Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-10-21
Az árnyakon túl
Rámnézel, bár tudom, hogy nem látsz;
Felesleges cselekedet ez.
Az idő hullámának múló tajtékzása,
Mely néha megfog, s azután elereszt.
Játszik veled, felkap és visszadob,
Örvény léte durván átölel.
Sötét habjai közt derengő mélység,
Fáradtan, álmosan figyel.
S figyellek én is; elnézem alakod:
A fény körbeleng, mint sápadt szivárvány,
Ezer fényét tükrözi vissza
A némaság, hol Te vagy Éva én Ádám.
Megérintelek; de hiába, nem érzed!
Tested ujjam alatt forró és megremeg
Arcodat csak meleg fuvallat simítja,
Ökölbe szorítod kis kezed.
És keresel nap mint nap, reggel és éjszaka,
Keresel mindenhol, pedig ott vagyok veled.
Szerelmesen nevem suttogod az este,
S a szél susogásaként válaszolok neked.
Az árnyakon túl, hol minden csupa talány,
Onnan figyelem, ahogy egyre rám vársz.
Az árnyakon túl, hol megállt az idő,
Nem látsz, kedvesem. Már nem látsz.
....
nem az én versem. csak tetszik, még ha olyasvalaki írta is, akit nem kedvelek.
|
