Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/49204
|
.
Fázva lépkedek az úton, át a városon, lassan esni kezd a hó, de ez sem baj. mert jól tudom, az utca végén állsz, s a hóban rég csak engem vársz. Jéghideg a két kezed de végre karjaidba zársz.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó mert van, amit el nem lep a hó ha velem élsz, nem számít a tél, csak közelebb fúj minket a szél. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó mert van, amit el nem lep a hó ha látlak, elmúlik a tél a mosolyod forróbb mindennél.
Az átható hideg, amelyben téged várlak én gyorsan múlik el, ha látom már hogy jössz felém. Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját jéghideg a két kezed de forróbb lesz az éjszakánk.
Fákat tép a szélvihar, ne félj, nem ér minket el csak annyi kell hogy itt benn újra átölelj. Ó, így lesz már, bármi vár amíg hozzám bújsz, ha fáj s a holnap úgy jön el, hogyminket így talál.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó mert van, amit el nem lep a hó ha velem élsz, nem számít a tél, csak közelebb fúj minket a szél. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó mert van, amit el nem lep a hó ha látlak, elmúlik a tél a mosolyod forróbb mindennél.
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó mert van, amit el nem lep a hó ha velem élsz, nem számít a tél, csak közelebb fúj minket a szél. Ha velem élsz, úgyis bárhol jó mert van, amit el nem lep a hó ha látlak, elmúlik a tél a mosolyod forróbb mindennél.
|