Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/634
|
2005. április 24.
Üdv Mindenkinek!
Ma megszakítom a hagyományt és nem egy újabb dalszöveggel fárasztalak benneteket, hanem a tegnap esti élményemről fogok mesélni.
Történt ugyanis, hogy estefelé az Aréna felé jártam, hamár ott voltam megnéztem mi a program. Majd miután láttam, hogy Queen koncert lesz és már úgyis ott voltam, hát bementem megnézni milyen is a legendás banda két tagja nélkül, egy nagyszerű zenésszel kiegészülve.
A kötelező fél órás késést követő több mint 2 órám elég érdekesen, magamtól elég szokatlanul telt. Voltam már pár koncerten életemben, de ilyet még nem éltem. El kell mondanom, hogy a küzdőtéren, a hangfalsor alatt, a színpadtól 5 méterre túrtam be magam.
Először is végig ugráltam, tapsoltam és teli torokból énekeltem minden egyes számot, nem törődve a légszomjal, a kb. 40 fokos hőséggel, a fájdalommal a karomban a folyamatos fej fölötti tapsolástól, a lábamban lévő fájdalommal a folyamatos ugrálástól és a torokkaparással a folyamatos üvöltözéstől. A két öreg Queenes iszonyatosbaziállat szólót nyomott, a jó öreg Paul Rogers pedig le a kalappal teljesítményt nyújtott. Nem akart Freddie klón lenni, nem rohangált mikrofonszárral, nem variálta át a számokat(megjegyzem elég nehéz lett volna, ugyanis a közönséget nem tudta volna eltéríteni az eredeti verzióktól). Volt lúdbőr élmény, extázis, sőt gombóc a torokban-könnycsepp a szemek sarkában, mikor egy bejátszáson egy rohanó kép megpihent Freddi teljes alakos szobrán és a régi Japánban tett látogatásokon, mikor még az alig 25 éves fiúk a fűben ülve gésákkal bájcsevegtek. Bohemian Rhabsody elejét felvételről Freddie adta elő egyenesen a Wembleyből. Húsz évvel ezelőttről. A Show must go on észvesztést okozott a nézőtéren, a We Will rock you pedig tömeges tombolást. Három számos ráadással és soksok szívből jövő kedves szóval hálálták meg a zenészek a részvételünket és a szeretetünket. Egy szó mint száz fergeteges buli, mi több történelmi esemény volt ez a tegnapi! A zenészek és a közönség közösen rótta le kegyeletét a nagy Freddie előtt. Ennek legszebb megnyilvánulása a dal Tőle nekünk, a Tavaszi szél, ami most is elhangzott, de csak a közönségtől, Brian May kíséretével és a dal tőlünk neki, a Love of my life, a közönség és a zenészek együtt énekelték. Aki most hallhatta először a Queent élőben sosem felejti, aki hallotta-látta 20 éve, abban újra éledt a csoda és tart örökké.
Köszönjük Neki, Nekik és Egymásnak, ez egy életre szól!
Sok puszi!
Kata
|
