|
B... naplója
Ms. SunShine :D [11192 AL], gazdája B...
2.fejezet:Szerencse
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/11192
|
2.fejezet:Szerencse
-Neked ez a mániád? Engedj el!
-Az Isten szerelmére! Hogy lehetsz ilyen? Csak gondoltam dumálunk.
-Veled? Miről? Nem is imersz.
-De megismerhetlek!
-Te csak azt hiszed!
-Ugyan kislány, most mi bajod van?
-Semmi! Csak mennem kell!
-Persze! Kb. Fél órája itt ülsz semmit nem csinálsz és most hirtelen „menned” kell?
Olyan sejtelmesen mondta ezeket a szavakat, hogy kedvem lett volna maradni. De nem ismertem így megint megindultam, de ismét visszatartott. Egyre erősebben és magabiztosabban kulcsolta át a kezemet. Kezdtem félni...
-Mondd mit akarsz tőlem? Nem is ártottam neked semmit! Nem is ismerlek!
-És mi lenne ha most megismernél?-Egy kaján mosoly jelent meg a szája szélén.
Ennek nehéz lesz ellenállni. „ Ugyan, mit akarna tőled? Bajba kever aztán mit kezdesz magaddal?”
Nos ezen elgondolkodtam.
-No, kislány! Tán megijedtél?
-Nem és nem is vagyok kislány. Ha tudni szeretnéd 13 éves és 151 cm vagyok. De az ilyen tahókat miért izgatná?
-Én bunkó? Kikérem magamnak! Viszont ha annyira sietsz hazakisérlek.
Egy percre elengedett és én ezt kihasználva elfutottam.
-Fitty-fene és féle-franc!
Eltévedtem. Tudtam egy ideig , hogy merre tartok, de utánna már csak tippelgettem. És most itt van eltévedtem. Most mit csináljak?
Mintha az utca bal oldaláról lépteket hallottam volna.
-Elnézést!-Rohantam oda.
-Te hallottál valamit Gerog?
-Nem, te?
Ennyi bunkót egy ilyen kis városban!!
-Én sem-aztán elkezdtem röhögni...
Nagy szégyen volt. Hirtelen azt vedtem észre, hogy már megint futok... És megint jöttek volna a könnyeim. Mégjobban „ráadtam a gázt”. Kifogytam a szuszból, de még mindig erőltettem. Hirtelen elterülte.
-Jól vagy?- Isemrős, de mégis ismeretlen hang volt.
-Igen- kicsit sajgott a térdjem-Ki vagy?
Olyan ismerős volt, de nem ugrott be ki az.
-Majd elmondom, félő, hogy megint elfutná. Biztos jól vagy?
Igy még soha senki nem izgult értem.
-Igen, jól- felpróbáltam állni, de nem ment.
-Lehet, hogy inkább mégis segítek.
Azzal olyan könnyedén vett fel mintha papírból lennék. Persze csak segített felállni aztán meg segített járni.
-Nem kéne megnézetni egy orvossal?
-Nem, de haza kell mennem mert igyis ugyis leharapják a fejem.
-Ok, segítek neked.
Nagyon érdekes volt a hazafelé vezető úton. Egy csomót dumáltunk... Mindenről. És nem röhögött ki. Jó ez lehet, hogy attól volt, hogy súlyom 50%-át rá támasztottam, de tényleg nagyon fájt a térdem. Olyan vicces fintorokat vágott, hogy nevetnem kellett.
Észre sem vettem és anyu nyitott ajtót.
-Kedves hölgymény, csoda, hogy hazafáradt!
Ebből balhé lesz és kezd egyre jobban fájni a lábam.
Megjegyzés: Létszi irjatok valamit! Mindegy, hogy mit. Csak tudjam, hogy valakit érdekel az én kis történetem. Kösz=) Bea
|
Problémás tartalom jelzése
|
