Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/117134
|
Drakula I. rész
Drakula
A halálsápadt Drakula kísérteties alakja, (vértől csöpögő, tűhegyes
fogaival) a horror-irodalom jelképes figurája.
Akiről mintázták nem kevésbé vérszomjas alak, akire hazájában
nemzeti hősként emlékeznek.
"Iszonyat és rettegés fogott el, amikor láttam, hogy a férfi lassan
kimászik az ablakon, és arccal lefelé araszol le a kastély falán a
félelmetes szakadék felé. Szétterült köpönyege mintha hatalmas
szárny lett volna."
Jonathan Harker, az ifjú angol ügyvédbojtár pillantotta meg így a
holdvilágnál nemes vendéglátóját egy vad, sziklás tájon, valahol az
erdélyi Kárpátokban, a mai Románia területén.
Drakula gróf, (ez a sápadt, magas, mindig feketében járó alak), már
előzőleg is meglehetősen különösen viselkedett.
Amikor az ősi családi kastély alatti 300 méteres szakadékból éjszaka
farkasüvöltés hallatszott, a gróf szeme kigyúlt és felkiáltott: - Hallgassa
csak, dalolnak az éjszaka gyermekei !
Amikor Harker elvágja magát borotválkozás közben, az idősebb
férfi “szemében démoni őrület lángjával" a torka után kap, de amint
megérinti a döbbent vendége nyakában láncon függő keresztet,
visszahúzza a kezét.
Harker közvetlenül eme epizód előtt vette észre, hogy bár Drakula a
szobában áll, nem látható a borotválkozó tükörben.
A grófhoz utaztában az utolsó állomáson a fiatal angolt körülvették a
parasztok, “ördög", pokol" dörmögték, és sűrűn hányták magukra a
keresztet. Egyszer csak bezárva találja magát a hatalmas romos
várkastélyba, melynek magas fekete ablakain egyetlen fénysugár sem
hatol keresztül, és a bástyák csorba oromzata baljós fekete fogsorként
meredezik a holdsütötte égbolt háttere előtt". Vendéglátója, aki
szemmel láthatóan egyedül lakja a komor erődítményt, csak éjszaka
mutatkozik. A rémült Harker kétségek közt vergődik, mert nem tudja,
látja-e még valaha szülőhazáját.
Bram Stoker sikersztorija
Harker persze minden idők egyik legnépszerűbb rémregényének, a
Drakulának a főhőse. A könyv 1897-es londoni megjelenésekor azonnal
kirobbanó sikert aratott, és azóta is a bestseller-listák élén van.
Számos film, színpadi mű és képregény, sőt egy balett is feldolgozta, és
a gyűlöletes vérszívó vámpír-gróf történetét emberek milliói ismerték
meg világszerte.
A regénybeli Drakula Angliába utazik hogy a vámpírok kultuszát
terjessze de végül kudarcot vall, mert Harker megszökik a várból, és
összefog dr. Abraham van Helsinggel, a vámpirológia holland
szakértőjével. Egyedül Helsing tudja, hogy a szörny irtózik a
napvilágtól, a fokhagymától és a kereszt jelétől. Azt is megtanulta,
hogy a "haláltalanokat", ahogy a vámpírokat nevezik, csak a szívükön
átszúrt karóval lehet elpusztítani.
Évezredes legenda
Stoker vámpírhistóriája a félelmetes lényekben való hit gazdag és
kiterjedt hagyományára épül, amelynek gyökerei egészen az ókori
egyiptomi és görög irodalomig nyúlnak vissza. Minthogy sok haldokló
vérveszteség miatt gyöngül el, az egyszerű emberek bizonyára azt
hitték, hogy a vérivás helyreállítja az erőt, sőt, az élők vére életre
keltheti a holtakat.
A Drakula regény legtöbbet azonban a mélyen gyökerező román
paraszti néphitből merített. Az ottani uralkodó vallás, (az ortodox
görögkeleti kereszténység) tanítása szerint, aki a kiközösítés átkától
sújtva hal meg, az visszajáró halott, “moroi" lesz mindaddig, amíg az
egyház föl nem oldozza az átok alól.
A helyi babonák ismerik emellett a “strigoi" nevű démoni madarakat,
amelyek csak éjjel röpülnek, emberi húsra és vérre éhesen. A néphit
úgy tartotta, hogy a pestist is vámpírok okozzák.
A román legendák szerint bizonyos embereknek (például a törvénytelen
vagy meg nem keresztelt gyermekeknek, vagy a hetedik fiúk hetedik
fiainak) végzete, hogy vámpírrá legyenek. A vámpírnak hatalmában áll,
hogy állattá (legtöbbször denevérré vagy farkassá) változzék.
Némelyik faluban a vámpírság gyanújába keveredik az, aki
visszautasítja, hogy fokhagymát egyen. Tulajdonképpen a vérivók
éjszakai támadását a ház lakói úgy kerülhetik el a legbiztosabban, ha
fokhagymával bedörzsölnek minden ajtót és ablakot.
Stoker a londoni British Museumban folytatott intenzív kutatásai és a
magyar tudós, Vámbéry Árminnal folytatott beszélgetései révén ismerte
meg e hiedelmeket. De hatással volt rá a Hasfelmetsző Jack-féle
megoldatlan gyilkosságsorozat is, valamint barátsága az irodalmár és
felfedező Richard Burtonnel, aki többek között tizenegy hindu
vámpírtörténetet lefordított.
folyt..
|
