|
B... naplója
Ms. SunShine :D [11192 AL], gazdája B...
17.fejezet:Kapkodás
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/11192
|
17.fejezet:Kapkodás
Életem leghosszabb és legrosszabb napjával néztem szembe. Szemeim csukva voltak, de elmém már kattogott és a beolvadást gyakorolta. Anyu ma már harmadszorra kopogott és türelmetlenül dobolt a lábával.
-Ha nem jössz most azonnal ki, kiráncigállak és pizsamában mész iskolába!-fenyegetőzött.
-Nem bánom!-és tényleg nem bántam.
Mindenesetre kivánszorogtam pihe-puha ágyikómból, s csalódottan húztam szét függönyöm, hogy szenbesüljek a májusi nap kezdetével.
A szekrényemhez mentem s ruhát kotortam magamnak. A fürdőben megmosakodtam s csalódottan vettem észre, hogy hajam egy szőkébb és szőkébb. Összecsatoltam, sminket dobtam magamra és gyorsan a táskámért siettem.
-Elviszlek-kiáltott ki Jake a konyhából.
-Nem kell, Daniel-el fogok menni-puszit nyomtam mindenki arcára és siettem is a szomszédba.
Türelmetlenül toporogtam és hosszan nyomtam a csngőt mire Dee kinyomta pofáját.
-A hallásom még jó, elég egyszer is csöngetni. Viszont jobb lesz ha indulunk, mert lekésünk a buszról.
-BUSZ? MIFÉLE BUSZ???!-majdnem kettős szívütést kaptam.
-Mit lepődsz meg? Vagy ha te nem bánsz fél óra gyaloglást-azzal elindult és (csak sejtésem szerint) elmosolyodott).
-Ok,ok. Csak nem szoktam hozzá a buszozáshoz.
Világéletemben utáltam buszozni, gondolom ez most sem fog megváltozni. Előkotortam a mappámat és irkálni kezdtem.
-Hát ez meg mi?-nyomta szemét a papirosra és felváltva figyelt rám majd a papírra.
-Semmi....-a pirulás harmadik fokozatát értem el és gyorsan összegyűrtem majd mélyen a táskámba nyomtam.
-Nem hiszem...Nem hinném, hogy egy ilyen remekmű semmi lenne.
-Pedig tényleg semmi-hazudtam majd lesiettem a buszról.
Ekkora iskolát még soha életemben nem láttam. Három emeletes és van egy nagy udvara. Gyönyörű.
-Bocs nem akartalak megbántani-szaladt hozzám Dee és elindult velem a bejárat felé.
-Felejtsük el-mormoltam és megkértem, hogy segitsen megkeresni az osztályomat.
Körülöttem mindenki engem figyelt és páran még vihogtak is.
Zavartan mentem Dee mellett majd egyedül maradtam.
Az osztály ahova bekeveredtem gyönyörű volt. Tíz perc bambulás után ülőhelyet kerestem.
-Foglalt-szólal meg egy hang.
-Bocs-mondtam s a vele szemközti székre ültem le.
A napom ebből állt. Illedelmesen bemutatkoztam minden tanárnak és minden kiváncsi szemnek mosolyt tükröztem. Szerencsémre Daniel szünetben velem tartott.
Míg ő sorban állt a kajánkért én szabad asztalt kerestem. Majd szemeim előtt egy cicababa csoport jelent meg előttem.
-Ó,íme a jövevény! Reméljük rosszul érzed majd magad és sokat fogsz szenvedni!
-Kössz a jókívánságokat-mormoltam és leültem.
A nap végére az íróasztal előtt ülve szenvedtem a matek házimmal, de az agyam máson kattogott.
-Ideje aludni!-mondta anyu és beosont mögém.
-Rögtön-mondtam és lefeküdtem aludni.
Ha továbbra is ilyen láthatatlan leszek ez lesz életem láthatatlan szakasza...
|
Problémás tartalom jelzése
|
