|
CLD naplója
JaDeLiNe [35700 AL], gazdája CLD
2005. május 5.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/35700
|
2005. május 5.
Vers amitől kibuktam-:(
A modern Adoniszok korában
Az embertelenné lett világban
Már egyedül állok a színpadon
S lábaimnál haldoklik a múlt, a vérpadon.
Sírok a felém dobott narancshéjak között,
És öklömben szorítom múltam minden törött,
De eddig éltető darabját.
Már egyedül vagyok, nézők nélkül,
A lábam dermedt, az ajkam kékül,
S már nem kenyerem az elismerés.
De azért kérdőn nézek körül
És már a tudás fájdalma fojtogat belül
De néma számmal mégis kiáltok:
Emberek, hát hol vagytok? Hisz értetek élek!
Tőletek félek és Tőletek remélek,
Megvonjátok utolsó támaszom?
A hangtalan zűrzavarban visszhangzó csöndben
Éltem darabjait szorongatva öklömben
Markom szorítása egyre gyengül
Belül már nem várok tovább tapsra
Hisz én már soha nem állok talpra
S múltam is inkább fáj, hát eldobom!
Fagyott könnycsepp kifakult arcomon,
Elgondolkozom mai síromon:
Egyszerű koporsó, koszos faláda, rajta felirat:
Itt fekszik egy névtelen színésznő, kit senki sem sirat.
Néha én is úgy érzem, hogy mindenki olyan magányos a földön, s hiába van barátod/barátnőd, haverjaid valahol mégis egyedül vagy. Ilyen kis depis gondolataim vajon a közelgő érettségi fényében kerültek elő, mivel ott nem számíthatok a kis zseni padtársam segítségére?:) Ajjaj! T.Á. HELP!:)-Tudom, nem kell parázni, mindenki túlélte-vagy nem:), de azért csak izgat a dolog:) A kép meg egy kicsit hangulatderítő:)
|
Problémás tartalom jelzése
|
