Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2004. július 12.
Mihail Lermontov: Tengeri királylány
Fürdeti szép keselyét a királyfi.
"Nézz ide!" - hall valakit kiabálni.
Hőköl a ló, remeg orrlika, horkan,
Fröcsköl, úszik befelé a habokban.
"Jösszte, királyfi, a vízi királylány
Hív vele hálni pehelynyoszolyáján!"
S már keze látszik a vízi leánynak,
Fogja a féket, a bojtok után kap.
Most feje, telt nyaka, válla kibukkan,
Sűrü haján vizifű koszorú van.
Kék szeme lángja lobog szerelemmel,
Gyöngyözi permetegével a tenger.
Mozdul a hős: "No megállj, te!" - morogja,
S markol a szőke sörénybe a jobbja.
Fogja erős keze - vízi királylány
Hasztalanul könyörög, kiabál már.
Már úszik is vele, vonja a partra,
Büszke vitézeit ott hivogatja:
"Hej, ide mind, ide, hetyke vitézek,
Látni rabot, remegőt, csudaszépet!
Ej, mire véljem a tétovaságtok?
Ily gyönyörűt szemetek még sose látott?"
Hátratekint a királyfi kevélyen,
Jaj, de kialszik a tűz szemében.
Lát aranyos fövenyén az öbölnek
Zöld uszonyú iszonyú viziszörnyet.
Mint a halé, s csupa pikkely a farka,
Kínja remegteti, rázza, csavarja.
Arca habos, csatakos, s a szemére
Száll a halál örökös borús éje.
Hó keze görcsösen ás a homokba,
Vádol az ajka remegve, susogva.
Vágtat a hős komoran paripáján.
Mindig előtte a vízi királylány.
|
