Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. június 6.
Soha nem volt...
Soha nem volt jogom ébredni melletted, nem láthattam reggel a szemedet, nem fordulhattam feléd lágy mosollyal, hogy megtudjam, milyen lesz a nappal.
Álomból, álomba ringatott a gondolat, együtt ébredni, egy puha takaró alatt, kettesben meginni a kávét Veled, mindennap átélni, érezni a szerelmedet.
Nehéz volt lemondani erről az álomról, a szívemben fájdalom, keserűség tombol, nem kettőnkre, az életre haragszom, nem érdemeltük meg, hogy minket ostorozzon.
Nem bújhatok el, fájdalmam eltakarva, nem sírhatok szabadon a válladra borulva, ha találkozunk, a mosolyom szereted látni, keményen tanuljuk, mit jelent a szó: várni.
Várni a véletlent, a gyengéd pillanatot, várni a percet, mi gyönyört adhatott, várni egy édesen puha csókra, ölelésre, de az álomból ébredni kell, feledésre.
Miért nem álmodunk napot, holdat, csillagot, a végtelent, a messzit, a máról átfutó holnapot, egy tündérvilágot, benne egy boldog párral, ahol nincs bánat és könny, csak vidám madárdal.
Felejteni nem akarok és nem tudok, fájdalmat okozni másnak nem fogok, ha a szemedbe nézek, ott magamat látom, Te is szeretsz, ez a szerelem nemcsak álom,
Talán, egyszer majd megérdemeljük, hogy a reggelt közösen ébredjük, de az már egy másik élet, újra kell születni ahhoz, hogy szerethesselek TÉGED.
|