Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-10-05
Nos, nem vagdostam semmit a fejéhez. Se átvitt, se más értelemben..
Egy darabig csak néztem, igyekeztem póker arcot vágva szórakozni a teámmal. Igyekeztem titkolni, hogy mennyire ideges vagyok attól, hogy mit fogok most megtudni.
Aztán meg csak figyeltem. Furcsa volt úgy összességében.
Hogy ő, itt, velem, nekem.
Nem volt annyira felkavaró, mint gondoltam. Inkább furcsa. Volt, hogy csak néztem az arckifejezését, hogy mennyire gondolja komolyan, hogy ő sem örül neki, hogy ilyenről kell mesélnie, de őszinte akar lenni.
Hogy hiányzott-e? Őszintén? Nem, nem éreztem úgy..
Most még tudom, hogy van választásom. Most mg felállhatok és elköszönhetek. Egy darabig - jó sokáig - bánni fogom, de összességében talán jobb lenne, mert nem jó újrakezdeni. Sevivel sem működött..
De bennem motoszkál a ha.. Meg az, hogy talán mégis csak menne. Minden esetre ha tényleg újrakezdem, le kell ülnöm anyuval beszélgetni, de nagyon őszintén és úgy, hogy türelmes legyen. Hogy igyekezni fogok, hogy a félévem rendben legyen. De nem tudom, hogy fogja fogadni, hogy újrakezdjük. HA újrakezdjük.
Eleve eléggé ellenséges volt. Nem hiszem, hogy ez változni fog. Nem baj, talán sikerül összehozni normálisra. Az a baj, hogy ha még vele is küzdenem kell, akkor tényleg nem fog menni. De ha sikerülne valahogy a hétvégéim is értelmesen eltölteni, pl nem naplóírással :D, már az is jó lenne. Itthon is lenni, a családdal meg Lalával is. A péntekeket már rá tudnám szánni a házimunkára, ha kell. Csak most ez az október.. Kemény lesz. Rengeteg munka, ZH-k és még élni is.. :]
A legnagyobb baj mostanában a pszichés fáradtságom. Azon agyalok, hogy lesz a jövő, itt volt a nyelvvizsga, azon paráztam, a munka meg a minden. És sokszor már abba belefáradok, hogy parázom. Mire végiggondolom, mi mindenre kéne késznek lennem, mi mindent kéne véghezvinnem. És olyankor eléggé elhagy az erőm. Hogy menni fog ez nekem?!
Jövő hétvégére össze kéne írnom, mit szeretnék. Jó lenne előtte elmenni anyuval pl a Triumphba, a Camaieu-be, Reserved-be meg ilyen helyekre. De jövő héten alig lesz szabad estém, azt se pláza járással szeretném tölteni.. Leginkább preferált tevékenységem jelenleg az alvás. :D
Lalával is valahogy ésszerűsíteni kéne a dolgokat. Legutóbb úgy beleugrottam, ész nélkül, nem foglalkozva semmivel.. Most nem így kéne.. Nem is baj, ha néha kevesebbet kap belőlem, legalább megtanulná megbecsülni..
És egy kicsit értékelni. Ráébreszteni, hogy nem minden körülötte forog, még akkor se, ha amúgy igen.. :D
Még akartam volna írni, de inkább majd később, ha lesz időm.. Most mennem kell tanulni..
Olyan egyedül vagyok.. Nem tudok a vállpü-re koncentrálni. Felhívtam Z-t, még épp időben, hogy ne jöjjön. Nem vágyom a társaságára, valahogy bizonyos értelemben a magányra vágytam. Meg másra..
Talán örülnöm kéne, hogy valaki foglalkozik velem.. De egy kicsit mindig érzem, hogy nem önzetlenül, mert akar valamit. Nem a puszta szeretet vagy emberbarátság fűti, hanem egy cél vezeti. Vagy az az igazi szeretet?
Attól tartok nem. :[
De azért furcsa. Hogy mi okból szeret bele valakibe az ember és egy másikba nem. Esetemben általában abba zúgok bele, akibe nem kéne és figyelmen kívül hagyom azt, aki viszont igazán és őszintén.
De most nincs ilyen. Az utóbbi. Már egy ideje nincs. Nem is tudom, ki és mikor volt utoljára ilyen.
Holnap megint találkozunk. Féljek vagy ne, nem tudom.
Úgy döntöttem, hátradőlök és élvezem. Akarok dönteni, nagyon, mint állat. És nem is nagyon szokott menni a sodródás, nem úgy, mint a fiúknak. És még ő se tudja.
Talán november közepéig nem is kéne találkoznunk.
Másfél hónap.
Kibírnám, azt hiszem. Úgyis annyira sűrű lesz az október. És annyira nem akarok már félig benn lenni és félig kinn. Bár ez csak egy dolog, nem rejt érzéseket meg semmit. Nem függök tőle. De azt utálom, hogy megint olyan, mintha ő lenne csak döntéshelyzetben.
Az lenne a legjobb, találkozni mondjuk még kétszer. Azalatt csak rájön, mit akar. És aztán addig nincs több Vikiből, amíg nem dönti el. Mert így..nekem nem megy hosszú távon. Döntsön és aztán én is eldöntöm.
Attól félek, már tudom mi lesz a döntésem. Attól tartok, belül már mindketten tudjuk. Csak én - valószínűleg vele ellentétben - remegek belül. Iszonyatosan félek. Hogy megint jön egy ötlete és annyi. Félek anyutól, félek attól, hogy bízzak benne, félek a helyzetétől, mindentől.
Persze..jó is lehetne. De vajon az állandó félelem majd feloldódik vagy még hónapokig nem fogok tudni bízni benne? És akkor hogyan..? Hisz ezt vállalom azzal, hogy belemegyek. Hogy bármikor vége lehet, bármikor elveszíthetem újra.. Nem akarok már bőgni. Nem akarom hogy tönkretegye újra az életem egy jó időre. És nem akarom verni a fejem a falba, amiért újra belementem és újra csalódtam.
"Egyre kisebb lesz a szívem, egyre nagyobb rész hal el,
Nem tudok majd szeretni, félek, hogy ha majd szeretni kell!
Szívtelen, minden fájdalmat eldobhatok,
Csak rámutatok a helyére, és azt mondom, hogy jól vagyok…
De ha szívtelen leszek, akkor az lesz majd a dilemmám,
Hogy szárazon, szív nélkül szeretni az milyen már???
Ezért marad így, és maradjon a fájdalom,
Így már tudom hová vezet, ha az érzéseim vállalom."
Tudom hát.
És milyen szárazon, szív nélkül szeretni?
Hát. Biztonságos.
|
