Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/298953
|
Kutya-macska barátság
A férjem huszonegy évvel ezelőtt ajándékozta nekem Samet,a nyolchetes schnauzert,hátha könnyebben viselem el a tragédiát,hogy a lányunk halva született.Az elkövetkezendő tizennégy esztendő alatt Sam és köztem igen szoros kapcsolat alakult ki.Úgy tűnt,nem történhet semmi,ami valaha is változtathat ezen.
A férjem és én elhatároztuk,hogy New York-i lakásunkból új otthonba költözünk,New Yerseybe.Már ott laktunk egy ideje,amikor a szomszédunk macskájának kölykei születtek,s felajánlottak egy kis cicát.Kissé tartottunk attól,hogy Sam féltékeny lesz,s ellenségesen fogadja a felségterületére betolakodót,de úgy döntöttünk,vállaljuk a kockázatot,s befogadjuk a cicát.
Kiválasztottunk egy apró,játékos szőrpamacsot.Mintha egy távfutónak adtunk volna szállást!Körberohangálva üldözte a képzeletbeli egereket és mókusokat,egyetlen szemvillanás alatt ugrott le az asztalról a székre-ezért neveztük el Villámnak.
Sam és Villám eleinte nagyon óvatos és távolságtartó volt.Lassanként azonban,ahogy teltek-múltak a napot,Villám követni kezdte Samet,lépcsőn föl,lépcsőn le;be a konyhába,hogy figyelje,hogyan eszik;a nappaliba,hogy nézze,miként alszik.Múlt az idő,s ők ketten elválaszthatatlanok lettek.Mindig együtt aludtak,és egymás mellett ettek.Amikor játszottam az egyikkel,a másik is odajött.Ha Sam megugatott valamit,Villám odafutott,hogy lássa,mi az.Ha valamelyiket kivittem a házból,a másik mindig az ajtóban várta a hazatérésünket.Így ment ez éveken át.
Azután minden előzetes figyelmeztetés nélkül Samnél görcsök jelentkeztek,s megállapították,hogy gyenge a szíve.Nem volt más választásunk,el kellett altatnunk.A döntés meghozatalával járó fájdalmat azonban össze sem lehetett hasonlítani azzal,amit akkor éreztem,amikor ott kellett hagynom az állatorvosnál,s egyedül mentem haza.Már nem volt,akit Villám üdvözölhetett volna,s arra sem volt mód,hogy megmagyarázzam neki,miért nem fogja látni többé a barátját.
Az elkövetkező napokban a macska szíve teljesen összetört.Szavakkal nem tudta elmondani szenvedését,de a szemében láttam a fájdalmat és a csalódottságot,ahányszor kinyitottam az ajtót,vagy meghallotta egy kutya ugatását.
Múltak a hetek,s úgy látszott,Villám gyásza enyhül.Egyik nap bementem a nappaliba,s véletlenül lepillantottam a szófa mellett a padlóra.Ott tartottuk a Samről készült szobormásolatot,melyet néhány esztendeje vásároltunk.Egyik mancsával átölelve a szobor nyakát,Villám elégedetten aludt legjobb barátja mellett.
Karen Del Tufo
Köszi,hogy elolvastad.Nekem ez az egyik kedvenc történetem a könyvből,amit megosztok veletek.Jó olvasást,még írok ilyeneket.Persze amelyikek ide beférnek =)(vagy akkor máshova =)...)
|
