehet bajom! Bezzeg Caty! Miért nem cserélsz az anyukájával? Mindenki jól járna!- Caty a legjobb barátnőm, tudom ez furán hangzik, de mivel a legjobb tanuló is egyben egy picit az ellenségem is. Anyu pedig tanárnő. Engem is tanít. Sajnos.
-Na ezt most hagyd abba! Ha annyira nem tetszik a suli, akkor menyj máshova!- Ime mi a következménye annak ha az ember őszinte.
-Ok. Meglesz!- Azzal kimentem az ajtón. És elkezdtem futni.
Tudom más emberek azt mondanák hisztiroham, de ez nem az. Nekem ez rosszil esik, és igenis így érzem.
-Egyél, csak egyél! Majd olyan leszel, mint Dave!
Fránya emlékek! Miért nem lehet kitörölni őket?! És egyáltalán minek vagyok én itt! Hisz nincs senkinek semmi haszna belőlem! Hirtelen sírhatnék fogott el. Az ember, hogy eltud anyátlanodni! Úgy potyogtak a könnyeim, mintha dézsából öntötték volna. Tócsa volt körülöttem, de nem zavart. Csak éveztem, ahogy minden stressz kijön belőlem és nem hall senki, Akkor eldöntöttem, itthagyom ezt a szar várost!
Valaki megmozdult a bokorban.
-Ki az?- Kérdeztem rekedt és remegő hangon.
Valaki megfogta a kezem. A szívbaj kerülgetett, végül kiderül, hogy nem is kell elmennem, mert itt helyben meghalok..
-Rég jártam erre!-Állapította meg az ismeretlen hang.
-Engedj el! Engedj már el!!- Mondtam magabiztosan, vagyis remélem, hogy annak hangzott.
-Nyugi kislány! Nem eszlek meg!
-Nem vagyok kislány!- Nem néztem fel. Nem lehetek szép látvány kisírt szemekkel.
-Héé kislány! Hát te hogy kerültél ide?
-Nem emlékszem, hogy ismernélek. Semmi közöd hozzá!-Mondtam hűvösen.
-Jól van , na! Nyugi kislány!
-Lehet egy kérésem?!- Haha, még nem tudod mi az!
-Csak egy feltétellel!-Na ne!
Durcássan előszedtem a táskámból az mp3-t és minél messzebb csúsztam tőle. MAximumra hangosítottam a hangerőt. Közben elméláztam az ismeretlen idegenen. Ki lehet ő? Nagyon kíváncsi voltam. De a dac nagyobb volt. Igy csak az volt biztos, hogy fiú.
Kb. fél óra után elindultam haza. Amikor elmentem mellette megint megfogta a kezem. De most sokkal erőssebb és biztossabb volt.
|
