Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/243193
|
2016-06-05
Kedves Naplopóm!
Ma vasárnap van. Szakad az eső, de közben csiripelnek a madarak. Megittam a második tejeskávémat egy kiflivel, finom volt. Tegnap libacombokat sütöttem, tegnapelőtt bepácoltam őket, nagyon ízletesek voltak, de borzasztó drágák, megállapítottam, hogy nem fogok a közeljövőben venni ilyet. Bandi bácsi volt itt és ezt szeretett volna enni, ezért készítettem ezt az ételt. Minden finomat készítek, ha jön, az volt a rossz, hogy nem akart visszamenni:(( Megértem, hogy nem akar visszamenni az otthonba, de itt sem maradhat, két szobás lakásban felügyelet nélkül. Andika vitte vissza, pelenka nem volt rajta, s el is árasztotta az autóját vizelettel, legalább szólt volna. Rossz érzés, belegondolok, ha én is annyi idős leszek és olyan elesett mint ő, s nem akarok otthonba lenni, mert szeretnék nyugodtan pihenni egyedül nagyon rossz lehet... De nincs más lehetősége sajnos, nincs otthona és nem is tudunk 24 órában vigyázni rá. Kell az a lottó öt találatos (amit most sem vettem) és akkor talán nyugodt öreg korom lehet... (álmodik a nyomor).
Barbikának sikerült a vizsgája. Még hétfőn be kell menni a suliba és kész. Keressük a munkahelyet. Eddig egyet ajánlottak fel neki, de az a legrosszabb lehetőség, oda nem akar menni... Szinte érzem, amikor én kerestem a lehetőségeket, pedig az már nem most volt, olyan mint ha múlt hónapban lett volna. Hétfőn vagy kedden már többet fog tudni. A vizsgájáról, ahogy írtam korábban három főnek sikerült csak az osztályából. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ő is közöttük van. Nehéz gyakorlati tételt is húzott, s a vizsgáztatók sem a jószándékról tettek tanúságot. Gyomorszondázást húzta. Elkezdte a szájkendőt felvenni, azt mondták azt nem kell most, majd fertőtlenítette a kezét és gumikesztyűt húzott, mire azt mondták ezt sem kell most (mi az, hogy most nem kell???), majd fájdalomcsillapító sprayt készített elő, mire azt mondták, hogy mi géllel szoktuk (géllel kenegetik kivülről, ez abszurt dolog), nagyon undokok voltak, de sikerült ez a lényeg, nagyon ki volt fáradva. 6.45 órára kellett mennie, és 15,15 körül lett vége addig se nem ehettek, se nem ihattak, s csak hárman vizsgáztak egész vizsgabizottság volt ott, ki lett nyalva a popsijuk is, nagyon ki volt lelkileg és fizikailag is. De ilyen az élet; nem könnyű, amit akarunk azért küzdeni kell sokat. Talán azért ilyen nehéz, hogy tudjuk értékelni az elért dolgokat. Én is minden nap megküzdök a munkahelyemen, pedig sokan elmentek már onnét, mert nem könnyű megfelelni és birni idegileg. Egy hölgy, aki előttem egy évvel kezdett ott, idén ment el, eddig bírta. Az a hölgy pedig erős volt nagyon (sokan nem kedvelték, én sem nagyon), nem voltunk barátnők soha, de még is sajnálom nagyon, hogy elment. Szeretem a munkám nagyon, de olyan sok a feladat, hogy nem egy emberes munka. Van egy kolléganőm, ő besegít (tele hibával segít), már nem is szólok neki, amikor látom, hogy hibát-hibára halmoz, legyen az az ő baja. Ő is el akar menni, ha talál másik helyet, már itt sem lesz. Ha meg nem lesz, még több lesz a munkám, mert nem kapok magam mellé mást. Vagy egy új dolgozót, akit megint meg kell tanítani, s aztán elmegy, mint eddig mindenki.
Pénteken vettük Barbikával egy turmixgépet, nagyon ízletes gyümölcsturmixokat készítettünk. El kellene menni a piacra narancsért, jó lenne ismét turmixot vacsorázni, talán ezzel Barbikának is csökkenne a súlya és én is egészségesebben étkeznék így. Hajrá Ditte ne naplopózz, induljon a nap!
|
