Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. március 19.
"... utálom az állatkertet. Állatbörtön. Minden lénynek - állatnak is, embernek is - van személyes tere. A személyes tér szent. Csak két esetben szabad megsérteni: a szerelemben és a támadás-védekezéskor.
Az állatkertben a látogatók mélyen befurakodnak az állatok személyes terébe. Ha ezt a szabad természetben tennék, az állat már menekülne vagy támadna. Itt tétlenségre van kárhoztatva. Ösztönös reakcióit csak elnyomnia lehet. S ettől a legtöbb állatkerti állat elmebeteggé válik. Csöndes, néha dühöngő elmebeteggé.
A mi társadalmunk amúgy is nagyüzemben állítja elő a kisebb-nagyobb mértékben lökött embereket ... Hát az állatokat miért kímélné?
Swift Gulliverében az utolsó rész a lovak, a Nyihahák birodalmáról szól. A lovak okos, józan, tisztességes társadalmáról. S ott az emberek gusztustalan és agresszív, megvetett majomfélék, "jehuk". S amikor az ember felismeri önmagában a jehut - és lehetetlen, hogy ne ismerje fel -, akkor legalább is megpróbál elhúzódni a nagy társdalmi izgalmak, és óriásivá dagasztott jelentéktelen események közeléből. S ma már jobbadára meg is elégszünk a jehuságunkkal. Talán csak a pszichiátriai betegeknek nyilvánítottak között találunk néhány emberkezdeményt."
Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot!
|
