Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az első ajándék
Vörös, akár egy rubint,
Vagy mintha friss vér száradna rajta,
S hiába volt benne az Élet magja,
Üresnek látja, ki beletekint.
Testén titokzatos rúna,
Üzenete nyugtató, békés, lágy:
Sötétség - szeretet, halál - vágy;
Tavaszi zápor a téli borúra.
Értelemmel töltöm meg!
Kiáltással, melyet nem kell hallania;
S a tökéletes diszharmónia
Visszhangot ad üzenetemnek!
Fürkésző, vágyó pillantással!
Melyet én lövök felé, s Ő vissza nekem,
S bár néha másokon is megakadt a szemem,
Ő mégis elragadott magával.
S a hiba, az éjszakai vágy,
Amit kért, követelt forró vérem, testem,
S lelkem akarata ellenére tettem
Adjon a kész műnek sötét koronát!
|
