Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/298953
|
Toto utolsó karácsonya
(Figyelem!NEM én írtam!Ellopni tiltos..mint oldalakon..ha kell,akkor léccives KÉRD el,és megkapod...ha oldalra akarod felrakni...Thx)
Karácsony este volt.Csendben hullott a hó,én pedig aznapi utolsó vizitemre indultam.A bolyhos,fehér bundájában törékenyen meghúzódó öreg macska éppen aludt.A gazdája néhány nappal korábban beadta hozzánk,hogy velünk töltse az ünnepeket.Attól félt,hogy a kedvence már nem fogja megérni az új esztendőt.Nem járt messze a valóságtól,mert másnap már arról kellett beszámolnom neki,hogy a cica állapota gyorsan romlik.A hölgy a könnyeivel küszködve vette tudomásul a hírt.
-Kérem,hogy ne tartsa bármi áron életben,Dr.Foley;csak hagyja,hadd pihenjen,és gondoskodjon a kényelméről.
Törékeny testére puha plédet borítottunk,és egy villanytakarót is tettünk alá,hogy ne fázzon.Megkínáltuk csirkepürével és tonhallal,de egyikből sem kért.Éppen mélyen aludt,de mivel nem akartam,hogy az ünnepeket egyedül töltse,takaróstul felnyaláboltam,beletettem egy nagy vesszőkosárba,és hazavittem.
A házba belépve egy hirtelen széllökés valósággal kitépte a kezemből a kilincset.Az egyik macskám,Aloysius elénk jött,hogy üdvözöljön,ám a másik,Daphne,félénken a szoba sarkába húzódott,és onnan szimatolt bele a hideg téli levegőbe.Mindketten tudták,mit jelent a vesszőkosár és a belőle kilógó elektromos csatlakozó.
Aloysius hátat fordított nekem, és dölyfösen elvonult.Aloysius afféle utcára kitett kiscica volt,amikor korábbi munkahelyemen,egy állatmenhelyen rátaláltam.Tizenkét éve élt velem-tanúja volt állatorvosi tudományaimnak,az első állásomnak és első otthonomnak is.Mások szemében csak egyszerű macska volt,ám a jelenléte életem egyik biztos pontjává vált.Aloysius mindig figyelmesen meghallgatta a panaszaimat,ugyanakkor nagy adag önzés is szorult belé-mélyen megvet mindenkit,legyen az macskaféle vagy egyéb teremtmény,aki behatol felségterületére.
Daphne félénk,ám harcias és vad,szürke cirmos macskakölyök volt,amikor hozzám került,miután többen hiába próbálták megszelídíteni.A tízévnyi szeretetnek,türelemnek és friss marhahúsnak meglett az eredménye.Mára ez a pimasz és gömbölyded macskahölgy tiszta szívből rajong értem.A házi béke megőrzése kedvéért azonban a hívatlan vendégek kérdésében általában közös platformra helyezkedik Aloysiusszal.Most is megérezte,hogy a kandúr magasról lenézi a kosárban gubbasztó szerencsétlent,így ő is udvariasan fújt egyet-egyet a sarokból.
-Na-na,ti szájhősök-korholtam őket.-Ez a jószág már nagyon öreg,és lehet,hogy rövidesen elhagy bennünket.Mégsem hagyhatjuk,hogy egyedül töltse a szentestét,nem igaz?
Cseppet sem hatottam meg őket-mindketten duzzogva néztek rám a karácsonyfa alól.
Az öreg Toto ezalatt békésen aludt a kosarában.Letettem a konyhaasztal mellett a földre,és bedugtam a konnektorba a takaró csatlakozóját.Míg Toto aludt,a férjem,Jordan és én elkészítettük a karácsonyi vacsorát.Időnként megnéztem,jól van-e.Bár vendég miatt még mindig orroltak rám,Daphne és Aloysius a sült húsok illatának nem tudott ellenállni,így mindketten csatlakoztak hozzánk.Figyelmeztettem őket,hogy Toto öreg és gyenge,ezért jó házigazdához méltón legjobb lesz,ha békén hagyják.
Toto még mindig aludt.
Elkészült a vacsora,asztalhoz ültünk.A hosszú nap után jólesett megpihenni,és hamarosan egymást ugratva kezdük találgatni,hogy milyen ajándékok rejtőzhetnek a fa alatt sorakozó csomagokban.Kis idő múlva Jordan a kosárban fekvő Toto felé biccentett,úgyhogy lassan arrafelé fordítottam a tekintetem.
A két macska-elöl Aleysius,mögötte Daphne-lassan,könnyű léptekkel közeledtek a kosár felé.Míg Toto békésen feküdt,Aloysius odakuporodott a lábához,belekukucskált a kosárba,és hosszan,mélyen a levegőbe szippantott.Ezután óvatosan kimászott,és hangosan dorombolva odadörgölte az arcát a kosár sarkához.Daphne követte,belehajolt a kosárba,megszimatolta Toto arcát,majd egyik mancsával óvatosan rátette a takaró alatt szundító macskára.Ezután ő is dorombolva hozzádörgölőzött a kosárhoz.Jordan és én elképedve néztük a jelenetet.Ez a két macska még soha életben nem üdvözölt egyetlen cicát sem,amelyik az otthonunkba tette a lábát.
Odamentem Totóhoz.A két macskám még mindig a kosár egy-egy sarkánál várt.Toto felnézett rám,sóhajtott egyet,majd elernyedt.Benyúltam a takarója alá,és érehztem,hogy a szíve lassan megszűnik dobogni.Könnyes szemmel Jordanhoz fordultam,és jeleztem neki,hogy Toto meghalt.
Kicsit később felhívtam a gazdáját,és elmondtam neki,hogy Toto a lakásunkban,nyugodt,békés körülmények között halt meg; a fejénél két macska állt díszőrséget,és kívánt neki sok szerencsét a hosszú úthoz,melyre utolsó karácsony estéjén indult el.
|
