|
Rékabéka naplója
Narsil [93313 AL], gazdája Rékabéka
2005. július 16.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/93313
|
2005. július 16.
Kedves emberiség!
Nagyon elfajzott lettél, nem gondolod? A világ is el van baszva... de keményen... És is el vagyok baszva.... De még keményebben.
Ma pl. teljesen biztos lettem benne hogy nem vagyok emberből. De ezt már korábban sejtettem... Régen valamikor haverokkal beszélgettünk és röhögtem valami olyasmin, amin a többiek nem. Haverom, Gabi, pedig fennhangom megkérdezte: ,,Tud valaki valami kézzel fogható bizonyítékot arra hogy Réka ember?!" Aztán nagy csönd. Na igen.. már akkor gyanús volt.
De ez ma se volt másképp... Röhögtem. Fennhangon röhögtem a másik boldogtalanságán. És tudjátok mit? Jólesett. Mint más még életemben soha. Élveztem ahogy a másiknak rombadőlt ismét egy álma. Élveztem mocskosul... És röhögtem. Tessék. Ez vagyok Én és ismételten hányok magamtól.
És még annyit: nem kérek mások szeretetéből! Igen, így van. Hogy miért? Ha egyszer vége lesz, akkor kedves társaim fölösleges elkezdeni, nemde? Leszarom, hogy nemérted, hogy miről beszélek itt össze vissza. Én értem. És ez a lényeg. Nem kellenek már a kedves szavak senkitől, nem kell semmi... Ó az édes magány... Úgy hozzámnőtt hogy mostmár nem ő nem enged el engem, hanem én nem engedem el őt. Imádok a magánnyal ágyba bújni, kézenfogva sétálni az utcán, imádom a magányt átölelni...
Mások jönnek nyavajogni, hogy jaaaj milyen szeretethiányos vagyok!!!! Úr isten megyek vagdosni magamat, megyek öngyilkos leszek, jaj de depressziós vagyok... bár szeretne engem valaki... Tudjátok milyen ez? Szánalmas. Nekem nem kellenek a bókok, nem kell az igéret, hogy örökre együtt leszünk, nem hatnak már meg a vígasztaló szavak. Nem... Más lettem. Ahogy bátyám is megmondta... Nicsak most az egyszer igaza lett.
És hogy mi lesz az életemmel mostmár? A fasz tudja. Tanulok. A lehető legjobb tudásom szerint. Egyetemre akarok menni. Utána dolgozni fogok, még nem tudom mit. Beleméllyedek a mindennapokba. És így halok meg. Sírkövemre rá fogom vésetni: ,,Itt nyugszik Réka, sokat dolgozott". És itt jön a happy end.
Azt hiszem ennyi. Na most jöjjenek azon a levelek, hogy van-e pasid... Azt hiszem érthető voltam.
Tisztelettel.:
Horváth (Csöpp) Réka
|
Problémás tartalom jelzése
|
