Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-05-17
Én megpróbáltam.
Hoztam egy papírt, hogy összeírom a jó meg a rossz dolgokat. De néhány rosszon kívül csak kamu dolgok jutnak eszembe, mint hogy nagy a korkülönbség.. Sose zavart, csak ha eszembe jutott, hogy én még pár évig nem szeretnék gyereket, viszont ő meg lehet előbb szeretne.. Bár lehet, hogy rövid után még nem kellett volna ilyeneken gondolkodnom..
Na mindegy. Eddig elég sz*r napom van.
Olyan felüdülés volt aludni. Este kimenni a fürdőbe nem, mert úgy meg van dagadva a szemem, hogy iszonyat ronda vagyok. De aludni jó volt, mert nem emlékszem rá, hogy álmodtam volna, de abban is csak jobban érezhettem volna magam.
Tegnap azért mindenki tök kedves volt. Brigi, magához képest Máté is, Dalma, tokilala, István és még anyu is. Azt mondta, úgy szeretett volna megóvni egy ilyen csalódástól... Hát, nem sikerült..
Felkelni borzalmas volt. Egyből elkezdtem sírni. Aztán felhívtam Brigit. 2 és fél órát beszéltünk..
Egy ideig én beszéltem, mindent Laláról és az érzéseimről. Aztán szóba jött a suli, szakdoga meg a vizsgák. Aztán meg minden más is, de én képtelen voltam nem visszakanyarodni oda, hogy Lala így, Lala úgy, Lala ezt mondta, Lala azt mondta...
Ezt meg akartam osztani. Tegnap írtam a "férjemnek" és azt hiszem, egész jól sikerült összefoglalnom a lényeget.
Teljesen ki vagyok borulva. Őszintén szólva, ő az első, aki szakít velem. És mindig az volt, hogy a másik fél akarta jobban, most viszont mindketten akartuk és tényleg hittem benne, hogy ez most majd tényleg jó lesz.
Azóta is próbálom megmagyarázni magamnak, hogy jobb így, mert eleve én is féltem tőle, nem örültem tiszta szívből a gyerek dolognak sem meg még voltak más dolgok is. Különbségek. Máshogy láttunk sok dolgot, de hát ez hol nincs így? Ettől még szerintem működhetett volna.
És persze most úgy érzem, sz*r vagyok. :( És iszonyat sajnálom, hogy mindaz, ami ebből lehetett volna, már sosem lesz. Ahogy ültem ott mellette és villantak be az emlékek, nem bírtam abbahagyni a bőgést. Valójában már 4 napja tudom, hogy ez lesz, de végig hittem a csodában, még akkor is, mikor ma azt mondta, hogy beszélgetnünk kéne. Végig hittem, hogy ő is akarja még ezt. De tévedtem.
Ráadásul írtam ma egy szar ZH-t is. Úgyhogy ez a szakítás dolog megkoronázta a napom.
Tudod, mi a legszarabb? Hogy teljesen úgy érzem, szeretem őt.
Azt mondta, azért szakít velem, mert nem tudja tiszta szívből mondani, hogy szeret. :s Hát én nem tudom, 3 hónap után ez szerintem nem szakító ok. Vagy van valami más is a háttérben vagy nem tudom...
Kegyetlen szar ez. Úgy érzem, mintha kitéptek volna belőlem egy darabot és képtelen lennék pótolni. És az is rohadt egy érzés, hogy eldobtak, mert nem kellek. Kuka.
Tudom, hogy ez önmarcangolás, de csomószor volt, hogy úgy léptem át a hülye mindennapi problémákon, hogy a fejembe idéztem a mosolyát, azt, hogy ő van nekem és ez a fontos, nem más, piti dolgok. És most már nincs többet velem.
Bár ebből a szempontból a tegnapi naplóm is jól leírja mindazt, amit érzek. Még mindig. Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy éreztem, de nem sok minden változott.
Sajnos utánaolvastam aztán pár dolognak, sok dolog nincsen leírva. Nem volt időm, kedvem vagy energiám leírni néhány találkozást. Nekikezdhetnék, most még sok mindenre emlékszem, de épp felejtenem kéne, nem felidézni a dolgokat. Lezárni kéne a múltat, nem feltépni a sebeket. Így is elégszer jutnak eszembe olyan dolgok, amiktől megint könnyek gyűlnek a szemembe.
Hogy mi mindent terveztem Vele. Végül sosem néztük meg, hogy elbír-e. Most biztos, hogy elbírna, több mint egy napja nem ettem semmit. De amúgy is biztos.
Nem fogunk együtt kenuzni menni. Nem fogunk 4esben találkozni. Nem fogok hétvégente elmenni itthonról, elszökni egy fél nap boldogságért.
Annyira nem számítottam erre. El tudtam volna képzelni vele az életem. Az az attitűd, amivel az emberekhez állt, a gyerekekhez, a világhoz. Mint egy férfi és mint egy apa.
És ugyanakkor mondja a gyerekének, hogy szereti. Nekem sose mondta az apám. Talán már nem is fogja.
Megint rám jött a sírás. I hope some day you will be happy, without me.
Még filmet nézni sincs kedvem. A romantikus jelenetekről ő jutna eszembe. Még bőgnék is, attól tartok.
A burkolók így is zakkantnak tartanak szerintem, de nem nagyon zavar.
Lehet nem is tévednek nagyot... :)
|
