|
B... naplója
Ms. SunShine :D [11192 AL], gazdája B...
14.fejezet:Különös játék,nem?
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/11192
|
14.fejezet:Különös játék,nem?
Ma is korán keltem.
-"Van valami a levegőben"-gondoltam s megfordultam az ágyamban, hogy megnézzem hány óra.
-"Nahát, neked ez korán van?"-kérdezte valami hang a fejemben, de ez nem a szokásos magammal- beszélgetek hang volt, hanem valaki más hangja.
-Ki vagy?-kérdeztem fennhangon és a fülemig felhúztam a takarót, de ekkor nem szólalt meg senki.
-"Ki vagy?"--kérdeztem gondolatban és körülnéztem a szobában.
-"Titok"-hallottam megint a hangot,olyan hangja volt mint egy férfinek.
-"Na jó ha nem árulod el elmondalak...elmondalak.. Elmondalak és kész"-kiáltottam gondolatban.
És a hang nem válaszolt, ez nagyon felhúzott így pizsamában mentem le szokásos reggelimet elfogyasztani. Morcosan kentem meg a kenyeremet és minden egyes harapás közben grimaszkodtam. Ekkor jött be kómás bátyám és jól megtörölte szemeit, mintha rosszul látna.
-Mi van? Tán szemüveg kéne?-hecceltem hisz tudtam, hogy csak csodálkozik, hogy már ébren vagyok.
Egy újabb harapás és egy nagy nyelés után végre megtörtem a "nagy" csendet:
-Ma hét órakor keltem, csak úgy melesleg. Tudtad, hogy majd egy suliba járunk?
Kikerekedett szemekkel nézett rám:
-Tessék? Hogy hogy?
-Úgy, hogy a közép- és főiskolások itt egy suliba járnak. Sajna a suli nevét elfelejtettem, de azt tudom, hogy neked még ott is ki kell majd bírnod mellettem.
Akkora mosoly terült el az arcomon, hogy kora reggeli dühöm már valahol a határnál járhatott és útlevelét kereste.
Puszit nyomtam tesóm arcára és fellibegtem az emeletre. Nagy nehezen bekapcsoltam a kompit meg a netet és a zenét maximumra hangosítottam.
Kinyitottam az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be. Ekkor eszembe jutott Daniel és a mai programunk. És az is eszembe jutott, hogy nem ártana átöltözni így gyorsan az egyik dobozhoz szaladtam és kikerestem egy laza a mai meleg naphoz illő ruhát. Összepakoltam a szobámban na meg elpakoltam a ruháimat a szekrénybe. Délutánra sikerült mindezt befejeznem így elmentem segíteni anyunak a főzésben.
-Mondd anyu, elmehetek ma az órarendért?-figyeltem tekintetét, de nem tudtam belőle semmit kiolvasni.
-Hát legyen, de akkor a könyveket is vedd fel és ne feledd a kis boltban holnap lesz az első napod.
-Tudom anyu,és kösz-nagyokat bólogattam és egy nyugodt mosoly terült szét arcomon.
Csöngettek, megijedtem és ijedtemben a szék mellé ültem.
-Majd én kinyitom-válaszoltam és gyorsan kezet mostam.
Az ajtóhoz közeledve megint azokat a hangokat hallottam.
-"Csak ne cseszd el, nehogy az legyen a hibád mint múltkor"-mondta a férfi hang én pedig ajtót nyitottam.
-Szia-nézett velem szembe Dee.
Nem az ő hangja ezt határozottan állítom.
-Szia,mehetünk?-kérdeztem gyorsan még mielőtt bármi eszébe jutott volna.
-Tőlem... Jól vagy? Olyan rémültnek tűnsz.
-"Nos ha nem lettem volna elég világos épp az előbb mondtam, hogy ne kérdezz ilyesmit"-morgolódtam magamban.
-Hé Ro,itt vagy?
-Itt.Miért hol lennék?- tettem fel számomra ezt az elég hülye kérdést.
-Hát,mi volt ez az előbb?-támadott le.-Hol a francban voltál?
Ezen meglepődtem. Hisz én végig itt voltam. De várjunk csak. Mikor kimondtam a szavakat hirtelen olyan fura érzés fogott el, mintha láthatatlan lennék.
-Inkább mennyünk-mondtam azzal elvettem egy kulcsot és bezártam az ajtót.
-Megmondanád mégis mi volt ez?
-Mi mi volt?-kérdeztem értetlenül.
-Az egyik pillanatban itt voltál a másikban meg már se híred se hamvad.
-"Hm ez különös!"-már megint magamnak mondtam.
Erősen koncentráltam egy dologra mondjuk egy pizzára és az ott termett a kezemben. De mivel Dee nem látta ezért nagyon fura volt ez a játék. Ezt még párszor eljászottam. Egy biztos: Az elmém különös játékot űz velem, s én ezt élvezem.
|
Problémás tartalom jelzése
|
