Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/4438
|
Hősök vagyunk (1.rész)
Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek elõtt születtek, azok valódi >Hõsök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélõ fenegyerekek. De >tényleg! Gondolj csak bele, 1980 elõtt születettek, azaz MI, kész >csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az >autóban, sõt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, >hogy a gyerekágyak festékében akadt bõven ólom. A gyógyszeres és >vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi >furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak >felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy >könyökvédõnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. >Azért az nem volt semmi. > Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan >az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem >az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettõ között, miért >pazaroljak hát rá külön szót. > > Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. >Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk >és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy >mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érõ fûben és közeli >kiserdõkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk >allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfûrõl azt >hittük, hogy a sárkányfû egyenesági rokona. > > Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak >szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerûen >mi voltunk a hibásak. Sõt! Ha az erõsebb elgyepálta unalmában a >kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így mûködött, és a >szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az >iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - >Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) > > Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap >tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson >edzõdött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybõl nyomna egy >hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a >zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek >bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis >itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont >"bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi >szörpöt ittunk, ami hírbõl sem ismerte az édesítõszert, viszont >tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és >mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme >alatt pedig a baktériumok ezreinek a koloniái telepedtek meg a még >háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. > > Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy >esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt >Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 >tévécstornáról, mûholdról és kábeltévérõl, filmekrõl, DVD-rõl, >Surround Soundról, internetrõl, Fitness-Club kártyáról vagy >mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor >vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon >sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy >negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem. > > Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az >utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor >egyszerûen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet >megkérdezni a szülõket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és >nem hoztak a szülõk... Mégis itt vagyunk. > > Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem >ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, >mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig >begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még >volt egy iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt >csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem >tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan >nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más >játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
|